2015. március 27., péntek

Tavaszköszöntő


Lassan de biztosan itt is tavaszodik, bár most inkább még olyan angolos az időjárás: sok borongós nappal, széllel és időnként némi esővel.
Azért múlt hétvégén szerencsénk volt, szép volt az idő, sétáltunk egyet a környéken. Tavasszal még ez a "kősivatag" is kivirágzik, pár hónap múlva már csak száraz gaz lesz és narancssárga por... de most gyönyörű, nem?





2015. március 20., péntek

Farsangi jelmez a hagyományőrzés jegyében


Idén valami egyedit akartak farsangra. Pláne, hogy ősszel nyertek a halloween-i jelmezükkel. Bár tudták, hogy nem valószínű, hogy megint ők fognak nyerni, másnak is kell lehetőséget adni ugyebár...

Most Zsolti volt a lelkesebb, illetve tőle jött az ötlet: öltözzenek a lányok busónak!

Külföldön élve, akármennyire is nem tartom magam nagy magyarnak, azért benne van az emberben, hogy némi magyar kultúrát plántáljon a gyerekekbe. Sőt, lehet, hogy az átlagos otthon élő családnál kicsit jobban is - illetve itt mi pótoljuk azt amit otthon az iskola és a környezet szinte észrevétlenül átad az ifjúságnak.

Az internet mindig nagy segítség: megmutattuk a lányoknak mi is egyáltalán az a busó, meséltünk kicsit a busójárásról, és ők annak rendje-módja szerint belelkesedtek. 
Elmentek alapanyagot venni, festettek, ragasztottak ... 

És ez lett belőle:





A saját anyjuk se ismerne rájuk :-)


A lányok izgultak, hogy mit fognak szólni a többiek (Csenge sírt is egy kicsit mikor a fiúk "leördögözték"), de aztán minden jól alakult, a barátnői megvédték és mikor én mentem délután már nyoma sem volt a kezdeti elkeseredettségnek. Nem nyertek díjat, de ettől függetlenül igazán jól sikerült jelmez volt szerintem. 

Amúgy nincs új a nap alatt: bár a magyar busójárás hungarikumnak számít, Spanyolországban (Silió, Cantabria - Észak-Spanyolország) is van hasonló: Zarramacos-nak hívják őket, január első vasárnapján nagy kolompokat magukra akasztva fülsiketítő zajt keltenek és azzal űzik el a gonosz szellemeket.
Zarramacos
fotó innen: http://www.pueblos-espana.org/cantabria/cantabria/silio/135854/

2015. március 14., szombat

Sí 2015


Ugyanott mint tavaly vagy azelőtt, bár most nyitottak néhány új pályát amiket nagyjából kipróbáltunk. 


Valdelinares-i sípályák, Gúdar hegység

Befizettünk némi oktatásra is és bevallom megérte, a kanyarokat eddig nagyon bénán csináltam és a jobb térdem tavaly eléggé megfájdult (vagy fél évig éreztem utána), most viszont korrigálta a hibáimat a srác, így idén térdfájás nélkül megúsztam. Na persze attól még béna vagyok, idén a bal vállam fáj - még mindig. 
Ja, és az egyik gurulásom alkalmával sikerült a combomra egy két tenyérnyi véraláfutásra szert tennem. Este mikor zuhanyoztam a gyerek meg is jegyezte, hogy "Anya, ez jó ronda. Ha apa meglátja, tuti nem akar majd melléd feküdni"... hmmmm.... 



Na meg az is megörökítésre érdemes beszólás volt, mikor a gyerekek már rég lent voltak és várták, hogy az anyjuk is befusson. Megláttak valakit jó nagyot zuhanni:
- Az már ott anya?
- Nem, ő még ezután jön. 
Azért jó, hogy a fényképező mindig nálam van, kompromittáló fotókkal nem szolgálhatnak :-)


Azért mikor senki sincs a pályán egész jól lecsúszkálok ... de hétvégén mikor dugig van és lépten-nyomon esnek-buknak előttem, meg a snowbordosok ücsörögnek a földön és kerülgetni kell őket, nos akkor egy ideig még csak-csak, de egy idő után inkább én is elvágódom, jobb mintha átesnék valakin...



a banditák ...

...rájöttek, hogy így nem kell mosolyogni ha fényképezek


Kipróbáltuk a szánkót is, a síkölcsönzőben csak úgy ideadták, hadd csúszkáljanak a lányok. A házak között a faluban ereszkedtünk párat, a sípályára viszont nem vittük ki, mert ha sieléshez öltözik be az ember akkor az nem jó a szánkózáshoz és fordítva. Annyiszor visszamenni a kocsihoz meg nem volt kedvünk - mivel mi későn kelünk mindig a parkoló legmesszebbi csücskében tudunk megállni. Onnan azért önmagában is sportteljesítmény elcuccolni a bejáratig...


