2012. január 31., kedd

A kör kerülete és a Pitagorasz tétel - avagy a matek tanárnak (is) igaza volt

A gyerekek tegnapi matek házija eléggé meglepett: geometriából a térbeli alakzatokat kezdték tanulni, úgymint gömb, kocka, téglatest, kúp, gúla, henger. A síkidomokat mint kör, ovális, háromszög, négyzet, téglalap, rombusz, öt-hat-nyolcszög, már szeptemberben tanulták. Én ugye majdnem 30 éve voltam elsős, de halvány emlékeim szerint ez nem képezte az akkori tananyag részét. És igazság szerint most sem értem, hogy ez minek, gyakorolnák inkább simán az összeadást meg kivonást. De nem vagyok pedagógus, szóval befogom a számat, biztos tudják mit miért csinálnak. 

(Mondjuk orvosi körökben a pedagógus nem foglalkozás hanem diagnózis :-)  - mondom ezt totál tanári szülői-anyósi háttérrel :-) )

Szóval a leckét csináltuk ahol az volt a feladat, hogy írja be melyiknek hány csúcsa, hány oldala van, ezeket még szépen csoportosították is (gyanítom, hogy a következő témakör a halmazok lesznek...)



Persze itthon nem tudtam előhúzni a fiókból csak úgy egy gúlát, hogy akkor nézzük csak - és meggondolatlanul mondtam a gyereknek, hogy majd holnap anya csinál ilyeneket papírból és akkor majd megnézzük. 
Mondjuk a csajok simán megcsinálták a házit, és lehet hogy csak tényleg nekem nincs térlátásom az egész családban (Férj szerint "nem igaz, hogy nem látom, hogy nem egyenes (ha képet akasztunk a falra), az oda nem fér be (kocsi parkolásnál például...) ), pedig én őszintén bevallom, nem látom. Legalábbis nem nagyon. Viszont vissza szoktam vágni, hogy én meg nem értem mitől lehet pánikolni a harmincadik emeleti erkélyen, na.

Visszatérve a projectre:

Ma lévén hogy szabadnapos vagyok, időm mint a tenger, csak spanyolból kellene valami fogalmazást rettyinteni* a művészet átalakulásáról, elanyagiasodásáról és ebben a műkereskedők szerepéről napjainkban címmel, hmmm - a nyelvvizsgára nem-készülésem is lehet, hogy megérne egy posztot...

Szóval gondoltam gyorsan kivágom-összeragasztom a testeket aztán addig csak megszáll az ihlet a fogalmazást illetően.


Kezdtem a hengerrel, az a legkönnyebb. Csak kivágok két kört meg az oldalának egy téglalapot és kész. Még jó, hogy a múltkor a lapbookozáshoz vettem egy körzőt, hogy ne mindig a fazekak fedőjét meg poharakat kelljen körberajzolnom, így hamar kész voltam. Mikor kivágtam akkor döbbentem rá, hogy én már tök rég csináltam ilyet és nem jutott eszembe, hogy a ragasztáshoz kis füleket is kellett volna hagynom. Újra rajzoltam, vágtam, ragasztottam , henger kész. 
Tök ügyi vagyok, megy ez. 

Aztán jött a gúla. Az alja négyzet, oké, még a füleket se felejtettem el. A tetejéhez kellenek háromszögek. Itt már törtem egy kicsit a fejem, hogy igen, de mekkorák. Ehhez már számolni kellett, jó, hogy a Pitgorasz tételre még emlékszem. Viszont a telefonomon levő számológépen nem tudok gyököt vonni. Más számológépünk meg nincs. Erre nem gondoltunk költözéskor, súlyos hiba. Sebaj, van internet, számológép letölt, gyököt von, oldalak megvannak. Füleket sem felejtem el, kivágva, ez is kész. Huhh, nem kis meló ez.




