2017. november 21., kedd

Óbidos


Portugál kisváros, mely a régi idők emlékét megőrizve vonza magához a turistákat.
A kis szűk, kanyargós macskaköves utcák, fehérre és kékre festett házfalak, melyet virágba borult kúszónövények díszítenek, a középkori vár éttermekkel és szuvenyírárusokkal körülvéve nekünk sokkal hangulatosabb volt és jobban tetszett mint Portó vagy akár Lisszabon. Persze nem igazán hasonlíthatóak össze, mást nyújt egyik és mást a másik, de ahogy öregszünk telik az idő, egyre inkább a csendesebb, kisebb, világtól elzárt helyeket részesítjük előnyben, a nagyvárosok nyüzsgése már nem olyan vonzó számunkra. Szerencsénk volt mert estefele értünk Óbidosba, így a turistatömeg már lecsengett, kényelmesen sétálgathattunk az utcákon. 

a várban ma hotel működik









Egy ilyen kis faluban nem zavar annyira a hulló vakolat mint a nagy városokban
Azokat lepusztulttá teszi, itt meg egyszerűen csak illik a macskaköves szűk utcákhoz, nem? 

Porta da vila, városkapu


Azt a parafa klumpát azóta is sajnálom, hogy nem vettem meg :-(
imádom a fatalpú klumpákat, csak féltem, hogy a parafa nem bírja sokáig
Táskát viszont vettem és szuper, úgyhogy ha legközelebb Portugáliában járok, tuti veszek klumpát is






A várost I. Dénes király ajándékozta feleségének, Isabella királynénak házassági ajándékként amikor visszafoglalta a területet a móroktól a XII. században. A város adományozása hagyománnyá vált a portugál királyi családok körében, később többen lepték meg feleségüket ékszerek helyett egy-egy városkával. (Nem rossz, nem rossz... ;-) )
Az egész várost nemzeti műemlékké nyilvánították. 




A környék híres itala a Ginja, ami engem a konyakos megy bonbonra emlékeztet: a meggyet pálinkába áztatják majd cukorral és más fűszerekkel ízesítik és apró étcsoki poharakba töltve kínálják. Ha pedig egy egész üveggel veszünk (és már miért ne vennénk, nagyon finom) akkor az üveg alján ott vannak a meggyszemek, ami igazi jutalom, mikor az ital már elfogyott róla :-) 



Vacsorázni az egyik helyi kis étterem teraszán ültünk le, faszénen grillezett finomságokat ettünk





Akinek nincs tériszonya annak nagyon érdemes végigsétálnia a várost körülvevő falon, nagyon szép kiilátás nyílik a falura és a várra (Zsoltinak van, úgyhogy ezt most kihagytuk). 

2017. november 17., péntek

Fátima : a híres portugál zarándokhely


Fátima a leghíresebb portugál zarándokhely. Mi nem vagyunk vallásosak de ettől függetlenül kíváncsi voltam és szerettem volna megnézni magamnak. (Mint úgy általában mindent, na :-) )

Egy zarándoklat nem kirándulás, inkább az önmagukba fordulás, az elfogadás, megértés útja -  a hit, hogy a zarándoklattal közelebb kerülnek Istenhez, megerősíti a hívőket, erőt ad a nehézségek elfogadására, a gondok leküzdésére. Zarándokhelyek ott találhatók ahol a természetfeletti erők valahogy összpontosulnak, kifejtik erejüket.



Az az igazság, hogy turistalátványosságnak viszont nem az igazi. Azok, akik igaz hittel érkeznek, valóba hisznek a hely vallásos erejében, azok számára biztosan valami különleges és felemelő élmény lehet. Számomra a modern templom inkább egy nagy konferenciateremre hasonlít (hát igen, a barokk jellegek valahogy jobban meghatnak és művészibbnek tűnnek mint a minimalista stílus...)
Funkcióját tekintve valóban praktikus, rengeteg hívő tudja egyszerre hallani Isten igéjét.




A bejárat előtt lógó gigantikus rózsafüzér viszont már kiverte a biztosítékot, se nem szép, se nem praktikus... inkább amolyan magamutogatás az egyház részéről. Itt minden óriási, felénk magasodik, az ember szó szerint törpének érzi magát - azt hiszem pontosan ez volt a cél... de míg mondjuk a Vatikánban számomra mindez a művészet nagyságát szimbolizálja addig itt egyszerűen öncélú és igazából jellegtelen, értelmetlen volt.



A templom előtt nagy betonplacc- meg lehetett volna törni egy kis virágágyással, parkkal, szobrokkal... életet lehelni bele... Ez így nekem nagyon sivár, kopár. Persze tudom, sokan elférnek. Egy szóval nem tetszett. Azt nem mondom, hogy sajnálom, hogy eljöttem, hiszen a negatív benyomás is egyfajta élmény, és a megismerés kell ahhoz hogy véleményt formálhassunk.







A szentély felé haladva az igazi zarándokok térden teszik meg az utat. Számomra morbid a viaszból készült testrészek tűzbe dobálása, de természetesen senkit nem akarok hitében megsérteni. A hívők olyan testrészeket égetnek amelyek gyógyulását remélik az imától, vagy épp magáért a felépülésért adnak hálát. Vannak akik óriási gyertyákat égetnek, nem is egyet-kettőt, hanem akár tucatnyit egyszerre. Ahogy néztem az olvadt viasz alul összefolyik és egy elvezető csatornán keresztül egy gyűjtőtartályba megy. Gondolom ott aztán újra gyertyákat és testrészeket öntenek belőle, hogy aztán jó pénzért megint eladják őket a hívőknek.



