2018. november 28., szerda

Kirándulás a Meteorákhoz


Athén után talán a másik legismertebb látnivaló Görögországban a Meteorák, amik furcsa nagy sziklákra épült ortodox kolostorok. 





Valamikor tenger majd folyómeder volt, ahonnan a szél elhordta a homokot, és csak az égig érő sziklák maradtak. A 14. században aszkéta szerzetesek telepedtek itt le a világtól elzártan (akkor még kb. szó szerint, akkoriban nem vezetett lépcső a kolostorokhoz). 

Ahhoz képest, hogy több száz évig érintetlenül nyúltak az ég felé, a 20. század végigsöpört rajtuk: a  második világháborúban a német hadsereg bombázta, majd a kommunista lázadók megrongálták a templomok freskóit és elüldözték a lakókat. Később aztán lassan visszaszivárogtak az apácák és szerzetesek. Szépen eltüntetve a rombolás nyomait mi is bepillanthatunk az életük egy szeletébe. 

A 24 kolostorból 5 látogatható, különböző napokon tartanak nyitva. Belépés csak megfelelő öltözékben (adnak a helyszíneken szoknyákat, kendőket annak, akinek szükséges). Mi két napot töltöttünk a környéken, megnéztünk több kolostort, másztunk hegyet, kerestünk kincseket, csodálatos hely!







sok a lépcső, kényelmes cipő kötelező






anno köteleken, zsákokban, kalitkákban húzták fel az élelmet, vagy akár azokat a szerzeteseket, akik már nem bírtak a köveken felmászni. 
ma már elektromos függőkocsikban közlekednek





A legismertebb, a Metamorphoseos-kolostor, itt volt a legnagyobb tömeg

az egykori lakók emléke...
érdekes, hogy minden csontkamrában a koponyákat és a hosszú csöves csontokat tartják meg....
mi lesz vajon a medencével, bordákkal, apróbb csontokkal? 




a Roussanou-kolostor kertje



Ha nem akarjuk a szerencsére bízni, a nyitvatartási időket/napokat érdemes átböngészni, hogy tervezni tudjuk az utat:

Metamorphoseos-kolostor (Megalo Meteoro), kedden zárva

Szentháromság kolostor, szintén kedden zárva

Szt. István kolostor, hétfőn nem látogatható

Roussanou-kolostor, szerdán zárva

Agios Nikolaos Anapafsas-kolostor, péntek szünnap


Voltunk a hegy lábánál levő faluból túrázni, kincset keresni:




2018. november 22., csütörtök

A görög út folytatódik: A delphoi jósda


A következő állomás az Unesco világörökségi helyszín, Delphoi, a híres ókori jósda volt mely a Parnasszosz hegy lábánál épült, több mint ezer éven át nyújtott útmutatást az ókori görögöknek - míg aztán a rómaiak, (egészen pontosan Theodosius császár) le nem rombolták és be nem szüntették a jóslásokat. 


Plütarkosz ókori történetíró (és nem mellesleg bennfentes delphoi pap) elég sok feljegyzést hagyott hátra a jósda működéséről. Apollón isten próféciáit egy jósnő, az ún. szübilla (akiket Püthiának szólítottak) fedte fel, természetesen jó pénzért cserébe. 

A Görögbe fogadva c. vígjátékot nem sokkal az utazás előtt néztük meg, így több görög helyszín is ismerős volt a filmből, a lányok itt is eljátszották a jóslásos jelenetet :-) 

a filmben is a kő mögé bújva 'jósol' a bácsi


Egyesek szerint a terület alatt aktív vulkáni tevékenység folyt, a templom pedig egy törésvonal felé épült, ahol mérges gázok (metán, szén-dioxid, stb.) törtek a felszínre. A "jósnők" ezeket szipákolták be, aztán mikor kellően oxigén nélkül maradt az agyuk, transzba kerültek, elkezdtek hülyeségeket beszélni... A jóslatok önmagukban értelmetlen hallucinációk voltak, ezeket a főpapok fordították, értelmezték és tolmácsolták a jóslásért folyamodónak. (Szegény jósnőt ha túl sokáig hagyták szipózni, előfordult, hogy nem ébredt fel többet... )
A jóslások akkoriban igen népszerűek voltak, a politikusoktól hadvezéreken át a kecskepásztorokig mindenki folyamodott jósnőhöz tanácsért. A jóslatok pedig sokszor olyanok voltak mint ma a horoszkópok a női lapokban: attól függ, hogy értelmezi az ember... Ennek megfelelően az orákulumnak mindig igaza volt :-)

ennyi maradt Apollón templomából

sajnos körbe van kerítve, így nem tudtuk megnézni, hogy látszik-e bármiféle hasadás a talajon




A pánhellén játékokon nem csak a sport, de a kultúra is szerepet kapott, így a templomokon kívül volt itt színház, stadion, a nagyérdemű szórakoztatására. 

ókori színház

sportpálya, lelátóval

Sajnos aznap még pár száz km előttünk volt és a lányok éhesek voltak, na meg időben oda akartak érni a következő szálláshoz hogy még medencézhessenek, így Delphoi-ba csak belekóstolhattunk... van itt még más látnivaló, múzeum is, azt majd legközelebb nézzük meg :-) 


2018. november 20., kedd

Görögországi körút 2. : A Peloponnészoszi-félsziget kincsei: Olympia, Spárta, Nafplio és átkelés a Rio-Antirio hídon

A Peloponnészoszi-félszigeten folytattuk az utat. Tervünk szokás szerint több volt mint ami a napokba belefért, de ezt már rég megszoktuk.
Mivel az eredeti tervek később változtak, így kicsit többet autókáztunk a kelleténél, de ez van, ha útközben alakul a program a szállás meg már előre le van foglalva.

