2019. január 31., csütörtök

Polar Ship Fram Museum, Oslo


Polar Ship Fram múzeumban kezdtük a városnézést, reggel nyitásra ott voltunk. Egyrészt ez tűnt az egyik legérdekesebbnek, másrészt ez volt a legmesszebb, innen apránként haladtunk visszafelé.


Elég interaktív múzeum, mindannyian imádtuk, gyerekek-felnőttek egyaránt találnak benne érdekességet. Ha csak egy múzeumot néznék meg Oslóban gyerekkel, ez lenne az (szigorúan az általunk látottakból levont következtetés...)


A legerősebb fából készült hajó, a Fram (a név jelentése 'Előre') van itt kiállítva, amit a norvégok készítettek, kifejezetten sarkvidéki expedíciókra. (Állítólag mai napig jogosult a legészakabbra és legdélebbre eljutott hajó cím viselésére)



Előtte sok hajót tönkretett a jég, nem tudtak az északi sarkkörön túlra jutni. Nansen ötlete volt, hogy kicsi, de nagyon erős hajót kell építeni, ami éveket is kibír a jeges tengeren. A hajótestet úgy alakították ki, hogy amikor a jég összezár körülötte, akkor a befagyó tenger, a jégtömbök ne összeroppantsák, hanem kiemeljék a hajót a vízből: mint ahogy egy meggymagot összenyomunk a két ujjunk között: szép lassan kipattan közüle.

A múzeum a sarkvidéki expedíciók történetét mutatja be, ki lehet próbálni milyen egy igluba bebújni vagy hogy el bírnánk-e húzni egy 300 kg-s csomagot a hóban:






nehezen, de azért sikerült!
A 39 méter hosszú, 10 méter széles, 5 m mélyre merülő hajó most a múzeum főtermében fogadja a felfedezőket: a felé magasodó tetőre vetített filmeknek, fényeknek és hangoknak köszönhetően úgy érezhetjük, mintha mi is épp a hajóval szelnénk a habokat jeget. Még viharba is keveredtünk és sarki fényt is láthattunk, nagyon jól meg van csinálva. :-)







Az egész hajó bejárható, sétálhatunk a fedélzeten, bepillanthatunk a kabinokba, közös helyiségekbe, raktárba, gépházba... Megdöbbentő, hogy még a kapitánynak is milyen pici kajüt jutott: épp csak a legszükségesebbek fértek el benne, tényleg igyekeztek a hajót minél kisebb méretben elkészíteni és minden helyet jól kihasználni. Nekünk szinte elképzelhetetlen, hogy micsoda erő, kíváncsiság, elkötelezettség hajtotta azokat a kutatókat, akik éveket töltöttek a zord időjárásban, a jeges viharokban, a éjjel-nappal sötét teleken ezen a lélekvesztőn...






Gyerekkoromban "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv működött a múzeumokban,
jajj annak aki hozzáért egy kiállított tárgyhoz!
Most bezzeg lehet fogdosni, sőt, szagolgatni is! :-)

lehet kötéllel próbálkozni a különböző csomókkal

A hajó nem csak az újszerű építési technológia miatt különleges, hanem mert a hosszú, több éves kutatásokra egy ilyen kicsi hajón nem lehetett volna elegendő fűtőanyagot vinni, így erre is új megoldást kellett találni: szélenergia felhasználásával termeltek elektromos áramot. 1893-ban!

Az első expedíció célja az északi sark megközelítése volt. Nansen és 12 fős legénysége a tengeri áramlatokat követve haladt. Mivel azonban a hajó szinte belefagyott a jégbe és csak nagyon lassan haladt előre, 1.5 év elteltével Nansen és a legénység egy része kutyákkal vontatott szánnal próbálta megközelíteni az északi sarkot (ami majdnem sikerült is nekik). Emberfeletti feladat volt a -40 fokos hidegben, viharos időjárásban és magas hóban előre haladni. Jegesmedvére és fókára vadásztak, sátrakban, majd egy ideig földbe ásott kunyhókban vészelték át a leghidegebb téli hónapokat. Végül Peary volt az, aki először ténylegesen betette a lábát az Északi sarkra, 1909-ben. Egy ideig az a hír is járta, hogy Cook is meghódította az északi sarkot, de az ő benyújtott dokumentációját végül nem fogadták el.

