2018. február 27., kedd

Síelés Skóciában

Végre a február közepi síelésről számolhatok be, ami azt jelenti, hgy időben legalábbis utólértem magamat :-) Leginkább azért igyekeztem, mert márciustól minden hónapra jut legalább egy utazás, ha nem akarom teljesen elveszteni és összegubancolni a történet fonalát jó lesz vigyázni :-)

Mivel Írországban nincsenek síelésre alkalmas hegyek, aki ilyen téli sportokra vágyik annak más ország felé kell kacsintgatnia. Mi idén Skóciát választottuk, amire általában eléggé rácsodálkoztak az emberek, hiszen nem kifejezetten nemzetközi sícélpont, inkább a helyiek látogatják a közeli pályákat. Nos nekünk a legfőbb szempont a közelség volt: lehetőség szerint minél kevesebbet kelljen utazással tölteni. A közelünkben kb 40 percnyire a Derry reptér található, Dublinba 3 órát kellett volna kocsikázni. Mivel Derryből Glasgow-ba van közvetlen járat, innen jött az ötlet, hogy akkor próbáljuk ki a Glenshee sícentrumot. 

Glenshee , Skócia

Azt kell mondjam, nekünk tökéletes volt. Az idővel szerencsénk volt, mínusz 1-2 fok volt és csak néha szállingózott a hó, vagy leszállt a köd, de amúgy tiszta és szélcsendes időt fogtunk ki. 

pályatérkép


Aki régóta olvassa a blogomat az figyelemmel kísérhette néhány éve az első sílécre kapaszkodásunkat. Azóta úgy tűnhet, mintha egész jól menne a dolog, hiszen minden évben síelünk pár napot. Igaz, tavaly a térdszalag szakadásom miatt kihagytam, de ettől a többieknek azért még jutott havas lejtő. 



Az a fene nagy igazság, hogy a gyerekek imádják, tényleg ügyesen síelnek, tavaly voltak iskolai sítáborban is, ott már a piros pályára is felengedték őket. Az apjuk is egész jól elboldogul, bár állítja, hogy annyira azért nem élvezi, de mindig mindenhonnan esés nélkül lecsúszik. Nem úgy szerénységem, aki, különösen a válltörés és a térdszalagszakadás óta - hogy is mondjam - nincs a helyzet magaslatán. Konkrétan most úgy éreztem magam, mint egy harmadrangú vígjáték főszereplője, aki valamilyen véletlen folytán egy fekete sípálya tetején találja magát, léccel a talpán, aztán uccu neki, lelökik és hajrá. 
A különbség kettőnk között talán csak annyi, hogy a vígjátékban hősünk profikat megszégyenítő sebességgel és technikával siklik lefelé, max. némi karlóbálás és ordítás kíséretében, majd sértetlenül átszaltózva a pályát határoló kerítést még a vadonban is tesz egy kört, mielőtt magabiztos, ellenfeleket/üldözőket megszégyenítő mosollyal megáll a végén, míg mindenki más esik-bukik. 

Na ebben a jelenetben én a "mindenki más" szerepében tetszelgem, így az idei év nagy sikerének könyveltem el, hogy minden csontom és szalagom egyben maradt. (Legjobban a térdemet féltettem, meglepő módon viszont meg se éreztem a régi sérülést. Most vagy nagyon jól csináltam valamit, vagy nagyon rosszul....) Régebben legalább különösebb félelem nem volt bennem, gondoltam ha kitartóan csúszkálok előbb-utóbb belejövök. Idén viszont kifejezetten paráztam, ami nem jó. Mondhatni kifejezetten csökkenti a sport élvezeti értékét. 



Végül úgy döntöttünk, hogy megegyeztünk a gyerekekkel a találkozóhelyben és megbeszéltük, hogy melyik pályákra mehetnek egyedül (illetve mindig együtt voltak, figyeltek egymásra, helyettünk is). Így ők megállás nélkül síeltek, én meg csak úgy komótosan*: 'egy kis csúszás, egy forró tea a büfében' elvet követve. 

Ettől függetlenül a havat szeretem, a táj gyönyörű, és a sípályák tetejérő való kilátásért még a kéz-és lábtörést is megkockáztatom. Úgyhogy megyünk jövőre is. Legalábbis addig míg a gyerekek velünk jönnek és nem a majdani haverokkal - a csajokat nem szeretném megfosztani ettől az éménytől. 









