2018. október 29., hétfő

Isztambul, amit még az európai oldalon láthattunk


Isztambul őrült nagy város, rengeteg látnivalóval, persze érdeklődéstől és rászánható időtől függően válogathat az ember. Az  jó, hogy a legtöbb klasszikus látnivaló pár perc sétára van egymástól. Aztán ha még futja az időnkből, akkor viszont nyakunkba vehetjük a tarisznyát a hamuban sült pogácsával, mert legyalogolhatjuk a lábunkat estére.

A Sultanahmet negyedben bóklászva botlottunk bele pl. a Szőnyegmúzeumba.




Szintén a közelben található az "Elsüllyedt Palota", vagy más néven Yerebatan Sarayi vagy Bazilika Ciszterna (ahogy tetszik), tulajdonképpen egy régi víztározó.




532-ben i. Justinianus építtette, közel százezer tonna víz tárolására alkalmas. Kívülről szinte elsétáltunk volna mellette, csak a bejáratnál álló sor hívta fel rá a figyelmet. Szerencsére itt is gyorsan bejutottunk. Külső jellegtelensége ellenére belülről nagyon szép, sokat dob rajta a sejtelmes megvilágítás és a halk klasszikus zene a háttérben. Mivel ma is áll benne a víz - már akkor amikor épp nem renoválják, mint pechünkre a mi esetünkben -  fapallókon lehet végigsétálni. Becsületükre legyen mondva, erre a bejáratnál felhívták a figyelmet. Meg arra, hogy ha emiatt csalódott lennél, mármint hogy a víztározóban nincs víz, akkor sem térítik vissza a jegy árát, szóval mindenki előre gondolja meg, pénztártól való távozás után, stb.

Bent 12 sorban helyezkednek el a 9 méter magas márványoszlopok, amik más épületek bontásából származnak, gyakorlatilag újrahasznosították őket.


A leghíresebb a két medúzafejes oszlop, azonban elég kitekerten helyezték el őket, ebből is látszik, hogy nem esztétikai csak funkcionális szerepet tulajdonítottak nekik.




A másik látványosság a síró oszlop, mely érdekessége, hogy ellentétben a többivel, ez teljes egészében nedves.  Azt mondják a több ezer rabszolga emlékére emelték, akik a ciszterna építése közben haltak meg.


Bazilika ciszterna nyitvatartás


A ciszterna falai speciális malterral vannak befedve ezáltal jól tartják a vizet.




A Nagy Bazárba is ellátogattunk, bár minket ez nem igazán érdekelt, így csak egy tiszteletkört tettünk erre. Azért az elárul valamit rólunk, hogy az ékszerek, kozmetikumok, ruhák, dísztárgyak mellett elviharzottunk, ellenben a kajákról több tucat fotót csináltam és szépen be is vásároltunk :-))

A 'Nagy Bazár'.
Több bejárata is van. Fémdetektoros kapukon kell átmenni,
célszerű a fegyvernek látszó tárgyainkat ilyenkor a szállodában hagyni 








Szerintem az én korosztályom még emlékszik rá, hogy gyerekkorunkban még aranyért meg bőrkabátért járt mindenki "Törökbe". Most nekem nem tűnt olcsóbbnak, na nem mintha naprakész lennék az arany világpiaci árából...

Azért az arany cumi megérdemelt egy fotót

kézműves szappanok 
Ha már édesség, akkor javasolnék egy cukrászdát: ez tulajdonképpen egy lánc, jó pár cukrászdát láttunk a városban ezzel a logóval.



A Galáta-torony felé menet, a hídtól nem messze botlottunk bele a Banktörténeti múzeumba. Ez tulajdonképpen egy régi postaépület, amelyet a helyi bank, majd a köztársaság kikiáltását követően az első török nemzeti bank vásárolt meg 1927-ben. 2004-ig mint bankfiók működött, majd múzeummá alakították. A bank történetével és a pénzzel kapcsolatos kiállítást nézhetünk meg benne. Tipikusan az a múzeum, ami nem kelti fel az érdeklődésemet. Tulajdonképpen csak azért mentünk be, mert nem volt jobb dolgunk estére, ingyen volt, és még épp zárás előtt voltunk. ehhez képest elég sokat időztünk bent, meglepően érdekes volt. Egy kicsit mintha visszamennénk az időben, vannak régi telefonok, írógépek, számológépek, irodai eszközök, érdekes a régi plakátokat, tv-reklámokat bemutató rész. Hétfő és ünnepnapok kivételével minden nap 10-18 között nyitva. 




Mellette van a Fűszerbazár, bár nem csak fűszer, hanem minden egyéb ugyanúgy megtalálható, mint a Nagy Bazárban. 


