2018. május 31., csütörtök

Edd meg amit főztél, avagy a külföldi munkavállalás buktatói


A munkámról eddig nem sokat írtam (elméletben készül a poszt, majd egyszer...), a mostani írás bevezetőjeként elég azt tudni, hogy háziorvosi rendelőkben dolgozom. Ha nappal akkor rendelek, ha este akkor ügyelek. Nem tartozom egy rendelőhöz sem fixen hanem helyettesítek, ott ahol valaki szabira megy, megbetegszik, vagy csak nincs kedve ügyelni. Egy erre szakosodott munkaközvetítő céggel állok kapcsolatban, ők hívnak ha szükség van rám valahol. 

Nos, egy péntek délután épp az autóban ültem, mikor csöngött a telefonom. Hogy hú de sürgős meg minden, légyszilégyszi, hétfőn kellene valakit helyettesíteni X településen. Sorolta a tudnivalókat: délelőtt rendelés, azon kívül csak készenlétes ügyelet (Ez azt jelenti, hogy nem kell a rendelőben lennem,  aludhatok a lakásban, csak telefonvégen kell lennem készenlétben állnom ha esetleg hívnak.) Tudom, hol van X? Persze, már voltam ott. Tényleg? Tök jó! Épp ráértem, lepacsiztuk, az ügynök örült, mint majom a fa...ának, nem is értettem, mire fel ez a nagy hálálkodás. Egy percen belül újra csörög a mobil, a doki hív akit helyettesítenem kell. Nem győz hálálkodni, hogy így az utolsó pillanatban meg minden. Az írek már csak ilyen hálálkodósak, gondoltam... bár az akcentusból közben kiderült, hogy egyébként horvát a fickó. Mindegy is. Igyekeztem rövidre fogni a beszélgetést, mert közben megérkeztem és dolgom lett volna, így kértem, hogy a részleteket küldje el e-mailben, én most erre a bájcsevejre nem voltam vevő. Elköszöntünk, a bye előtt még hozzátette, hogy a jegyet is küldi ma este. 
Jegyet?? Egy pillanatig furán néztem, de gondoltam biztos csak félrehallottam, és ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot. Felvettem a színházban az esti műsorra megrendelt jegyeket, mentem a gyerekekért az iskolába, bevásároltunk... szóval kb. estig meg sem nyitottam az e-mailt. 

Akkor aztán igencsak meglepődtem: Minden stimmelt, ahogy megbeszéltük, csak az X település tulajdonképpen Y. 

Kb. mint Pécs vagy Bécs... 

Távolságban is... 

A jegyet sem hallottam félre, az bizony egy repülőjegy. Hétfőre. Merthogy ez egy sziget!!
Egy sziget, Galway-jel szemben, Írország nyugati partjainál, az Atlanti-óciánon. Mi van?? 

Az ír településneveket én nem tudom kiejteni, így nekem ha kicsit is hasonlít, akkor már egy kutya. Pláne, ha az ember nem is sejti, hogy van valami turpisság a dologban..., nyilván mindenki arra asszociál amit ismer, én erről a szigetről korábban nem is hallottam. Azóta megtanultam,hehe...

Nem tudtam, hogy most sírjak, vagy röhögjek. A kérdést a férjem döntötte el, aki bizony röhögött. Sőt, poénkodott. Hogy szépen vagyunk, nélküle megyek nyaralni. Hogy úgy felvitte Isten a  dógom, hogy repülővel járok dolgozni (mondjuk ez tetszett, ezen röhögtem). 

Mivel tényleg cikinek éreztem ennyi hálákodás után visszahívni, hogy, bocs, mégse (pláne, hogy mind a ketten rákérdeztek, hogy tudom-e hol van ez a hely) úgy döntöttem, hogy nézzük a dolgok pozitív oldalát: utazni szeretek, mindig is azt mondtam, hogy a világ végére is elmennék (ez pedig már közelíti azt, az Isten háta mögött fogalmát meg szó szerint ki is meríti), ráadásul ez egy olyan kirándulás, amit még fizetnek is (pontosabban nemhogy ingyen szállás, benzinpénz és repjegy, de még fizetés is), hát uccu neki, üsse kavics, legalább próbáljam meg élvezni. 

Ha én ezt a blogban elmesélem.... 

