2015. november 29., vasárnap

Glenveagh kastélykert

A kastély belső kertje is megér egy misét, sok info fent van a weboldalukon: 

Én inkább a képeket szeretném megosztani, úgysem tudnám szavakba önteni :-)

Az év kertje díjat nyerte




















A Glenveagh kastély

A Glenveagh Nemzeti Park szívében található a kastély, amely nem is olyan rég még a tulajdonos nemesi családnak adott otthont. Vezetett túrák vannak, kb 45 percesek (az idegenvezetőnk egyébként az egyik régi szolgálólány unokája volt, így személyes történeteket is mesélt)



A kastély eredeti gazdája a csöppet sem barátságos John George Adair volt, aki a birtokon lakó 244 bérlőt szinte egyik napról a másikra kilakoltatta még anno 1861-ben, szerinte ugyanis az életére törtek. A mai változatban a valóság inkább az volt, hogy át akarta alakítani a parkot és a bérlők útban voltak a terveihez vezető úton. 


Míg vártunk a következő turnus indulására beültünk egy forró csokira a Teaházba.
Aztán süti is lett belőle, az írek bizony tudnak jó süteményeket csinálni (nem úgy mint a spanyolok:-) )

kicsit eláztunk, átfáztunk, így aztán jól esett beülni és átmelegedni
Egyébként a kastély halljában is égett a kandalló, csak túl nagy volt a népsűrűség körülötte

az ilyesmi manók nem ritkák Írországban


Ettől függetlenül neki köszönhetjük a ma látható kastélyt és a gyönyörű parkot ami körülveszi. Igyekezett egzotikus növényekkel beültetni és egy gímszarvascsordát is telepített, igaz, akkor főként azért, hogy legyen mire vadászni. (Ennek minden bizonyítéka megtalálható a kastély szobáinak falán, preparálva)






A kastélykert egyébként gyönyörű, a sétányok, a mindenütt előbukkanó színpompás virágzó bokrok és fák érdekes kontrasztot alkotnak az amúgy elég vad vidékkel. A felhők folyton gyülekeznek, így aztán az öntözés is megoldott, szokás szerint hihetetlenül buja és zöld minden. 






Nagyobban a levelek mint az esernyőnk :-)


Az Adair házaspár halála után a kastélyt átmenetileg az IRA elfoglalta, majd 1929-ben Kingsley Porter vásárolta meg, aki akkoriban a Harvard egyetem képzőművészprofesszora volt. Sajnos 1933-ban nyoma veszett (minden valószínűség szerint a tóba fullladt), így a kastély tulajdonjogát egy diákja, Henry McIlhenny szerezte meg. 1975-ben a földeket eladta az ír államnak (ez a mai nemzeti park területe), majd 1981-ben a kastélyt is Írországnak adományozta. Igaz, feltétlenül szabta, hogy az akkori alkalmazottakat továbbra is állásukban kell tartani, már aki erre igényt tartott. Szép gesztus. :-)






2015. november 18., szerda

Glenveagh Nemzeti park



Oly nehéz a választás... mert kb lépten-nyomon azt mondom, hogy EZ Írország legszebb része, de az az igazság, hogy mindig épp az volt a legszebb ami előttem volt: hegyek-völgyek-tavak-hatalmas kőtömbök-sziklák és a zöld ötven árnyalata: ez Írország.

A Glenveagh nemzeti park is megfelel mindenben a fent leírtaknak, 16500 km2-nyi tiszta természet és egy csodálatos kastély különlegesen szép kerttel.

A Muckis hegy felé kell venni az irányt - eltéveszteni sem lehet
A parkot tavak szabdalják fel és ösvények szelik keresztül-kasul, igazi túraparadicsom. Azt már mondanom sem kell, hogy az esőt itt sem úsztuk meg... de kit érdekelt?



A látogatóközpont mellett lehet ingyen kocsival parkolni, innen két lehetőség van: vagy gyalog sétálunk fel a kastélyhoz, vagy busszal megyünk. Mi a szemerkélő eső ellenére az előbbit választottuk, és nem bántuk meg: aki busszal megy, kihagyja mindazt a csodát amit útközben láthatunk.  (A buszok egyébként kb negyed óránként járnak és oda-vissza 3 Euro volt ha jól emlékszem). A parkba való belépés ingyenes, csak a kastélyért és a kastélykertben történő látogatásért kell fizetni. A park egész évben nyitva van, biciklivel és kutyával is lehet közlekedni, de a kastélyba és az ahhoz közvetlenül tartozó épületekbe és kertbe nem lehet állatot bevinni. 


Visszafele már erősebben esett, de még így is a séta mellett döntöttünk. Ki kell használni az ernyőt és az esőkabátot, itthon úgysem lesz rá szükségem :-)
Amúgy meg azt tapasztaltuk, hogy van egy szinte folyamatos alapeső amit szinte észre sem lehet venni, de ha sokáig sétál benne az ember akkor egyszer csak azon kapja magát hogy mindene átázott. Ezt időnként felváltja egy valódi eső, viszont ez nem tartott sokáig, úgyhogy folyamatosan fel-le vettük az esőkabátot és nyitottuk-zártuk az ernyőt. És folyton fogadtunk, hogy vajon a kanyar után esik-e még. :-)






a folyómederben levő nagy kőre rengeteg aprópénzt dobtak
mintha arany csillogna a folyóban





















gyűjtöttünk néhány szép követ... nem tudom látszik-e Zsolt kezében az a szép "féltégla"
nos, ez közel sem az egyetlen sem a legnagyobb volt az utunk során
(Ezért jó kocsival utazni, repülőn egyenként is meghaladták volna a súlyhatárt :-))


Szerintünk egy manó alakú gyökér - ... szerintetek?