Az ókori olimpiai játékok színhelyét, Olympiát természetesen nem akartuk egy görög körútból kihagyni.
Olympia akkoriban a Zeusz-kultusz központja volt, Zeusz isten tiszteletére rendezték az első olimpiai játékokat ie.,776-ban. Ennyi idő után már csak halvány emléke van az akkori sportcsarnokoknak, stadionoknak, templomoknak. Óriási terület, egy fél napos program hogy az ember mindent be tudjon járni.







Spártában a Spartathlon ultramarathon verseny végpontjában áll Leonidász spártai király szobra, ennek a lábujját érintik meg akik végigcsinálják az Athen-Spárta közti emberfeletti 246 km-es versenyt.



A verseny állítólag egy Hérodotosz által leírt történet alapján született. Amikor a perzsák vészesen közeledtek Athen felé, az atheni Miltiadész egy főállású gyaloggaloppot, (Pheidippidészt) küldött, hogy ugyan már, kérjen segítséget a spártaiaktól, küldjenek némi katonát Athen védelmére. A történet szerint a követ reggel indult és másnap estére oda is ért a szomszédos városállamba. Nem hiszem, hogy már Hérodotosznál is divat volt az "aki nem hiszi, járjon utána" befejezés, de 1982-ben egy amerikai pilóta és 3 társa úgy döntöttek, hogy kiderítik, igazat mondott-e az ókori történetíró a kb 36 órás szintidőről. 
Nos, valóban, elsőként John Scholten ért célba 35.5 óra alatt, majd még két társa teljesítette 40 órán belül a távot. Ebből lett aztán a mai napig évente megrendezésre kerülő verseny, az Akropolisztól induló Spartathlon. Célszalag nincs, aki 36 órán belül teljesíti a távot, mind győztes. Hogy a futók egészségét védjék, a verseny nem pénzdíjas, a nyeremény a dicsőség: a győztes egy koszorút, egy érmet és az Evrotasz folyó frissítő vizét kapja jutalmul. 
A magyarok is komoly eredményeket érnek el évről évre, Lubics Szilvia háromszoros bajnok, és idén is magyar lány, Maráz Zsuzsanna nyert a nők között. Férfiak között az abszolút csúcstartó Jánisz Kúrosz, aki 20 óra 25 perces idővel tartja a rekordot (ez 12 km/h-ás átlagsebesség.... én ennyivel 20 percet sem bírnék, nem hogy 20 órát.... és ne felejtsük el, hogy itt bizony hegyre fel-le kell szaladgálni). És bár ez önmagában is emberfelettinek tűnik, Jánisz 2005-ben versenyen kívül futott, célba ért, aztán mondta, hogy na jól van, ez is megvolt, akkor megyek vissza: és visszakocogott Athénba... ezzel teljes egészében reprodukálta az ókori Pheidippidész útját. Mondjuk a fickó mai napig tartja a négy legjobb versenyidőt a Spartathlonon, meg 100 és 1000 mérföld közötti távon kb minden létező világrekord az övé. Szerintem UFO...



Na, szóval mi ezt a szobrot akartuk megnézni, és a magyar futónő, háromszoros Spartathlon-győztes Lubics Szilvia nevét is megkerestük a márvány emlékoszlopon. (A 2017-es győztes neve még nyáron sem volt fent, nem tudom miért) Mondanom sem kell, kocsival is baromi hosszú az út, vannak akik ezt tényleg lefutják...???


Nafplio mellett a tengerparton volt a szállásunk, így oda még visszatekeregtünk, pancsoltunk, vacsoráztunk, majd másnap Delphoi felé vettük az irányt.

Nafplio

Az én eredeti tervem az Epidaurusz amphiteátrum útba ejtése lett volna, de a család azt mondta, hogy nem akarnak ebben a melegben megint köveket nézni...:-/ Mivel izgalmasabbnak tűnt a Rio-Antirio függőhídon átkelni mint visszamenni Athén mellé és autópályán zötykölődni, így inkább kihagytuk a színházat és nyugatnak indultunk.

A Rio-Antirio, vagy másik nevén Charilaos Trikoupis híd a Korithoszi-öblöt íveli át, ezzel leegyszerűsítve a forgalmat a két part között.

Rio-Antirio híd 

A görögök már több mint 100 éve tervezgették, azonban technikailag egészen mostanáig nem volt kivitelezhető. Hossza 2880 méter, 27 méter széles, 2x2 sávon szelik át az autók a tengert, valamint biciklis és gyalogos közlekedőknek is van hely. Állítólag komoly építészeti bravúr volt, még díjakat is nyertek vele. Világrekorder a maga nemében: a világ leghosszabb ferdekábeles függőhídja - vagy valami ilyesmi.


2004-ben az olimpiai lángot vivő atléták voltak, akik először átkelhettek rajta. Manapság kicsit több mint 13 Eurót kérnek útdíjként, viszont így kb 5 perc alatt a túloldalon van az ember, míg régebben a komppal ez háromnegyed órába telt.

Zsolti végigfutott rajta oda-vissza míg mi az erődöt jártuk be

A Rio oldalon található erőd az ottomán éraban épült II. Bayezid szultán parancsára. A 19-20. században börtönként használták, most pedig múzeumként ingyen megtekinthető. 






Mellette apró kavicsos parton pihentünk egy kicsit, úsztunk a híd alatt aztán folytattuk az utat Delphoi felé.