Aztán jött a neheze, a kúp. A kör az megvan, odáig oké. Kell hozzá egy körszelet - vagy körcikk? Én dumálok, hogy a gyerek csak akkor tud jól magyarul ha ezeket a szavakat is ismeri, erre tessék, itt az anyjuk és még ő is bizonytalan. De a google gyorsan kisegített (körcikk), szóval már csak azt kéne tudni, hogy mekkorát kell rajzolni. Ehhez ki kellene számolni a szöget. De hogy? Ezt is próbáltam kikeresni, de egy csomó bonyolult képletet találtam. Szerencsére beugrott, hogy kiszámolhatnám aránypárral, így ez is megvolt, már csak szögmérőt kellett találni, hogy meg is valósítsam az elképzelést. Nem kis feladat, de tudtam, hogy a gyereknek régen vett rajzkészletben volt szögmérő is, így ugyan fel kellett forgatni az összes fiókjukat, de meglett. 
És akkor már tényleg gyerekjáték volt.



Mindezzel elcarakodtam jó két órát, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a téglatest meg kocka demonstrálására megfelel a dobókocka meg a müzlis doboz is. Tényleg, miért is nem árulnak kúp alakú dobozban ilyesmit??

Íme a végeredmény, egész jó lett, nem?


És be kell valljam, igaza volt a matek tanáromnak. Mikor azt kérdeztük, hogy minek kell nekünk ezt a sok marhaságot megtanulni azt mondta, sosem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk ilyesmire az életben. Ugyan a koordináta geometriát vagy a másodfokú egyenletet még nem tudom mikor fogom használni, de ezek után már nem kétséges, hogy valaha, valamire biztos.

Ja, és a mérnök, meg matematikus olvasóknak nem ér röhögni, biztos ők is sokat felejtettek a középiskola óta, mondjuk kémiából vagy biológiából. Legalábbis remélem, hogy nem vagyok egyedül ... :)

* mindjárt írok egy e-mailt a tanárnak, hogy sajnos már megint nem tudok órára menni, mert hogy én ma nem írok egy sort se a művészetekről, az biztos... Mára elég volt ennyi agytorna...

2012. január 30., hétfő

El Palmeral de Alicante


Alicanteban, közvetlenül a tenger mellett van egy óriási pálmapark benne tavakkal amin csónakázni is lehet, vízeséssel és játszóterekkel. Elég borongós idő volt, de azért még mindig nincs igazán tél. Úgy értem még az itteni viszonyokhoz képest sem. :) Bár az időjós szerint napok kérdése a dolog. 

Mi csak egy nagyot sétáltunk szombaton és ha már itt jártunk levadásztunk egy kincset is. :) 


A regisztrációs könyvecske amibe minden megtaláló beleírja a nevét
A kincsesláda

2012. január 27., péntek

Animales- Állatok lapbook


A mostani környezet témakör az állatok: háziállat-vadállat, húsevő-növényevő, elevenszülő-tojásrakó, stb. 
Rengeteg matricás könyvet lehet kapni állatokkal így úgy döntöttem, hogy ragasztgatni fogunk, azt úgyis mindig élvezik. Gyorsan felírtuk a csoportokat aztán jöhetett a sok levonó, hamar kész lettünk vele. Persze azért írni is kellett egy kicsit, legalább az írást is gyakoroltuk. Belecsempésztem a magyar szavakat is, bár vannak kétségeim, hogy ezeket valóban megtanulják-e így... Az angolhoz most nem volt energiám :(

Állatok lapbook
Csoportosítás
Hátulja - ki hol él?
Másik oldala


A tojásos képet kifordítva alatta sorban jönnek a kül. fázisok ahogy a csirke kikel a tojásból.  



Aztán nekem még volt egy jó adag munkám mert a magyar környezetismeret könyvből kivágtuk az állatos képeket, azokat lefóliáztam (illetve először a hátuljára fehér lapot ragasztottunk, hogy ne legyen zavaró a hátul levő kép vagy felirat, majd széles ragasztószalaggal "lamináltam") . Ezeket egy borítékban a két karton közötti résbe tettem, amikor tanulunk játszunk a könyvvel akkor húznak a borítékból és be kell illeszteniük a megfelelő csoportba. 