Hazaindulás előtt még egy gyors kincskeresés is belefért (a geocachingről itt írtam részletesebben, ez pedig a honlapjuk, ha valakit érdekel) és sikerült egy Travel bug-ot találni. Ezeket a kis apró, egyedi kóddal ellátott figurákat magyarul azt hiszem "utazó ügynök"nek hívják. Az elrejtett ládában várják, hogy a következő megtaláló magával vigye, tovább utaztassa őket. A mi ügynökünk Belgiumból indult, most épp Skóciában találtunk rá, ahonnan velünk utazott Írországba. A neten követhető az útja, a hétvégén igyekszünk kirándulni egyet és útjára bocsátani: kíváncsi vagyok hol lesz a következő állomása. :-)

egy világháborús emlékműhöz vezetett minket a GPS


ő a mi kis Utazó Ügynökünk

Skóciában egyébként rengeteg a látnivaló, gyönyörű a táj, úgyhogy bár ez az utazás most nem a hely megismeréséről szólt, még biztos, hogy visszatérünk. 

Stirling


a síközpont közelében alkonyatkor rengeteg szarvast lehetett látni, több száz állat bóklászott a környéken

sajnos csak a telefonommal tudtam fényképezni, azt is csak kutyafuttában, mert nem volt leállósáv, az út közepén meg nem maradhattunk, jöttek a kocsik mögöttünk :-(




*először nyugdíjas tempót akartam írni, de félúton rájöttem, hogy a nyugdíjasok százszor jobban síeltek mint én, szóval ez nem állná meg a helyét...

2018. február 26., hétfő

Kedves Télapó! A múlt héten nagyon jól viselkedtem. Kérlek, most erre koncentrálj ...

Tudom, tudom, lassan ez már a Húsvéti Nyuszi szezonja, de mivel tavaly sem maradt el a karácsony, én meg mindig le vagyok maradva ezzel a bloggal mint a borravaló, utólag bár, de itt a képes összefoglaló: 

Új országba költözve az ember minél gyorsabban minél több mindent igyekszik kipróbálni, megnézni, amihez nagyban hozzájárulnak az ismerősök javaslatai: itt jártatok már? azt kirpóbáltátok már? Legyen az egy étterem, egy hegy megmászása vagy épp valamilyen programlehetőség. 
Karácsony táján sokan említettek Télapós programokat. A mi lányaink már nem kicsik, de idén még épp el lehetett vinni őket ilyesmire, hát vettünk is jegyet mindkettőre ami jónak ígérkezett. 
Aki kisgyerekkel költözik ide (netán karácsony előtt jön ide kirándulni) annak hasznos lehet néhány info: 

Az Oakfield park egy közeli nagy park kastéllyal, kisvonattal ami ideális kirándulóhely egész évben.  Mi egyébként most voltunk először, de ahogy tavaszodik és jön a jó idő (értsd: ír viszonyok közt jónak számító idő...) akkor tuti kirándulunk egyet. 
Karácsonyra a kisvasút átalakul Santa Express-szé és Télapó is látogatható az egyik házikóban. Van kismanóknak kézműves játszóház, sütimajszolás, a szülőknek pedig forralt bor. A gyerekek fényképezkedhetnek a Mikulással és természetesen az ajándék sem marad el. Inkább kisebb lurkóknak való program, de azért mi így is élveztük, elég gyerekesek vagyunk összcsaládilag.

A kisvonatban még egy plédet is kaptunk, hogy ne fázzunk az úton, elég hideg volt aznap este


ajándék, díszoklevél, fényképes dokumentáció :-)






A donegali Lappföld (merthogy itt olyan is van :-) ) a korábban már említett falumúzeumban kap helyet minden év novemberétől karácsonyig. Jegyeket online a honlapon lehet venni (https://www.donegalslapland.ie/ ) , célszerű időben keresgélni, teltházzal üzemelnek, az utolsó pillanatban már nem sok esély van a bejutásra. 



