2011. december 31., szombat

BÚÉK 2012!

Elnyeltek minket az ünnepek, így személyes bejegyzések csak később várhatók.
Addig is mindenkinek boldog 2012-t kívánunk!

2011. december 23., péntek

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek!

"Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."

Márai Sándor



Ha kételkedsz a Télapóban:

Már csak 1 nap és jön a Télapó!

Ha szeretnétek tudni hol jár, csak kukkantsatok be a NORAD Santa honlapra és 24-én nyomon követhetitek a műholdfelvételeken! :)

Addig pedig íme a tavalyi felvétel, bizonyítékképp:



A történet 1955-be nyúlik vissza, amikor egy amerikai áruházlánc lehetőséget biztosított a gyerekeknek, hogy elmondhassák a télapónak , mit is szeretnének karácsonyra. Ehhez megadtak egy telefonszámot amit azonban rosszul nyomtattak, így a telefon a szupertitkos észak amerikai légvédelmi központban csörgött, nem kis meglepetést okozva. Azonban szerencsére egy gyerekbarát és nagyon jófej , (egyben maga is apuka) ügyeletes tiszt (név szerint Colonel Harry Shoup műveleti igazgató) vette fel a telefont és biztosította a gyerekeket, hogy az összes radarját beveti Santa Claus követésére, majd folyamatosan tájékoztatta őket, hogy épp hol jár a Mikulás. Ezzel hagyományt teremtett, azóta önkéntesek válaszolnak a telefonokra, írják a leveleket, és a technika fejlődésével már az internet segítségével saját szemünkkel is láthatjuk a Santa-ról készült műholdfelvételeket.

Aki nem hisz a Mikulásban, higgyen a saját szemének! :-)

Újra böködök

Megmutatom hogy állok a karácsonyi terítőmmel: 


Azért ahhoz képest, hogy 3 éve kezdtem el és azóta pihen a fiókban, most egész sokat haladtam.
Idénre ugyan nem lett kész, de jövő karácsonyra még van rá esély...

Ilyen volt amikor 3 éve a kiköltözés előtt bedobozoltam:


Ennyire jutottam:


Ennyi hiányzik csupán: :-)

2011. december 21., szerda

Navidad - a spanyol karácsony

Többször írtam már a téli ünnepekről, de még nem szedtem össze egy posztban, hogyan is ünnepelnek a spanyolok. Jöjjön hát egy kis "spanyol karácsony", azaz "Navidad"

A karácsonyi láz itt is korán kezdődik, sajnos egyre korábban. Már októberben lehet itt-ott karácsonyi dekorációt látni, bár a Halloween miatt november végéig szerencsére még foglalják a helyet a szellemek és tökök és a valódi dömping csak ez után indul a kirakatokban, bevásárlóközpontokban, prospektusokban.

Az eredeti spanyol hagyomány azonban egyáltalán nem úgy ünnepli a karácsonyt mint mi. 

Mivel a spanyolok nagyon vallásos nép, a karácsony eredendően csendes vallási ünnep, a "hivatalos" karácsonyi ünnepi időszak Szűz Mária szeplőtlen fogantatásának napjával kezdődik (december 8), majd január 6-ig, vízkeresztig tart. 

Azért a vallás mellett itt is megjelennek a világi gyarlóságok, bár őket nem a Télapó, hanem a karácsonyi lottó (Lotería de Navidad) hozza lázba. :-)

December 22-én sorsolják az "El Gordo"-t, (a Kövért), ami valóban komoly nyereményt jelent. Vásárolható kioszkokban, interneten, sokszor egy-egy számot egy cég vagy egy munkacsoport vásárol meg, majd egymás közt elosztják a szelvényeket és a nyereményt. 