Ragasztás-vágás, ez a csajok feladata, én csak fóliázom
Ilyen mikor csoportosítják a képeket


Lehet, hogy a lapbook-oknak a jövőben csinálok egy másik blogot mert úgy érzem túl sok lesz belőlük... :)

2012. január 26., csütörtök

Az élet apró örömei

Kaptam karalábét a piacon :) Friss, zsenge, imádom :)

PS: Ha valaki tudja hol lehet főzeléknek való tököt, netán pontyot szerezni errefelé, ne tartsa magában, ez még hiányzik a teljes boldogsághoz :-)

2012. január 25., szerda

Keressünk kincseket - avagy új hobbi a láthatáron?

Már évekkel ezelőtt egy ikres fórumon hallottam a Geocaching nevezetű kincskereső játékról, vagy ahogy mások hívják, ládázásról. A lényege, hogy valaki elrejt egy kincset (persze csak eszmei értékről van szó), és a dugihely koordinátáit feltölti a netre, némi info kíséretében, mint pl. mennyire nehezen megközelíthető a terep ( a legnehezebbek akár magas sziklák tetején, víz alatt, stb. lehetnek) , mekkora méretű a doboz amit elrejtett (a leggyakoribbak az ún. micro-k, amik akkorák kb. mint egy kindertojás, és vannak még kis, pár dl-es dobozkák. Néha ennél nagyobbak is vannak, de nyilván minél nagyobb annál nehezebb jól elrejteni.) Márpedig fontos, hogy csak a beavatottak találják meg, különben eltűnne, széthordanák és vége a jó mókának. A magyar geocaching oldal itt.

Tehát a megkereséséhez kell egy GPS amibe az ember be tudja ütni a koordinátákat. Vannak direkt ilyen célra fejlesztett kézi masinák, de igazság szerint sajnáltam régen beruházni rá mert olyan sokat nem kirándultunk na meg mi van ha nem is tetszik a dolog? Aztán mióta vannak ezek az okos telefonok csak le kell tölteni egy alkalmazást és már indulhat is a kincskeresősdi. Lehet keresni konkrét város vagy városrész szerint is, de akár úgy is, hogy az ember megáll egy helyen és megkéri a masinát, hogy ugyan árulja már el melyik a hozzá legközelebb eső rejtekhely. 

Pontosan így tettünk múlt hétvégén. Eredetileg a tengerhez indultunk. Ugyan hűlt egy kicsit a levegő, de még mindig elég tavaszias telünk van, viszont a lányok folyton a vízbe akarnak menni, ami azért csak hideg. És persze minden figyelmeztetés ellenére "véletlenül" mindig elkapja őket egy hullám. Így most megelőzendő egy megfázást gumicsizmát húztunk és így indultunk neki a sétának. 



Campoamorba mentünk, itt is egy szép nagy homokos part van, körbevéve vörös sziklákkal, ráadásul a közelben egy mini erdő is van, szóval ideális hely egy kis délutáni szaladgáláshoz.
A lányok élvezték a hullámok előli futkosást (és hogy végre nem kiabál folyton az anyjuk, hogy vigyázz, bele ne menj a vízbe!), gyűjtögettük a pici kagylókat, én meg közben beaktiváltam a kincskeresőt. Kiderült, hogy pár száz méterre tőlünk van is egy elrejtve. (Ezen ne lepődjetek meg, hihetetlen, de bárhol megállok, tuti van egy km-en belül valami :) ) 

Campoamor

 Szóval a megadott koordináták felé tereltem a kis csapatot. Nem tudom, hogy a kifejezetten erre a célra gyártott kütyük mennyire pontosak, nekem azért volt némi bizonytalanság a végén, de némi kutakodás után sikerült rátalálni az első kincsünkre. 