Hétfőn röpke 4 óra kocsikázás és már a reptéren is voltam. 
(Időközben azért csavartak egyet a dolgon, hogy még izgalmasabb legyen a történet. A doki hívott, hogy áttettek a korábbi járatra, ugyan egy órával előbb oda tudnék-e érni. Persze, repülök. Még szerencse, hogy bő ráhagyással indultam, mert az eltévedési mutatóm egyébként az egeket veri, úgyhogy biztos ami biztos. Odaérek a reptérre, adom a jegyet, a csomagjaimat elkapják mire észbe kapnék. Pedig benne a laptop, fél literes üdítő - mondjuk láthatóan a kutyát nem érdekli. Méghogy 100 ml-s flakonok átlátszó zacsiban...) 
A gépem egy pici propelleres repülőgép, kb 6-8 ember fér el rajta. Sajna egy család egy kisgyerekkel is velem utazott, így már nem mondhatom, hogy privát jettel repültem :-(. Az út maga még 10 perc sem volt. Megérkezésemkor kaptam egy kocsikulcsot meg egy lakáskulcsot (2 szobás nappali-konyhás apartman, nem rossz, legközelebb családdal jövünk 😛), meg egy szolgálati mobil.

A sziget egyébként az Aran Islands szigetcsoport legkisebbike, a sziget lakossága kb. 250-300 fő. Ennek mindnek én voltam a háziorvosa egy napra :-)) Illetve volt még kb. ennyi ember a mellette levő szigeten, de oda csak telefonos segítséget kellett adnom ha az ott levő ügyeletes ápolónő nem boldogul. Királyság!
Mivel aznapra más dolgom nem is akadt, rendelés csak másnap reggel, elindultam a sziget felfedezésére. De ez már a következő poszt története :-)



2018. május 30., szerda

Kirándulás egy kis szigetre Mallorca mellett: Archipélago de Cabrera Nemzeti Park


Palmaból egy kirándulást tettünk, az Archipélago de Cabrera Nemzeti Parkba vezetett utunk. Ez egy  kis érintetlen szigetcsoport Mallorca mellett. Egy igazi gyöngyszem, amit még nem leptek el a turisták. 19 kisebb-nagyobb szigetből épül fel. Neve a cabra-kecske szóból ered mivel régen rengeteg kecske lakott itt szabadon. 
Csak szervezett túrán, hajóval lehet eljutni a szigetek közé (kvázi engedéllyel), érkezéskor a helyi turistairoda vezetője mondja el a természetvédelemre vonatkozó szabályokat. Mi ezen a honlapon foglaltuk le a jegyeket. Különböző, hosszabb-rövidebb utak közül lehet egyébként választani, idő, pénztárca és érdeklődés függvényében. 
Mi a Premium tourt választottuk, ez kb. 6 órás túra. 

Colonia de Sant Jordi tengerpartja. Innen indulnak a hajók a szigetre 


Körbejárjuk a szigetek közötti vizeket, kikötünk Cabrerán majd kaptunk néhány órát, hogy szabadon bóklászhassunk, strandoljunk, vagy épp együnk egy jót a kikötői bárban. Ha kirándulni vagyunk az evés csak másodlagos, így erről nem szolgálhatunk informácival, pancsolni túl hideg lett volna, úgyhogy mi inkább sétáltunk egyet. 





A szigetet sokáig kalózok lakták, bázisként használva a Mallorca elleni támadásokhoz. Ellenük védekezésül a XIV. században épült egy kisebb vár a dombtetőn, hogy jobban szemmel lehessen tartani a part menti vizeket és a kalózkodó népeket. 









Növény és állatvilága egészen különleges. Az itt élő gyíkok speciális helyi fajok, elszigeteltségüknek köszönhetően alakultak ki, sehol máshol nem találhatók meg, illetve számos növényfaj is csak itt él a világon. 


hogy pontosan melyik baleári gyíkfaj, azt nem tudom megmondani,
de rengeteg szaladgált belőlük

kormoránok


Remeterák a csigaházban: sajna megijedt tőlünk és visszabújt, pedig mikor megláttuk, békésen bandukolt a köveken.
Egy ideig ültem meleltte, hátha újra megindul és akkor lefotózhatom, de én untam meg előbb a várakozást. 

szép színes tengeri rózsa

tengeri rózsa, "magába fordulva" 


 Aztán mikor ezt megláttuk a köveken, esküszöm azt hittem, hogy valakire itt jött rá a szükség...