Egy Télapós műsorral kezdenek: mivel regisztrációkor meg kell adni a gyerekek korát és hogy honnan érkezünk, némi vicces csipkelődés is belefér a Mikulás részéről, egyenként megszólítja a családokat. Ezután mindenki szabadon bóklászhat a skanzen házaiban, ami mostanra átalakult Lappfölddé: Télapó postája, játékgyára, javítóműhelye, istállója, konyhája, szobája... Tényleg jól megcsinálták, mindenkinek nagyon tetszett. A legtöbb dicséretet persze az istálló zsebelte be, lehetett pónit meg őzet ((rén)szarvasutánzatot?) simogatni. A végén mindeki (gyerek és felnőtt is) kapott egy kis ajándékot és természetesen a Mikulással is lehet találkozni, bár ez kisebb gyerekekeknek élmény inkább. 

műsor a Mikulással és a manókkal




Tudtátok, hogy Télapónak felesége is van?? 

Főszezonban elkel a kisegítő személyzet...
pihenőidőben így mulatnak 

a donegali Lappföld , ha valki nem tudná...
A térképen Magyarországhoz a Jézuska van feltüntetve, ő hoz ajándékot a magyar gyerekeknek


Ezekkel a programokkal sikerült ráhangolódni a karácsonyra, jót tett a télies időjárás is, sokszor begyújtottunk a kandallóba, gyertyákat gyújtottunk itthon... A nappalinkban a piros szőnyeg és zöld falak - amit egész évben annyira utálok -ilyenkor igazán jó szolgálatot tettek a karácsonyi hangulat megteremtésében :-)

 Pepe még a lóra is tett rénszarvasszarvat és karácsonyi ruciban ment órára 24-én 


A csajok (valószínűleg minket szivatva, hogy minél több ajándékot kaphassanak...) idén is előadták, hogy ők biza 13 évük ide vagy oda, hisznek a Télapóban, írtak is neki levelet - legnagyobb meglepetésemre semmilyen elektromos kütyü nem szerepelt a listán, inkább kutyás-lovas "bármi" - ez eléggé tág fogalom, ötletelni kellett hogy mi lehet az- , szobai dekorációs cuccok, és persze az egész évben tiltólistára tett csokik és chipsek. Télapó létezésének egyértelmű bizonyítéka egyébként, hogy idén is hozott édességet és chipszet: a csajok tudják, az anyjuk sosem tenne ilyet, pláne nem egyszerre, ilyen mennyiségben* :-))) (Még jó, hogy csak egyszer van évente karácsony) A legjobb, hogy a muzulmán barátnőjüket is megpróbálták megfűzni, hogy írjon ő is levelet, attól, hogy nem ünneplik a karácsonyt Télapó biztos neki is hozna valamit... 
Én egyébként utálok vásárolni, egyáltalán nem élvezem a boltba be - boltból ki rohangálást, sem karácsonykor, sem évközben. Az idei ajándékokat kb 90%-ban online intéztem, aminek persze nagy hátránya, hogy az ember két kattintással kosárba pakol bármit ami a szeme elé kerül - ebből lett aztán akkora ajándékhalom a karácsonyfa alatt, hogy a csajok nem győztek bontogatni, öröm volt nézni :-) 
Egyébként sok hasznos dolgot kaptak: kutyás-lovas ágyneműket, ruhákat, táskákat, könyveket, néhány dekorációs kütyüt a szobájukba. A legjobb az volt, hogy sikerült eltalálni az ízlésüket, ami ebben a korban már nem is olyan kis feladat. A Télapó figyelmes volt és a kutyának meg a lónak is hozott ajándékot, úgyhogy azt hiszem jövőre is várhatja a leveleket...

ez volt reggelre a fa alatt

és pillanatok alatt ez lett belőle...
az adventi zsákocskák már eléggé megviseltek, pici koruktól ezeket használjuk (még én hímeztem őket anno),
de hallani sem akarnak róla, hogy leselejtezzem őket 


Mióta tavaly ilyen egybe-pulykát sütöttem azóta idén is ezt követelték. Szerencsére itt lehet kapni "crown"-t, ami csak a pulyka melle és háta, a szárnyai és lábai nélkül. Így is sok nekünk, a maradékot a kutya szokta eltakarítani
- neki is legyen karácsonya :-)
Vettem Christmas cracker-t is, ez is amolyan helyi hagyomány, de mivel teljesen elfelejtkeztem róla, nem került fel az asztalra. Ha jövőre nem megy ki a fejemből, akkor rajta lesz az asztalon, én meg majd írok róla. :-)