A Galáta-toronyhoz már át kell sétálni a Galáta-hídon de még mindig az európai oldalon maradva, mivel ez a Boszporuszból leágazó Aranyszarv-öblöt íveli keresztül. Rengetegen pecáznak a hídról, igaz, én csak apró halakat láttam mindenkinél. 


Hogy az a csali vagy már a "nagy fogás" eleinte nem tudtam eldönteni. Aztán egyik este mikor erre sétáltunk két pasi épp sült halat eszegetett. Lopva akartam készíteni egy fotót, de észrevettek. Rájuk mosolyogtam mintegy bocsánatot kérve, erre visszamosolyogtak, az egyik még utánam is jött és megkínált: friss kenyér, sült hal, paradicsom, nyammm. Tényleg hihetetlenül kedvesek a helyiek :-) 



A Galáta-híd és a háttérben a Galáta torony

A Galáta toronyba végül nem mentünk fel, nagyon hosszú sor állt és semmi kedvünk nem volt várakozni, így inkább beültünk valahová enni egyet. 



Egyik este miután befejeztük a nézelődést én még elkóboroltam kincset keresni (tudjátok, geocaching). Az a jó ebben, hogy az ember néha olyan helyekre téved, ahová egyébként tuti nem menne el, nem is hallana róla. A Galáta-hídon átsétálva az egyik kis mellékutcában találtam rá egy hangulatos helyre bárokkal, zenével... a kincset sajna nem sikerült levadászni, mert túl feltűnő lett volna végigtaperolnom az összes ereszcsatornát/ablakpárkányt, falrepedést, túl sok volt a "mugli" körülöttem, de ettől függetlenül megfogott a hely hangulata:

az utca felé színes ernyők voltak fellógatva, a garázsajtókon színes graffitik,
 az utcán asztalok, székek

Aki meg szeretné keresni, írja be a google maps-be : Hoca Tahsin Sk.
(A Galáta hídról tovább a jobbra kanyarodó főúton, A Tdi Kurum Tabipligi kórház és a Kemeralti Cd út közötti kis utcácskák egyike)

Tervben volt még a Héttorony (Jedikula/Yedikule) is. Az Egri csillagokból minden magyar gyerek hallott róla, így persze nem jöhettünk el úgy Isztambulból, hogy ne kerestük volna fel. Sajnos évek óta zárva van, bár a honlapon erről egy árva szót sem ejtenek. Azért mi reménykedtünk, hátha... de nem. Itt még állványzat sincs, felújítási munkálatoknak semmi nyoma, úgyhogy a közeljövőben nem hiszem, hogy újra látogatható lenne.



Egyébként aki hozzánk hasonlóan nem fél egy kis gyaloglástól, és nem bánja, hogy elhagyva a történelmi belvárost kissé elhagyatott, koszos utcákon kell baktatnia, Isztambul délnyugati részén keresse.

Theodosius az 5. században falat építtetett Konstantinápoly köré, a falon az Aranykaput a magas rangú vendégek fogadására és a szultán számára használták. Ennek a falnak 4 tornya bővült később hétre és így formált egy zárt erődöt a Márvány tenger partján. II. Mohamed szultán itt tartotta kincseit, fegyvereit, iratait. Az épületben voltak elszállásolva a janicsárok is. Vértorony nevezetű tornya maradt fenn legjobb állapotban, ez börtönként szolgált, itt raboskodott többek között Török Bálint és Bornemissza Gergely is. A torony alján levő pincerészben őrizték a halálra ítélt rabokat. 


Sajnos belülre nem sikerült bejutni, így csak kintről vetettünk rá egy pillantást. Ha már itt jártunk végigsétáltunk a várfal folytatásában:

Theodosius által épített városfal
 7620 m hosszú, a Márvány tenger és az Aranyszarv öböl közé épült,
hogy megvédje Konstantinápolyt a szárazföldi támadásoktól 

50-75 méterenként épült egy-egy bástya


utolsó bástyája a Márvány torony, mely anno bent állt a tengerben.
Azóta a tengerpart feltöltődött, így ma már száraz lábbal állhat a park szélén a Héttorony szomszédságában 

Sok kóbor állattal találkoztunk, de mindenki nagyon kedvesen bánt velük, mindenhol kaja, víz volt kitéve nekik. Az állatok is békésen feküdtek, nem zavartak senkit, nem kunyeráltak az éttermeknél. A kutyák fülében biléta volt, hasonlóan Athénhoz, itt is a város gondoskodik a kutyák oltásáról, bár ivartalanítva nem voltak, így a szaporulattal nem tudom mi lesz :-( Érdekes, csupa nagy testű kutyákat láttunk, sehol egy zsebcirkáló... Azokat vajon jobban befogadják?


fülbevaló

még szobrot is kaptak a négylábúak  (A Galáta-torony mellett találtuk)