Aztán egy helyen annyit láttunk belőlük, hogy kezdtem gyanút fogni: ez nem lehet AZ...
Közelebbről szemügyre vettük, behatóan tanulmányoztuk: kiderült, hogy él, és "becsinál" ha hozzányúlunk. 
Anno azt mondta egy tanárom, hogy azért tanuljunk, mert nem lesz mindig a zsebünkben egy számológép vagy egy lexikon...
Nos, valószínűleg azóta ő is rájött, hogy tévedett: előkaptam a nálam is okosabb telefont és gyorsan rákerestem a tippemre: igazam volt, ez kérem nem más, mint egy tengeri uborka 😄
A "beszarást" a wikipedia úgy írja le, hogy "hosszú, fehér, ragadós fonalakat, úgynevezett Cuvier-féle tömlőket lök ki kloákáján keresztül. Támadója, amelyre ezek rátapadnak, egyre jobban belegabalyodik a ragadós fonalszövevénybe. Különösen erős ingerhatásra olykor belét és tüdőfáját is kiveti magából."    WTF??? Bár erre nem minden tengeri uborkafaj képes, szóval az is lehet, hogy ez konkrétan nem az, ha erre jár egy tengerbiológus, akkor kommentben elárulhatja 😉

Tengeri uborka
Ha a vízben van akkor sima, fényes felületű, a parton aszottabb.
Ha pedig kiadta magából a fent leírtakat akkor teljesen összeesik mint egy kiszikkadt tömlő. 

A szigetről hazafelé még betértünk a Kék Barlangba (Cueva Azul). Ennek különlegessége, hogy a délutáni nap, mikor megvilágítja a vizet, fénye visszatükröződik a falakon, illetve a mélység miatt a víz is különlegesen kék, innen kapta a nevét. A hajót bekormányozták a barlangba, kicsit fényképeztünk, illetve ha bárkinek kedve támadt volna, akár meg is mártózhatott volna - ez áprilisban még nem volt csábító, úgyhogy egy rövid bámészkodás után továbbálltunk. 

A Kék Barlang bejárata



hihetetlen szépség - vagyis kékség 
Miután kikötöttünk jöhetett a jól megérdemelt estebéd a kikötőben :-)

2018. május 29., kedd

Palma de Mallorca


Alig értünk haza Dubaiból - kihasználandó hogy anyósom még maradt és tudott vigyázni a gyerekekre - gyorsan elrepültünk Mallorca-ra. 8 évet éltünk Spanyolországban de valahogy a szigetekre sosem jutottunk el. Ha kisebb kirándulást terveztük bőven akadt látnivaló a félszigeten is, ha pedig a "nagy éves nyaralás"-ról volt szó, akkor az autós Európa-körút volt a praktikus. 

Írországból egészen más a helyzet. Míg Spanyolországban a Zsolti kórháza nem nagyon engedte, hogy csak úgy hozzádobjunk pár napot egy hétvégéhez, azt preferálták, ha az éves szabadságot max. 2 részletben veszik ki a népek. Érthető, könnyebb megoldani a helyettesítést és a betegeknek is jobban megvan a folyamatosság. Nos, az íreknék a konzultánsok akkora királyok, hogy azt csinálnak amit akarnak :-) Mivel én meg nem állandó helyen és nem teljes állásban dolgozom, szintén azt csinálok, amit akarok. És utazni, hát azt nagyon akarunk. :-)

Így aztán épp csak kimostam a szennyest, újra berámoltam a bőröndöket, dolgoztunk egy-két napot és már megint repülőn ültünk. Palma de Mallorca volt a célpont.



Mallorca a Baleár-szigetek legnagyobb tagja, központja Palma de Mallorca.



Tipikus turistacélpont, főleg nyáron hömpölyög itt nagy tömeg, elfoglalva a tengerparti homokot és megrohanva a szórakozóhelyeket, bárokat és éttermeket. Április még javában előszezon volt, úgyhogy nekünk ideális: tengerparti homokban fetrengésre fél óránál tovább nem vagyunk vevők, városnézésre,  bóklászásra, kirándulásra pedig az a huszonegynéhány fok ideális. 

Mallorquín-t beszélnek, ami szerintük egy külön nyelv, mások szerint csak a katalán egy helyi nyelvjárása. Sokszor hallottuk az utcán, boltokban, tényleg aktívan használják.