Volt ám lelkesedés, pedig tényleg csak apró kacatok voltak a dobozban. Szabály, hogy ha kiveszel valamit akkor hagyni is kell helyette egy cseretárgyat, hogy a következő megtaláló is örülhessen. Persze itt ilyesmire kell gondolni, hogy kindertojásból műanyagfigura, kül. országokból némi aprópénz, toll, stb. És mindig van egy kis füzet, vagy ha olyan pici a doboz, hogy füzet nem fér el benne akkor csak egy papírlap, amire feliratkozhatunk, mint megtalálók. Érdekes nézni a dátumokat, előttünk pár nappal is járt ott valaki :)


Később Barcelonában a reptéren a check in után várakozva is ezzel ütöttem el az időt, sikerült két kincset is levadásznom. Pedig itt igazán nem könnyű, féltem, hogy ha nagyon feltűnően tapogatom a padok alját (az egyik ilyen helyen volt elrejtve a dobozka, mágnessel rögzítve) akkor egyszer csak lefülelnek a biztonságiak és magyarázhatom, hogy mi a fenét kerestem... De szerencsére nem voltam feltűnő (vagy csak ismerik a játékot, és tudják, hogy ha adott helyen tapogat valaki akkor nem rosszban sántikál :-) ), mindenesetre itt is meglettek a kincsek :)


Sajnos volt olyan is amit kerestem és nem találtam (pedig becsületemre legyen mondva, felemeltem a gyereket hogy tapogassa végig a pálmafa összes odvát ott is ahol én már nem érem el), kotortam a homokot, pakoltam a köveket, átlapoztam egyenként  a gazszálakat - de semmi. Pedig a honlap szerint sokan megtalálták már, könnyűnek is volt feltüntetve, szóval csak mi voltunk bénák. De járunk mi még arra :)

Nézegettem a különböző elrejtett ládákat és nagyon szellemesek is vannak közöttük. Pl. Alicanteban egy egész sorozat van elrejtve. Méghozzá úgy, hogy az elsőt ha megtalálod akkor ott adnak egy újabb koordinátát, és így jutsz el a másodikhoz. Vagy elvisz egy épülethez, ott a házszámot kell beírni valamelyik koordinátába és így kapod meg a harmadikat, stb. Ezeket nevezetességek környékén rejtik el, így komplett városnézést lehet végigjárni keresgélés közben. Nem beszélve arról, hogy néha olyan helyekre visz el, ami nincs az útikönyvekben, csak a helyiek ismerik, pedig tényleg "megér egy misét". 

Nem tudom mennyire fogunk beleszeretni a kincskeresésbe, de a telefon úgyis mindig nálam van, szóval ha épp adódik egy lehetőség, hát legfeljebb nem hagyjuk ki :)

2012. január 24., kedd

Megint egy nap Barcelonában - Szent Eulália Katedrális és a Pedrera

Kis hazánk új Alkotmánya, leginkább annak XXXI. cikke miatt úgy döntöttünk, hogy tovább lazítjuk a kötelékeket és megváltunk az eddig fenntartott állandó lakcímünktől, és ezzel együtt járt a személyi igazolvány leadása is. (Mondjuk Zsoltié már úgyis rég lejárt és az enyém is csak pár hónapig volt még érvényes)

Lehet, hogy felesleges para, de nem szeretnénk hirtelen behívót kapni előzetes vizsgálatra, vagy egy esetleges árvizet mondjuk katasztrófahelyzetnek nyilvánítva mondjuk ugyan már ugorjon el az Uram zsákot pakolni... Nem magával a zsákpakolással van itt a gond, hanem hogy ugye ehhez meg kell tenni pár ezer kilometert meg nem kevés szabadnapot kivenni. Szóval nem olyan egyszerű.
Azt mondják, jobb félni mint megijedni. Meg amúgy se használjuk már semmire azt a lakcímet, így biztos, hogy nem lesz belőle problémánk.