A harmadik expedíció teszi igazán híressé a Framot: Roald Amundsen Nansen északi sarki sodródását akarta megismételni, de mivel Cook/Peary előbb elérte a sarkot, Scott pedig a déli sarkra készült, Amundsen úgy dönt, hogy inkább ő is a déli sarkot veszi célba. A kutatást finanszírozó pénzemberek elől viszont eltitkolta a tervét, félt, hogy arra nem kapna támogatást. Így csak a hajó indulása után derült ki a legénység számára is, hogy délnek vették az irányt, azonban (állítólag) senki nem tiltakozott.

Roald Amundsen, szőrmebundában...


Ezzel az úttal jutott el Amundsen a déli sarkra, megelőzve Scottot, aki sajnos nem élte túl a próbálkozást: a britek kutyákkal és lovakkal indultak neki, azonban az állatok nem bírták a hideget és a viszontagságos körülményeket, így le kellett lőni őket, majd a felfedezők gyalog próbálták megtenni a hátra levő kilométereket. Sajnos mire odaértek már a norvég zászlót fújta a szél a déli sarkponton... A visszafele út még keservesebb volt, mindössze ketten élték túl az Antarktiszi expedíciót, vezetőjük, Scott nem volt köztük...


Amundsen nevét mi is hallottuk az oskolában, de akkor nem nagyon ragadott magával a téma. Itt viszont minden olyan "igazi", na meg én is öregedtem, és más szemmel nézem a dolgokat.


2019. január 30., szerda

Norvégia, Oslo


Esztiékhez már tavaly is elígérkeztünk az őszi szünetben, aztán valami közbejött és nem sikerült meglátogatnunk őket. Idén szintén nehezen indult a dolog, egyre nehezebb mind a négyünknek egyszerre megfelelő időpontot találni. A gyerekeket az iskola egyre inkább leköti, ahogy nőnek, egyre nehezebb hiányozni, hiszen fontosak a dolgozatok, illetve idén már van egy-két project aminek az eredménye beszámít a jövő évi kisérettségibe. A sok variáció közül a legjobb verzió még mindig az volt amibe sajna Zsolti végül nem fért bele, így csajos kirándulást szerveztünk. 

Mivel közvetlen járat nem volt, úgy döntöttünk, hogy Norvégián keresztül megyünk, ott még úgysem jártunk. Ha meg már ott vagyunk, hagytunk egy plusz napot a fővárosra, hogy ne csak a repteret ismerjük meg.

Norvégia, azaz a Norvég Királyság alkotmányos monarchia, jelenlegi királyuk V. Harald. Bár nem az EU, de a Gazdasági Közösség része, így akadálytalanul utazhatunk be az országba.
Fővárosa, Oslo az ország déli részén található. Történelmi belvárosa viszonylag kis területen fekszik, egy hosszú hétvége alatt könnyen bejárható.


Koradélután érkeztünk, de mivel ősszel jöttünk, mire eljutottunk a szállodába már teljesen sötét volt.  Kipakolás után korai vacsora: a szálloda alatti étteremben ettünk egy pizzát, a lányoknak ennyi elég is volt aznapra, nem volt kedvük kimozdulni a jó meleg szobából.

A norvég cola. Hasonlít a Coca-colára, de fűszeresebb íze van
Mivel belvárosi hotelben szálltunk meg én a séta mellett döntöttem. Egyrészt mert szeretem esti fényekben is látni a városokat, másrészt mert egyszerűen képtelen vagyok a hátsómon ücsörögni miközben egy eddig számomra ismeretlen, izgalmas, felfedezésre váró városba csöppentem.