2018. október 24., szerda

A Nagy Szulejmán mecset és a szultán türbéje Isztambulban

Ha magyarként egy török szultánt kellene név szerint említeni, akkor szerintem mindenkinek elsőként Nagy Szulejmán jut eszébe. Ő volt az Oszmán Birodalom 4. szultánja, az ő hódításai adták fel a leckét szegény magyar őseinknek. Neki "köszönhetjük" Mohácsot, és az Egri csillagokban is iszik egy fekete levest Török Bálinttal.... (apropó, gyerekkoromban, gondolom a Gárdonyi regény hatására, de vendégségben fekete levest kértem. Arra már nem emlékszem, hogy rájöttek-e, hogy mi az, de kapni tuti nem kaptam) és ő az aki végül betelepedett Budára 1541-ben.

Szulejmán nevét arról a prófétáról kapta, aki azon a Korán lapon volt megemlítve ahol a szent könyv kinyílt a szultán születése napján. Manapság a "Törvényhozó" a "Nagy" Szulejmán eposzi jelzőkkel emlegetik.

Mondhatjuk, hogy a mecsetet (mely a Kék mecset után a második legnagyobb mecset Isztambulban), mi magyarok finanszíroztuk, ha nem is önszántunkból... Szulejmán a nyugati hódítási során összetarhált kincseiből építtette. Uralkodása alatt virágzott az Oszmán Birodalom: nem csak területét tekintve: a művészetek, az irodalom, a tudomány is sokat fejlődtek.

A mecsetnek négy minaretje van és az Aranyszarv öbölre néz, pazar kilátással.

Szulejmán mecset






Mögötte található a temető, benne Szulejmán szultán sírboltja.



A szultán Szigetvár ostromakor halt meg uralkodásának 46. évében, 1566-ban, természetes halállal, 72 éves korában. Belső szerveit kiszedték és a tábor területén eltemették. Testét valahogy tartósították illatos olajokkal, aztán 42 napra őt is eltemették, amíg a hazaszállítás kérdése meg nem oldódott. A katonákkal sokáig nem közölték a halálhírt, hogy a sereget stabilan egyben tartsák, ne maradjanak vezető nélkül. Ha igaz, akkor még a sátra elé is kiültették mikor a sereget a végső ostromra indították, hogy ne fogjon senki gyanút. A titkolózás másik oka az volt, hogy elő kellett készíteni a trónutódlást, ugyanis ez komoly belső viszályok forrása lehetett, amely értelemszerűen gyengítette a birodalmat. Szulejmánnak egyetlen örököse volt, Szelim (a többieket vagy magától elvitte a kaszás vagy jó előre eltették őket láb alól, némelyiket saját apjuk, Szulejmán tudtával), de külső trónbitorlóktól tartva titokban tartották apja halálát. A hazafele úton a koporsót elfüggönyözött hordszékre tették és úgy szállították. Hűséges fegyverhordozója pedig a függöny mögött lelkesen mozgatta a turbánt, hogy azt a látszatot keltse mintha a szultán bólogatna. Ezek után már értem, miért olyan népszerűek manapság a török szappanoperák: ezeknél a dokumentumfilm is felérne eggyel..

Szulejmán türbéje



A Nagy Szulejmán türbéje


a tábla is tanúsítja, halála: Szigetvár, 1566. szeptember 7.
.
Végül a testet először Belgrádba szállították, ott tartották meg fia, Szelim beiktatását. Ezután már nem kellett félni az utódlási harcoktól, így ide közeledve már nyugodtan elárulhatták a halálhírt - melyet addigra azért gondolom már sejteni lehetett. Belgrádban meg is tartottak egy temetési szertartást, majd egy végső szertartás keretében helyezték örök nyugalomra itt Isztambulban.

A mellette levő sírboltba helyezték el kedvenc felesége, Hürrem szultána (eredeti nevén Roxelana, orosz vagy ukrán származású hölgy) földi maradványait.

Hürrem szultána türbéje



A mecset belülről hatalmas, szerkezete megfelel a többi mecsetének: árkádos udvar, középen kút, csodás kupolaszerkezet, 4 minaret.



természetesen ide is csak illendő öltözékben lehetett bemenni,
de a bejártnál mindenkinek jut a kendőkből
a fal mentén végig kutak voltak
a rituális mosdáshoz mecsetbe lépés előtt
(idekint csak a férfiaknak, gondolom a nőké valahol bent, a kíváncsi tekintetektől rejtve található) 









itt már magunktól is felfedeztük a strucctojásokat a csilláron

Kint sokan élvezték a kellemes szellőt, a hűsítő fák árnyékát, úgy tűnik, itt nincs érvényben a "fűre lépni tilos" :-)