24-e este a Nochebuena amit családi körben szokás ünnepelni egy roskadozó asztalt körülülve. A spanyoloknál a család fogalma elég tág, összejön itt nagybácsi, nagynéni, unokahugica, öcsi és a nagyik is. Hiányozni csak igazoltan lehet! :-)

(Mondjuk van olyan kolléga aki minden évben következetesen ügyeli a 24-ét, így kerülve ki hogy az anyósával kelljen egy asztalhoz ülnie...) Egy átlag esküvőnél sem ritka a 300 fős vendégsereg, szóval ők tényleg nem szűk családi körben ünnepelnek. A menü általában mandulaleves, sült hal és sült malac vagy pulyka szokott lenni, köretként gyakori a párolt vöröskáposzta melybe fenyőmagot kevernek. Nagy országról lévén szó a hagyományos menü tájegységenként elég eltérő, bár mint mindenben ebben is sok újítás és keveredés található manapság. 

Mivel a spanyol lakosság igen nagy része katolikus sokan részt vesznek az éjféli misén (La Misa de Gallo), ami nem más mint a Kakas Miséje, ugyanis hajnalig, a kakas kukorékolásáig tart. 

A karácsonyfa elég új keletű, a spanyol családok inkább betlehemet (Belén) állítanak, ez van  a kórházakban, önkormányzatoknál, iskolákban és köztereken is. Konkrétan felénk elvétve lehet fenyőt kapni, csak az ilyen elvetemült külföldiek kevéért vágnak ki párat. 

Újabban Papa Noel, azaz Télapó (is) hoz a gyerekeknek ajándékot, a Jézuska (Niño Jesus) spanyol körökben nem ismert, ellenben dél-amerikában igen, ott ő hozza 24-én éjszaka az ajándékot. (Columbia amúgy szerintem sok dologban jobban hasonlít Magyarországra mint Spanyolra)

December 28-a a helyi bolondok napja (Día de los Inocentes),
majd december 31-e a szilveszter, a Nochevieja. Az éjfélkor elfogyasztandó 12 szem szőlőről és annak történetéről már írtam, így azt nem ismétlem, röviden annyit, hogy vagy a madridi Sol-on élőben, vagy a tv-ben nézve  a közvetítést a toronyóra 12 ütésére kell 1-1 szem szőlőt bekapni és lenyelni, miközben minden szép és jó kívánságra gondolni az új esztendővel kapcsolatban. Próbáljátok ki, nem is olyan könnyű, ha nem akartok megfulladni :)

Az ünnep csúcspontja január 6-a, vízkereszt (los Epifanía) amikor megérkeznek a Három Királyok (Los Reyes Magos) , a spanyol gyerekek nekik írnak levelet, tőlük várják az ajándékokat. A legnépszerűbb Boldizsár szokott lenni :) A települések utcáin felvonulást rendeznek (Cabalgata de Los Reyes) ahol édességet, játékokat dobálnak a gyerekek közé. Ilyenkor óvakodni kell a veszélyes harcos nagyiktól, akik akár görbe botot bevető elszántsággal harcolnak minden szem cukorért az unokának! Este pedig kikerülnek a kitisztított csizmák az ablakba, amibe szalmát vagy árpát tesznek a Napkeleti Bölcsek lovainak, egy pohár vizet pedig a tevének. A jó gyerekek édességet és ajándékot kapnak, rossz gyereknek pedig virgács helyett szén jár (ami szintén egy fajta cukorka).

A karácsonytól vízkeresztig tartó ünnepek hagyományos édessége a marcipán illetve a turrón (ami szintén egy mandula alapú édesség, hasonlít a franciáknál kapható nugat-hoz), és olyan mint otthon a szaloncukor: alapvetően csak ebben az időszakban lehet kapni a boltokban. Az más kérdés, hogy a turisták miatt egyes boltok egész évben árulják, de igazi, mindent betöltő választék csak most van. Ezer féle változata létezik a puhától a kőkeményig, a natúrtól a csokibevonatoson át az ízesítettig és a különféle töltelékkel dúsítottig. És az egyik leghíresebb az alicantei turróngyár.
Az egyik ismert márka az 1880, amit úgy reklámoznak, hogy a világ legdrágább turrón-ja.
Érdekes megközelítés...