Oslo, Parlament


Nemzeti színház


Úton a királyi palotához, Karl Johans Gate

Királyi Palota
a királyi család most is itt lakik, így csak nyáron látogatható egy pár hetes időtartamra amíg a család a nyaralni megy

a palota elől visszatekintve a városra ...
Előre nem sokat terveztem, egy napi program összedobása nekem már nem nagy feladat. Amikor este hazaértem nekiálltam átnézni a térképet, a belépőket, a nyitvatartásokat, buszjáratokat, pikk-pakk körvonalazódott a másnapi terv. Az a lényeg, hogy hol, mikor kezdjük a napot, a többi meg úgyis menet közben alakul. 

Míg a gyerekek reggel összekaparták magukat (ami kamaszéknál nem egy egyszerű feladat..., jobb nem veszekedéssel és nógatással kezdeni a reggelt...) elmentem megvenni az Oslo kártyát*, amivel ingyenes a városban a tömegközlekedés és több múzeumba is ingyenes vagy kedvezményes a belépőjegy. Nagyon jó volt a busz, sehol nem kellett sokat várni a következő járatra, pedig volt, hogy rossz irányba vagy rossz járatra szálltunk és vissza kellett fordulni.

Reggeli képek az őszi Osloból:





csak norvégül volt a felirat, de ha jól értettem akkor ez a város (vagy városrész?) legrégebbi háza 

Operaház
Napos időben vakítóan fehér, sajnos így esőben, szürkeségben annyira nem mutat


A város tele van érdekes köztéri szobrokkal (sőt, külön szoborpark is van), ízelítőül néhány:





Főpályaudvar, itt (is) lehet venni Oslo kártyát

Aztán, hogy hagyjak még egy kis időt a csajoknak (meg a szemerkélő esőnek, hogy elálljon), gyorsan tettem egy kört az Askershus erőd udvarán, ha már úgyis a közelében laktunk, nem volt nagy kitérő.

az Askershus erőd udvara


Norvég ellenállási múzeum


Az 1300-as években itt lakott a norvég királyi család

Sajnáltam szegényt, esőben, hóban, szélben ott kell állnia :-(
Ha legalább tényleg védene valamit. De így olyan értelmetlen.
Csak hogy nekem legyen mit fotózni...?

az erőd kertjének nyitva tartása. A benti múzeumok más nyitvatartással üzemelnek, de én azokba nem mentem be

Reggeli után tele hassal és kellő lelkesedéssel nekivágtunk a városnak. Sajnos novemberben már nem járnak a kompok, így buszra szálltunk. Az idő legjobb kihasználása miatt a Bygdoy félszigetet vettük célba: érdekesnek ígérkező múzeumok egy buszútvonalon, közel egymáshoz.

A Fram múzeumig buszoztunk, ez a végállomás, innen fordulnak vissza a járatok. 

A négy nagy múzeumra volt időnk (Fram Múzeum, Kon-Tiki Múzeum, Viking Ship Múzeum és a Skanzen), majd még egy rövid séta a belvárosban, kései ebéd és a kihagyhatatlan ajándékvásárlás fért bele a buszunk indulása előtt.



Nobel Peace Center





A manók, trollok földjén vagyunk, imádtuk őket. 

Ha gyerekek nélkül vagyok, akkor még a Nobel-békeközpontot és/vagy a Munch Múzeumot iktattam volna be, de most nem akartam túlfeszíteni a húrt :-) Nyáron a sísáncról gyönyörű lehet a kilátás és a szoborpark is érdekes lehet, de ehhez már egy második napra és némi napfényre is szükség lenne... Majd legközelebb.


* Oslo kártya: több verziója is van, mi  a 24 órásat választottuk. A felnőtt kártya megérte, mert összességében kevesebbe került, mint a belépőjegyek kerültek volna, plusz buszjegyet is kellett volna venni. Gyerekeknek 15-16 éves kor alatt viszont jobban megéri csak a 24 órás buszjegyet venni, mert a gyerekbelépők jóval olcsóbbak mint a felnőtt és - mi legalábbis - nem használtuk ki a kártya nyújtotta lehetőségeket.