Ahány ország, annyi szokás - és úgy alakulnak a mi szokásaink is. Így lett "hagyomány" a pulykasült és a lányoknál itt természetes volt, hogy 25-én reggelre ér ide a Télapó, Boxing day-en bontjuk az ajándékokat. Az Elf on the shelf (Manó a polcon) játékról pedig a szomszéd családtól hallottunk. Egy mesekönyvből csináltak karácsonyi tradíciót: A kis manó karácsony előtt beköltözik a polcra és figyeli a gyerekeket. Ő a Télapó hivatalos megfigyelője, nem szólhat a gyerekekhez, de mindent lát és hall. Minden nap máshová bújik el a lakásban: reggel a gyerekeknek nagy móka, míg megkeresik, aztán egész nap úgy kell viselkedni, hogy a Manó mindenről beszámol!


ő az, természetesen nem is mi lennénk, ha hozzánk nem költözött volna be egy példány- na nem mintha ebben is hinnének a csajok, de azért a játékban benne vannak és szívesen keresgetik

Ennyi volt az idei (illetve tavalyi) karácsonyi beszámolónk, a következőre egy évet várni kell :-) 

2018. február 21., szerda

"Állatos" szülinapi ajándék



A születésnapi ajándékot egy hosszú hétvége keretében Kerry megyében töltöttük.


Mint a mellékelt ábra mutatja, nem épp a szomszédban van... De ha Fungi delfin itt lakik, hát ide kell jönni és kész :-) 

Az első map szinte elment az utazással. Nem pont Dingle-ben szálltunk meg, mert kicsit arrébb találtam egy állatbarát B&B-t (Skelling rock pet farm, Cahershiveen, Co. Kerry) ahová a kutya is velünk jöhetett, és a farmon állatok is voltak, ami külön élmény volt a lányoknak. A tulaj nagyon rendes volt, a csajok simogathattak, etethettek kecskét, birkát és a juhászkutyájával tartott nekik birkaterelő-bemutatót. Az udvaron csirkék szaladgáltak és reggel friss farmtojásból készült rántottát kaptunk. Hát kell ennél több a  boldogsághoz? 



A környéken tervezünk egy kis kirándulást, meg akartuk nézni a környező várromokat, aztán pedig át akartunk menni a közeli Valentia szigetre. Sajnos még nem voltunk rutinos ír kirándulók, így csak 2 váltás tuhát hoztam a 3 napra- mint kiderült, ez most édeskevés volt... reggel elindultunk a környéken szétnézni: 

a fűben fetrengés nagy élmény 

borult volt az ég, de azért időnként előbújt a nap


repülöööök






alig voltunk kint egy órát, Csenge megcsúszott egy sziklán és belepottyant a vízbe a parton, mehettünk vissza ruhát cserélni (novemberben már túl hideg van a vizes nadrágban mászkáláshoz). Utána megnéztünk pár régi várromot, de az egyiknél elkapott minket a jégeső: 10 perc kellett, hogy lejussunk a parkolóba a kocsihoz, de 5 perc is elég volt, hogy bugyiig ázzunk. Így aztán megint irány vissza a szállásra. A ruhát, cipőt a kályhára terítettük és aznap többet már nem próbálkoztunk. 


a XVI. században épült Ballycarberry kastély a távolban

és közelről... inkább csak rom

sok néznivaló nincs rajta


Cahergall kőerőd a vaskorból - vagy akár még régebbről 

szabályos kör alakú, belül egy kisebb "lakrész"

fel lehet mászni a falakra 

futóverseny a tetején


egy másik  kőerőd nem messze innen



ez nem szabályos kör alakú, és belül is több részre van osztva 



a belső szobából titkos folyosó vezet a falon kívülre!

természetesen megtaláltuk

és megnéztük, ilyen belülről






Másnap immár száraz ruhában Dingle-be utaztunk. szerencsére a blökit is felengedték a hajóra, így komplett volt a család. Fungi pedig igazán rendes volt, egész sokat keringett a hajó körül, a lányok legnagyobb örömére. 






Inch Beach, két éve Zsoltival már jártunk itt 






ő itt Fungi

szerintem a hajó keltette hullámokat élvezi, abban lubickol


itt látszik a heg az orrán amit egy hajócsavar okozott évekkel ezelőtt





Így volt aztán "állatos" szülinap, nekem pedig megint van egy évem, hogy kitaláljam, mi legyen a jövő évi születésnapi meglepetés-ajándék.