Ahogy gyorsan átfutottam a honlapjukat, a legolcsóbb 150 g és 3 Euro, a legdrágább 300 g-osért 14.75-Eurot kérnek. Persze torkosoknak lehet 3.25 kg-os csomaghoz jutni mondjuk potom 155 Euroért. :)
Magyarországra is szállítanak ;-)

Személy szerint a turrónnal én olyan Gombóc Artúrosan vagyok: nemes egyszerűséggel kb. mindet szeretem :)

A másik speciális spanyol édesség a Roscón de reyes, ami egy kerek , középen lyukas nagyon cukros, nagyon édes sütemény, tetején gumicukrokkal vagy kandírozott gyümölcsökkel. Vízkeresztkor szokták fogyasztani, töbnyire egy pohár forró csoki kíséretében. A hagyomány szerint a tésztájába egy nagy szárazbabszemet rejtenek és aki megtalálja az lesz a társaság királya (és egyben a következő évben ő fizeti a sütit :-) ) Ma már van ahol pénzt vagy hőálló műanyag bábut rejtenek a kalácsba, de ez a lényegen mit sem változtat. 

Majd Vízkeresztkor veszek egyet és teszek fel képet is. Esetleg sütök magam...? :)

2011. december 15., csütörtök

Valbona

A szállás Valbona mellett egy völgyben volt, néhány kép a környékről:













Jégvirág! Itthon nem látunk ilyet!

Túra a Guadalaviar folyó mentén

A kirándulás másik napját túrázással töltöttük. Szintén egy helyben talált katalógusból néztem ki az úticélt, amihez előszőr egy kicsit kocsikázni kellett, de megérte. Később rákerestem a neten, akit érdekel az alláVamos.es oldalon jópár Teruel és környéki túraútvonalat találhat. A miénket konkrétan itt (a túra részletes leírása spanyolul), én most röviden magyarul:

San Blas nevű faluból indul, a kiindulási hely kicsit eldugottra sikerült. Mielőtt kiérnénk a faluból van egy kis híd a Guadalaviar folyón keresztül. Azon a hídon nem kell átmenni, hanem pont előtte van egy ház mellett egy picike út ami nem is igazán útnak néz ki hanem olyan mintha csak a házhoz tartozna. (A belinkelt lap alján van egy kép segítségül) Azon behajtva érünk egy parkolóhoz ahol kényelemesen otthagyhatjuk a kocsit és indulhatunk a folyó mentén a víztározóig. Az ottani kiírás szerint a túra 3 km (oda-vissza 6), e szerint a honlap szerint 7.24, szerintem meg a gyerekek még ennél is többet rohangáltak össze-vissza. És természetesen mi jobban elfáradtunk mint ők.

A parkolóban alig szálltunk ki a kocsiból megjelent egy barátságos vörös macska, Csenge ezzel le is volt nyűgözve. Persze koldult egy kis ennivalót (szerintem mindig ezt csinálja ha érkezik egy új kocsi), és egy ideig még követett is minket. A gond ott lett mikor őfelsége megunta a gyaloglást és ezzel Csenge sem akart tovább jönni, így az út elején volt némi nyígás, de szerencsére miután elfelejtette a macsekot már nagyon jól éreztük magunkat.

Végre indulunk

Az út a folyó mentén visz felfelé, majd egy idő után kettéágazik és lehet választani: haladunk tovább a meder mentén vagy felmászunk a sziklák tetejére? Mi a lenti utat választottuk, egyrészt mert féltem, hogy majd nem bírják a gyerekek a felfelé mászást (amúgy nagyon jól ki van építve, lépcsők, korlátok, minden pontosan jelezve), másrészt mert szerintem sokkal szebb a víz mellett haladni mint a sziklák tetején a valljuk be, elég kopasz tájat nézni. Gondolom nyáron szép zöld minden, de most csak a pucér fák és kopasz sziklák látszanak.