A sziget lakosságának kb. fele Palma-n él, a turisták főleg a déli partvonalat kedvelik, érthetően a reptér közelsége miatt. A helyi lakosság elenyésző a turistahadhoz képest, évente sok millióan járnak erre üdülni. Na meg "bevándorlók" itt is vannak, Mallorca főleg német (és újabban orosz) nyugdíjasok utolsó éveinek  kedvelt színhelye.

Fő látnivalója a gótikus La Seu katedrális.






A katedrálist I. Jaime király kezdte építtetni, mivel megfogadta, hogy ha túléli a vihart a tengeren és sikeresen kikötnek, templomot építtet. Az építkezés közel 400 évig tartott, úgyhogy a befejezést már nem érhette meg.




Ha minden igaz itt látható a világ legnagyobb gótikus rózsaablaka, 13 m átmérőjű és 1250 festett üveg alkotja. Amikor egy földrengés a fél épületet elpusztította Gaudi is segédkezett a helyreállításban, az ő keze nyomát viseli a főoltár modern kialakítása.




az óriási rózsaablak a főoltár felett
"a gótikus szem"



A Gaudi tervezte oltár 

Ez pedig a kortárs Miquel Barceló festőművész alkotása
ilyen érdekes megoldással még nem találkoztam

mintha a víz alatt lennénk, a tenger fenekén



Az Almudaina palota a katedrális szomszédságában található. A királyi család a mai napig látogatja.



A Palau March múzeum is csak pár lépés:


Aki kedveli  amodern művészetet, annak tetszeni fog.


aki nem kedveli a modernet, annak is akadnak szemrevaló dolgok



A 700 éves Bellver kastély egy dombtetőn áll, onnan nézhetünk szerteszét, csodás látvány nyílik a kikötőre.

Bellver kastély



Biztos a rabok is el voltak ragadtatva amikor itt tölthették a letöltendőt - merthogy a kastélyt egy időben börtönként hasznosították. Hál' istennek rab egyre kevesebb, de turista annál több volt, így hát átalakították, hogy jobban kiszolgálja a 21. századi nagyérdeműt.



a kert és a kastély nyitvatartása és a túraútvonalak

figyelem, aki bentre is be akar menni, annak a parkoló mellett előbb jegyet kell vennie.
Aki ezt nem tudja, gyalogolhat vissza


Mivel most nem volt célunk keresztül-kasul bejárni a szigetet, szinte 2 napot kincskereséssel  (geocaching) töltöttünk:

A kastélykert kifejezetten ideális terep, egy egész sorozat van elrejtve, bár a végére belefáradtunk és nem kerestük meg mindet. Esetleg ha egyszer megint erre tévedünk...?

a kis mosolygós sárga fejecskék jelzik a megtalált kincseket
amint látjátok, volt még felfedeznivaló bőven, csak már nem bírta a lábunk
(mert persze néha bizony csak néhány méterrel néztük el a rejtekhelyet, csak épp volt köztünk egy kerítés...)

amikor velük találkoztam már kezdett gyanús lenni, hogy nem jófele kolbászolok 😰

A város is tele van titokzatos kincsekkel, nem is gondolnák a muglik, hogy lépten-nyomon elmennek egy előtt :-)

volt egy másik kincskereső pár, gyakorlatilag kergettük egymást,
a végén már messziről vigyorogtunk egymásra a tetthely közelében :-)

A domb lábánál, a kastélykert egyik bejáratától nem messze építették meg a spanyol falut (Pueblo Español), ez a helyi skanzen. Célja, hogy a szigetre érkező vendégek is megismerhessék a spanyol építészet remekeit, a spanyol falvak elrendezését, akkor is, ha nincs lehetőségük a félszigetre eljutni.

Pueblo Español



tipikus Plaza Mayor , árkádokkal körülvéve, éttermekkel, kiülős asztalokkal, templommal és önkormányzattal









Az igazi meglepetés a Kolombusz Kristófot bemutató mini múzeumban ért minket:
Állítólag nem is olasz, hanem spanyol, sőt, konkrétan mallorcai volt :-)

Állítólag ez a szülőháza. Mindenesetre jobb állapotban van mint a genovai...
Este kellemes sétálgatni a part menti korzón, és persze nagyon finomakat ettünk több helyen is. Bevallom, már hiányoztak a spanyol ízek!
Még néhány kép a városból, zárásként:


emlékül a szervdonoroknak: "aki szervet ad, életet ad"