2014. augusztus 26., kedd

A hallstatti sóbánya és a sóban talált ember legendája


Másnap reggel első utunk a hallstatti sóbányához vezetett. 
Tudtátok, hogy már 7000 évvel ezelőtt is sót bányásztak errefelé?
(Innen ered a városka kelta neve: Hallstatt= só-hely)

valahogy így...

Igaz, akkor még szarvasaganccsal próbálták kivájni a sziklából a sótömböket. Mondtuk is, hogy szerencsétlenek most feltámadnának, biztos vernék a  fejüket a falba, hogy amíg ők egész nap alig néhány maroknyit termeltek ki szó szerint vérrel-verejtékkel, egy gyenge fáklya fényénél, addig ma több tonnát hoznak felszínre néhány gombnyomással... (a honlap adatai szerint 40 alkalmazottal dolgozik a cég és évi 180 ezer tonna sót termel...)
Azt is lemagyarázták, hogy most milyen módszerrel nyerik ki a sót, de ennek továbbadására nem vállalkozom (a lényeg hogy valami víz, sókioldódás meg hidraulikus pumpa is volt benne...)

A helyi legenda a híres "Mann im Salz azaz a sóban megtalált ember, erről egy videót is vetítenek odabent, hogy jobban el tudjuk képzelni: 

kép a honlapról (németül)
1734-ben egy teljesen épen maradt emberi testet fedeztek fel: a só tartósító hatása következtében nagyon jó állapotban maradt fenn. Szerencsétlenül járt bányász volt akit egy omlás maga alá temetett, valamikor időszámításunk előtt kb 1000 évvel... Állítólag méltó temetést rendeztek neki, levitték a bányából, végigvitték a városka főutcáján és a temetőben helyezték örök nyugalomra. erre utaló bizonyítékot egyébként manapság nem találni, a sírt sosem fedezték fel. De a legenda él és tesznek róla, hogy élni is fog :-)


Először is a faluból siklóval jutunk fel a hegyre, majd még egy rövid séta vár ránk hogy a bejárathoz érjünk. Út közben egy sziklafalra épített kilátóról tárul elénk a tó és maga Hallstatt (egyébként magát ezt a látványt szintén UNESCO világörökség részévé nyilvánították)





Tovább baktatva felfelé Szent-Barbaráról, a bányászok védőszentjéről emlékezhetünk meg.


A legenda szerint, mert felvette a kereszténységet és az atyja akarata ellenére megkeresztelkedett, a zord apa 3 évre egy toronyba záratta, majd saját kezűleg le is fejezte. Ebben a pillanatban egy villám csapott az apjába, aki így azonnal meghalt. Barbara 29 évet élt. Ezt jelképezi a hagyományos bányászruha 29 gombja, amiből 3-at mindig nyitva kell tartani. 

összesen (az ujján, zsebén, elején) 29 gomb, a 3 legfelső nyitva

Felérve bányászruhába öltöztettek minket is (itt volt némi reklamáció a lányok részéről, mert bár tiszták, de persze azért a használattól kicsit kopottak), majd indulhattunk a bánya belsejébe. 
Nem árt hosszú nadrág és pulóver, odabent 7 fok van és a túra több mint egy óra! Még ezzel az extra védőruhával is elég hűvös volt, szerencse hogy mi jól felöltöztünk, így is a saját pulcsinkat a gyerekeknek adtuk, mert ők meg pulcsiban is dideregtek.


bejárat 

A védőruha egyébként nem annyira a hideg ellen ellen van, hanem a csúszdák miatt. 
Igen, a bányászok  által régen használt csúszdát most mi is kipróbálhattuk! Először egy kisebb, majd egyre nagyobb csúszdákon csúszunk le, ráadásul sebességet is mérnek, úgyhogy versenyt is rendezhetünk :-)


sólámpák
Visszafelé kis bányavonattal jöttünk (illetve sínre szerelt lócákon utaztunk sötét és szűk járatokon keresztül), úgyhogy jól elvakított minket a napfény a felszínre érve.

Az idegenvezetés angolul volt, de azt hiszem lehet magyarul beszélő audio guide-ot is kérni. 


4 éves kortól látogatható!

Glück Auf! - Jó szerencsét!

Sajnos alig jöttünk ki eleredt az eső, így a tervünk, hogy felmegyünk a közeli vízeséshez, meghiúsult. A lányok pedig leszavazták a jégbarlangot, azt mondták, hidegből elég volt ennyi is, így ismét nekivágtunk, immár hogy mielőbb Magyarországra érjünk.
Folyt. köv...

2014. augusztus 18., hétfő

Hallstatt - Csontház a temetőkertben


Hallstatt egy nagyon hangulatos kis osztrák tóparti falucska , bár többek között egy kicsit bizarr dologról, a "Csontház"- áról híres, mely a Mária Mennybemenetele templom mellett épült a 12. században.

Csontház (Beinhaus) 

Ez nem más, mint a helyi temetőben egy kis kripta, ahová az elhunytak földi maradványait helyezték. Méghozzá nem is akárhogy: mivel a falu egy sziklás hegyoldalban helyezkedik el, nem nagyon van hely temetkezni.


az Alpok hegyei között , a tóparton álló falucska


temetőkert 

A helyiek a világon egyedülálló módon állítanak emléket a halottaiknak: 10 év elteltével kiássák őket, koponyájukat "napfényben és holdfényben"  kifehérítik, majd különböző virágokat, motívomokat rajzolnak rá és így helyezik örök nyugalomra  a Csontházban. Ez a szokás az 1700-as éveke elején kezdődött és azóta is él, igaz, ma már nem rutinszerűen. Csak azoknak a koponyája kerül ide, akik végrendeletükben ezt kifejezésre juttatták. Ma már a fehérítést kémiai eljárással végzik, majd a koponyát festik és természetesen a név és a születési-halálozási dátum is felkerülhet rá. A többség egyébként ma már a hamvasztást választja, illetve ha helyhiány van nem exhumálnak, csak egymásra temetik a halottakat. 


a családok együtt maradnak


A festett motívumok közül a babérlevél a győzelem, a tölgy a dicsőség, a borostyán az élet, a rózsa a szeretet jelképe.
A kereszt alatti két koponyát kígyómotívummal díszítették és Ádám és Éva bűnbeesését jelképezik. 