Persze ehhez a barcelonai követségre kellett utaznunk, még az volt a szerencse, hogy a gyerekeket nem kellett magunkkal vinni, nekik csak felesleges tortúra lett volna, na meg amúgy is iskola van.
Ha meg már úgyis elmegy egy napunk ezzel hát beiktattunk némi városnézést, bőven maradt még látnivaló számunkra. 

Reggel 8 körül landolt a gép ( Az előző post képek szinte közvetlenül leszállás előtt készültek - itt nem kel túl korán a nap :), ráadásul a felhők közt már világosodott de a földön még tök sötét volt) , majd a reptérről a Plaça de Catalunya-ra érkeztünk. 


Egész más hangulatú a Rambla ilyenkor: az árusok még most kezdtek kipakolni, friss, tiszta a levegő, a virágos bódék körül még érezni az isteni virágillatot, csak néhány turista húzza a bőröndjét, páran munkába sietnek... 

Bementünk a Boqueria piacra, ami szintén most éledezett, a spanyolok piacra sem járnak reggel hatkor :)
Első gondolat: milyen jó egy ilyen piac mellett lakni, minden nap friss zöldség, gyümölcs, aszalt gyümölcsök, magok, fincsi csokik... 
Második gondolat: még jó, hogy nem itt lakom, minden nap felvásárolnám a fél piacot... :-))

Mercat de la Boqueria






Persze némi csoki és gyümölcsvásárlás elengedhetetlen, szigorúan csak reggelizés céljából :)

A Plaça de Sant Jaume - n a Városháza előtt megyünk keresztül. Mivel csak hétvégén látogatható így csak kívülről vetünk rá egy gyors pillantást. Egyébként itt található a 14. századi Százak Terme, ami állítólag nagyon szépen fel van újítva - itt működött anno a Százak Tanácsa. Vele szemben áll a Generalitat Palota, ez viszont csak Szent György napon és szeptember 24-én nyit meg a turisták előtt. 

Mire visszafelé jövünk egy egész kis tüntetés verődött össze a téren a kormány megszorító intézkedései ellen.  :(



Felfelé is érdemes nézni, milyen jó kis tetőkert!

A Szent Eulália Katedrális a gótikus negyed szívében található. (Sajnos a darut sehogy se tudtam kihagyni a képből, épp renoválnak)

Szent Eulália Katedrális


A kriptában Szent Eulália, Barcelona egyik védőszentjének sírja


I. Ramón Berenger gróf és feleségének (a katedrális alapítóinak) fakoporsói

 A kerengőben a fák, szökőkutak közt évszázadok óta élnek libák, nem tudom mennyire az Úr kezére van bízva a végső órájuk vagy mennyiben a papok vacsoráját biztosítják...



Délre volt időpontunk a követségre, majd az ügyintézés után közelben levő Gaudí házat, a Casa Miló-t, vagy más nevén a Pedrerát néztük meg. 


Legutóbbi itt jártunkkor túl hosszú volt a sor és nem volt kedvünk kivárni, de így januárban szerencsére nem sokan voltak így egyből bejutottunk. Először a tetőre mentünk, itt állnak a középkori, sisakos lovagokra emlékeztető kémények. A lentebbi szinteken múzeumot és lakást rendeztek be korabeli bútorokkal. Imádom az ilyen elegáns, régies berendezésű otthonokat, jópár bútort azonnal elfogadnék.

A ház modellje
A teraszról látszik az épülő Sagrada Familia , jobbra pedig a "Vibrátor"

Kémény- hadsereg

Üvegcserép-sisakok


Van itt minden: tricikli, síléc, nyereg...
 Azt hiszem az utazóbőrönd nem férne bele a Wizzair poggyászméreteibe...
Viszont tény, hogy nem gyűrődik a ruha, szépen vállfán egymás mellett.





Kicsit késői ebédet és némi sétát követően pedig visszatértünk a reptérre, s estére már itthon is voltunk. Hihetetlen, mennyire megszűntek a távolságok...