Előrelátóan gumicsizmában indultunk :)
Ide másszunk fel!
Mi lesz már?!

Könnyű túra volt, egyedül a végén van egy komolyabb lépcsőzés amikor a víztározóhoz értünk - tehát csak a lépcső miatt nem érdemes a lenti utat választani mert a végén úgyis fel kell mászni- de akár lehetett volna úgy is, hogy egyik irányba így, vissza úgy. Odafelé 3 órán át baktattunk : meg kellett állni minden kavicsnál, barlangnál, gombánál, nyúlkakánál..., valamint rengeteg csipkebogyó volt és mivel itt már javában megcsípte a dér még enni is lehetett. Csenge szinte kóstolás nélkül kiköpte, Petrának viszont nem győztem pucolni. Ősszel pedig rengeteg szeder vagy vadmálna lehetett (termés híján nem tudom megkülönböztetni a bokrokat), de sajnos abból nekünk már nem maradt. 







Ti menjetek csak beljebb a sötét barlangba, én inkább itt megvárlak benneteket



Vagy öt percig potyautas volt, de aztán rájött hogy megint lát valami érdekeset odalent




Szóval lassacskán haladtunk előre (néha hátra), míg végül felértünk a tóhoz ahol rengetegen pecáztak, mi pedig letelepedtünk egy sziklára piknikezni. 

Még csak itt felmegyünk és már ott is vagyunk

Ennyit jöttünk és még mindig nem vagyunk fent??!

Végre!!

Ezért megérte felmászni


Visszafelé lehetett volna a változatosság kedvéért a fenti úton menni, de féltünk hogy ránk sötétedik (abból indultunk ki, hogy ha ide 3 óra akkor vissza is, vagy még több mert visszafele fáradtabbak lesznek a csajok) és nem mertünk lemenni az ismert útról.

Aztán megleptek minket, mert végig előttünk mentek nagy egyetértésben (néha túlságosan is, szedtük a lábunkat Zsoltival hogy legalább lássuk őket). Kivételes alkalom volt hogy egyáltalán nem veszekedtek, hanem végig beszélgettek (olyan kíváncsi lennék, hogy mit) még mondtam is Zsoltinak, hogy na látod, az ikrek jól elvannak együtt, elszórakoztatják egymást. 

Mi is kb. ennyit láttunk belőlük, loholtunk utánuk. Hogy hogy a fenébe bírtak olyan gyorsan menni...?


(Ez azért lényes, mert ez az amivel az őrületbe kergetnek az egy gyerekes szülők (akinek nem inge...) hogy mennyivel könnyebb nekem mert az én gyerekem legalább nem unatkozik egyedül. Valóban nem, van kit szekálni. Az autóban hogy átnyúlt a térfelére, a kajánál, hogy ő többet kapott a finomságból /vagy épp neki kevesebbet tettem abból a fúj, büdös akármiből, a másiknak hosszabb mesét olvastam, stb. Játszani pedig még véletlenül sem ugyanazt akarják, vagy legalábbis nem ugyanakkor. És ennek igen intenzíven hangot is adnak. Vagy nyomatékosítják egy csípéssel, a másikba rúgással (ami természetesen mindig véletlen és "csak odatettem a lábam a másik meg nekiment" - ahogy a pofonoknál is csak beleszalad az ember a másik tenyerébe, nem?) szóval ezt elég nehezen viselem. Úgyhogy ez a mostani valami különleges, megörökítendő alkalom volt. :)

Alig egy óráig tartott a visszaút, így bőven volt időnk még enni, macskázni, macskát etetni (a vörös macsek már ott várt minket az autónál), Pepe pedig úgy érezte, hogy nem gyalogolt eleget, így felmászott egy közeli sziklára...

Jó kis nap volt, a lányok 6-7 km-es útra már hitelesítve vannak, úgyhogy lassan keresgethetek más túralehetőséget is. A karácsonyi ünnepek utánra már ki is néztem az úticélt :-)