Túráztunk is egyet a környéken, eljutottunk egy patakmederhez ahol most be volt fagyva a víz. Szedtünk jégcsapot, amit a lányok mindenáron haza akartak hozni, és a fagyasztóban tárolni emlékként...






Szép volt, jó volt, idén ennyi volt a tél...

2015. március 9., hétfő

2015. március 7., szombat

Kreativitásban nincs hiány, avagy hogyan készítsünk a szemétből karácsonyfát



Még nem is meséltem el hogyan lett karácsonyfánk a szállodában. 

Eredetileg átfutott az agyamon az a kósza gondolat, hogy veszek egy pici műfenyőt és majd ott összerakjuk, de gondolom mindenki ismeri az alapszabályt, hogy a repülő csomagokra vonatkoztatott súlyhatára, a bőröndjeink mérete és a szállítandó ruhaneműk, ajándékok és egyéb felszerelések össztérfogata és tömege fordított arányosságot mutat...
Ok, fizikából mindig is hülye voltam, szóval kb azt akarom kinyögni, hogy a műfenyő csak kósza gondolat maradt, mondhatni az uram körberöhögött mikor felvetettem neki. És persze már megint neki lett igaza. 

Így aztán idén karácsonykor karácsonyfa nélkül maradtunk. Mert persze van a szállodaportán, az összes karácsonyi vásárban, minden bevásárlóközpontban, kirakatban ... de mit sem ér, ha este hazamenve nem fogad egy saját kezűleg feldíszített, karácsonyi fényekben pompázó fenyőfa...

Mondjuk a Zuramnak mindig vannak ötletei, így idén előrukkolt az újrahasznosított absztrakt karácsonyfával. Először furcsán méregettük, hogy mire készülődik, aztán lelkesen fogadtuk az eredményt. Még segédkeztünk is a megvalósításban. 
Csúnyácska, kicsike, de mégiscsak a miénk :-)

A talpa a vásári forralt boros bögre, a törzse egy papírguriga, a zöld ágak a reptéri bőröndtekercselős fóliából készültek, a csúcsdíszt az utcán sétálva a földön találtuk, a szalag wc-papírból készült, a díszek a gyerekek nyakláncai, illetve a vizes és üdítős műanyag kupakok darabjai... Az apró aranyszínű golyók ugyan nem nagyon látszanak, de higgyétek el, hogy ott vannak és a Mozart csoki papírját gyúrtuk galacsinná értük. :-)



Összességében elégedettek és büszkék voltunk. 
Így már Télapónak is egyértelmű volt hová tegye az ajándékokat. :-)

Érdekes karácsonyunk volt, emlékezetes, de azt hiszem nem fogjuk túl gyakran ismételni. 
A karácsony mégiscsak otthon az igazi, egy szállodában, személytelen körülmények között, akármennyire is van a hallban karácsonyfa, akármennyire is összeeszkábáltuk a magunk szobai fenyőjét, ez akkor sem az igazi. Hiányzik a mézeskalács illata, a csendes ünnepi vacsora, a megszokott  környezet, ízek, illatok, hangok, fények...

Úgyhogy jövőre azt hiszem itthon maradunk. És elégedetlenkedünk, hogy itt meleg van és nincs fenyőillat. Mert nekünk ugyebár soha semmi nem elég jó.... 
De azért ne tessék minket sajnálni. Még van időnk jövő télig másik marhaságot kitalálni :-)

Akkor is fehér a karácsony!


Titkon reménykedtünk a fehér karácsonyban. 
Mert ha már elutazik az ember a tengerpartról akkor legyen hideg, hó és jég :-)

Na persze ha tutira akartunk volna menni akkor Esztit látogatjuk meg Svédországban (talán jövőre ;-) ), de most a bécsi karácsonyi vásár mellé a családlátogatás volt a kézenfekvő, ha már úgyis Magyarország közelében járunk. Persze az ország keleti felébe sok lett volna elbumlizni, egyszerűbb (nekünk :-) ) ha a család jön kicsit közelebb így esett a Balatonra a választás. 



A hideg és a jég bejött, a havat elég erősen kellett szugerálni, de ha szigorúan vesszük, akkor volt némi fehér csapadék a földön amit akár hónak is lehetett nevezni. És mivel örök optimisták vagyunk, így elmondtuk, hogy fehér karácsonyunk volt. :-) 

Balatonpart - ugye mondhatjuk hogy ez hó?

Ez pedig valódi pocsolya valódi jéggel!

tanulmányozták is a lányok, ilyet sem minden  nap látni :-)




persze előző este hónak nyoma sem volt, csak hideg és szééél , majd' megfagytam 
Együtt a nagyikkal 
ki hinné el hogy ikrek?