Az utolsó koponya 1995-ben került a csontházba, az asszony 1983-ban hunyt el és végakaratának megfelelően nyugszanak itt a csontjai.  A temetkezési földterület így újra hasznosítható. Mondhatnánk úgy is, hogy itt nem sírköves hanem koponyafestő a helyi temetkezési vállalkozó. 

pillanatnyilag ez az utolsónak bekerült koponya

Persze osszariumok, azaz csontházak egész Európában találhatók (Pl. mi is voltunk a párizsi katakombákban, de van Lengyelországban, Csehországban, Portugáliában vagy Olaszországban is)
Akkor ez mégis mitől különleges? Nos, hogy nem egyszerűen exhumálják a halottakat és egymásra stócolják a csontokat, hanem feliratozzák és virágmintákkal díszítik is őket. 
Ebben az oszták csontházban 1200 halott koponyája található, melynek kb. a fele festett, ezeket a halálozás időpontja és családok szerint rendezték.  


A város főtere a Szentháromság tér, megy régen gazdag helyi kereskedőknek adott otthont. 



kő és fa, mint legfőbb építészeti elem

hát ez így nem fog menni ...

nem baj ha leütöd, majd beállok helyette ;-)

érdekes lépcső


Érdekesség még, hogy a kínaiaknak annyira megtetszett a falu, hogy gondolták, hazaviszik. És ha másképp nem megy, hát építenek maguknak is egyet.
Persze azért sejtjük, hogy nem lesz más, csak silány másolat. 

2014. augusztus 15., péntek

A Neuschwanstein -i "Hattyú-kastély"és egy szelet Ausztria


Ha már láttuk Disney Csipkerózsika kastélyát, úgy döntöttünk, megmutatjuk az eredetit is a lányoknak: így utunk következő állomása Neuschwainstein lett.
Mivel itt már jártunk korábban Zsoltival,írtam magáról a "mesekastélyról", nem ismétlem meg, akit érdekel, katt ide.
Azt például tudtátok, hogy ez Németország legtöbbet fényképezett épülete?
Mondjuk ez együtt jár azzal, hogy rengeteg a turista, úgyhogy aki ide jön annak a tömeggel bizony számolnia kell.
A klasszikus szemből készült "képeslapképhez" egy kb 2-3 órás túrára van szükség a hegyen, ehhez a lányoknak nem volt kedvük, így kihagytuk. Talán majd ha egyszer ősszel megyünk .... mert hogy ide az őszi színkavalkádban és a téli havas időszakban is el kell jönnünk, az biztos. Egyszerűen gyönyörű :-)


Neuschwainstein, a "Hattyúkastély"


Idén a lányokkal a Mária-hídon is átmentünk, Zsolt a tériszonya miatt lemondott erről az élményről. Nem tudja miről maradt le :-)
A Mária-hídon




Csónakáztunk és hattyúkat etettünk a közeli tavon :

 a lányok is besegítettek az evezésbe
A "kööör, kööööör" pedig családi szállóige, még a tavaszi Valencia kirándulásból : a lényeg, hogy úgy kell evezni, hogy körbe-körbe forogjunk





Ezúttal lovaskocsival mentünk fel, gyerekkkel sokkal kényelmesebb, főleg hogy aznap épp elég meleg volt. Mondjuk eléggé lelkiismeret furdalásunk volt, szegény lovak 13-14 emberrel húzták a szekeret hegyre felfelé :-( És mindezt szó szerint éhbérért. 
Viszont azt is megállapítottuk, hogy ez az évszázad üzlete, nem orvoskodni: felfelé 6 Euró/fő, lefelé pedig 3. 
Nem nehéz kiszámolni, hogy tele szekérrel , reggeltől estig fel-le mennyit lehet keresni... Ebből a pacik abrakja elég elenyésző.
Persze biztos nem egyszerű bekerülni a körbe, úgyhogy mégiscsak maradok a fonendoszkópnál...

a lányok a bakon ültek és még a kantárt is megkapták

Visszafelé sajnos a régi út a folyó mentén már nem járható, de azért nem szomorkodtunk, nagyon sok szépségben volt ismét részünk.

Egy osztrák falucskában szálltunk meg (Lechaschau-ban) ott töltöttünk két napot és onnan utaztunk át Németországba a kastélyt megnézni.
Ráadásul az osztrák falucska is egy folyóparton volt, úgyhogy vízben nem volt hiány, bár fürdeni hideg volt, de azért bokáig belementünk, kacsáztunk a lapos kavicsokkal, csigaversenyt rendeztünk és szamócát szedtünk. Egyszóval szórakozásban nem volt hiány :-)

az esőkabát azért az egész nyaralás alatt alaptartozék volt

mivel a netes időjárás előrejelzés sokszor becsapott minket, inkább figyeltük a békát, lesz-e eső





a Lech folyó 

kavicstornyokat is építettünk






piknikeztünk is

igen, az állatokat is jól tartottuk :-)
Innen az utunk egy sóbányába vezetett...