Mikor hajnalban vezettünk vissza a bécsi reptérre, hogy leadjuk a bérelt kocsit és hazautazzunk, olyan nagy pelyhekben hullott a hó, hogy alig lehetett látni. És mivel a magyar hókotrók nem sietik el a munkát, még csúszkáltunk is. 
Mondjuk látványos volt, hogy az osztrák határon átérve mintha elvágták volna a havat. Komolyan, mintha padlófűtés lenne az utakban. Hajnal 3 körül jártak a hókotrók, a határ vonalától szó szerint egy szem hó nem volt az aszfalton. Sőt, néhány faluban még a járda is le volt takarítva, amit igazán nem értek, azért annyira még az osztrákok se lehetnek precízek, hogy szakadó hóesésben felkelnek hajnal kettőkor havat lapátolni :-O 

Sajnos a lányok aludtak és nem volt szívem felkelteni őket, így erről az élményről lemaradtak.  


Bécs: A schönbrunni , avagy nekünk csak a "Sisi kastély"



Én is kb ennyi idős voltam mint a csajok mikor egy nyaralás alkalmával itt jártam, és a mai napig szép emlékeim vannak róla.

A lányok Bécsből az indulás előtt csak egy dolgot ismertek, mégpedig a Sisi kastélyát. Többször látták a filmet és most végre láthattuk azt a parkot, azokat a szobákat, sétálhattunk azon a lépcsőn, ahol Sisi (és Romi Schneider) is. Egyébként ha Sisit említjük, azt minden spanyol ismeri, itt is vetítették a tv-ben a sorozatot.
Mondjuk az tény, hogy a film erősen túl van romantikázva, már ami Sisi és Ferenc József házasságát illeti. A végén szó szerint azt asszony keresett szeretőket az urának, hogy hagyja már őt békén... Amúgy anorexiás volt, és rettentő háklis a hajára, az őt fésülő lányok a szoknyájuk alá rejtették a kihullott hajszálakat, csak hogy ne vegye észre és ne szidja le őket. De csak a szépre emlékezünk :-)

A Schönbrunn-i kastély - sikerült szemerkéő esőben érkeznünk, de ez nem tartott vissza minket


Mivel pont karácsony másnapján jártunk ott, azt hittük szinte senki nem lesz rajtunk kívül. Azt ugyan a szállodában kapott prospektusból tudtuk, hogy ezen a napon is nyitva tartottak, de azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy majdnem 3 órát kell a jegyvásárlástól számítva várakoznunk! A jegyeket amúgy gyorsan meg lehet venni, több pénztár és bankkártyás automata is üzemel. Viszont konkrét csoportok és indulási idők vannak. Lehet a kisebb és a nagyobb sétát választani, mi már ha itt jártunk akkor a teljes körre szavaztunk, ami ha jól emlékszem kb. 40 termet jelent. Audioguide-ot kaptunk ami nagyon sok érdekes infot elmondott, szokás szerint a csajok legnagyobb  örömére.

karácsonyi vásár a kastély előtt

Sajnos a sövénylabirintus ebben az időszakban zárva volt, és persze télen a kert sem annyira látványos mint tavasszal a virágokkal, de azért így sem panaszkodhattunk. Először rengetegnek tűnt a majdnem két óra amit még a szuvenyírbolt és karácsonyi vásár tüzetes végigbogarászása (valamint a forró leves/mákos nudli/forralt bor/puncs elfogyasztása)  után el kellett töltenünk a belépésig, de aztán úgy elment az idő, hogy visszafelé futva mentünk, hogy le ne maradjunk az időpontunkról. :-)


a Neptun szökőkút - most nem szökött, csak állt benne a víz


A kastély a parkkal és az állatkerttel az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel. Egyébként ez a világ legrégebbi állatkertje, 1752-ben alapították. Most erre nem szántunk időt, bár a kertet jó lenne egyszer tavasszal virágzó pompájában is látni, akkor talán a labirintusba is be tudunk majd jutni. 

Egészen a Gloriette-ig felsétáltunk, majd innen futásban vissza a kastélyba. Épp időben :-)

a park a szökőkúttal és a dombon a Gloriette



fentről visszatekintve
(kicsit ferde lett, de itt döbbentünk rá, hogy futni kell visszafelé. úgyhogy ezt épp hogy csak elkattintottam)


Bent csodálatos termeken mentünk keresztül, este lett mire végeztünk. Akkor még indulás előtt felmelegedtünk az utolsó adag punccsal, megvacsoráztunk a vásári finomságokból és visszametróztunk a szállodába. Furcsa volt, hogy minden olyan korán bezárt, hamar sötétedett, de azért jól esett visszamenni a száraz meleg szobácskánkba. Ott természetesen újra megnéztük a Sissit, most már a lányok is olyan szemmel, hogy "itt is jártunk". 





Ennyi fért a pár napos bécsi karácsonyba, innen a Balatonra vettük az irányt, hogy ott összehozzuk kicsit a családot és közösen is karácsonyozzunk egyet.