Csak érdekességképpen: minden évben május 13-a és az azt megelőző-követő napok azok, amikor  a legtöbb hívő érkezik a szent helyre. Ezen a 3 napon idén átlagosan közel 30 tonna gyertyát égettek aminek nagy részét a helyszínen vásárolták, úgyhogy ez nem kis egyházi bevételt jelent.(adómentesen, az egyház sehol nem adózik...). Akkor hogy mekkora haszon van ebből egy év alatt.... (átlagosan 5-7 millió zarándok érkezik évente)

A hely egyébként 100. évfordulóját ünnepelte idén. 
1917. május 13-án három fátimai pásztorgyereknek megjelent a Szűzanya.


Lucia, a legidősebb (akkor 10 éves) volt az aki valójában mindent látott és hallott, a titkokat is neki mondta el "a señora".  Neki egyébként már évekkel korábban is voltak látomásai, bár a családja elég hitetlenkedve fogadta a történeteket (Tudjátok, ha Istenhez beszélsz, imádkozol. Ha Isten válaszol, skizofren vagy...*).
Szóval Szűz Mária azt kérte tőlük, hogy minden nap imádkozzák el a rózsafüzért és minden hónap 13-án vándoroljanak ki erre a helyre. A hónapok során több falubeli is elkísérte a gyerekeket, és az elbeszélések szerint bár ők maguk semmit sem láttak, de mintha a lombok furcsán mozogtak volna... majd pontosan 5 hónappal később október 13-án furcsa természeti jelenséget láttak: egy kiadós eső után a nap előbújt a felhők mögül, színes sugarakat szórva, majd pörögve a tengelye körül mintha lezuhant volna. Korabeli meteorológiai jegyzetek szerint azon a napon semmilyen különös esemény nem történt. A beszámolók szerint kb 30/70.000 ember volt jelen a csoda történtekor. Hívők, szkeptikusok, és persze újságírók, fotósok tömkelege. Más beszámolók szerint más vallásos emberek meg nem észleltek semmi különöset. Szóval én, mint mindig, szkeptikus vagyok, és hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy ha volt is valami, az mégiscsak jobban magyarázható valamilyen légköri jelenséggel mint isteni jelenéssel - de persze mindenki maradjon annál a verziónál, ami számára szimpatikusabb. Talán sokáig bámulták a napot és a végén már káprázott a szemük...

Ma ezen a helyen áll a Capela da Aparicos nevű kápolna. Érdekessége, hogy az itt található Mária szobor koronájába rejtették a II. János Pál pápát megsebesítő lövedéket. 
Jacinta és Francisco, ketten a pásztorgyerekek közül nem sokkal a történtek után spanyolnáthában meghaltak (2000-ben boldoggá avatták őket), sírjuk a fatimai bazilikában található.









Lucia, a harmadik gyermek karmelita szerzetes lett  (állítólag a papok szemmel tartották és minden szavát cenzúrázták, szóval más választása nem nagyon volt) és 2005-ös halála után őt is ide temették. 
(Mondjuk ezzel szemben merültek fel kétségek: egyesek szerint nem is az igazi Luciat temették el akkor. A fotók elemzése alapján egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy egy idő után Luciát egy dublőr "játszotta" a nagyközönség számára. Ide kattintva egy részletes összehasonlító elemzést olvashattok az antropológiai jegyekről. Hogy valójában két külön személyről van-e szó, senki nem tudhatja biztosan. De akkor mi lett az igazi Luciaval?  Kinek és miért állt érdekében "eltenni láb alól"?  Több titok lappang itt mint amire elsőként gondolna az ember... az elméletek:  Lucia felnőtt, kezelhetetlenné vált és 1. elhatalmasodott rajta valami komolyabb elmebaj 2. ki akart tálalni, hogy valójában gyerekes csínytevés és feltűnési viszketegség állt a jelenések mögött, ami később kontrollálhatatlanul túlnőtt a gyerekeken - mindkét esetben jobbnak láthatták kicserélni. Eltüntetni nem lehetett csak úgy, ekkorra már komoly Fátima/Lucia-kultusz alakult ki. 3. Olyan vehemensen akarta hirdetni a végítéletet ami már túl sok lett volna az egyháznak és a hívőknek. A 4. hogy az UFO-k voltak a jelenések hátterében és később magukkal vitték, azért még nekem is túlzásnak tűnik :-)  )

Szűz Mária 3 titkot bízott a gyerekekre, ezeket fátimai titokként is szokás emlegetni. 
Az első titok a pokol látomása: a gyermekek óriási tüzet láttak amiben ember formájú démonok égtek. Félelem és rettegés fogta el őket.
A második titok egy szörnyű háborút említ, valamint később Oroszországot és az általa jelentett veszélyt is beleszőtték a történetbe- egyben visszautal az első, poklok-pokla jelenségre. Ezt a két titkot először 1941-ben árulta el Lucia a nyilvánosság számára. A szakértők szerint ez a két jelenés a két világháborúra utalt.
A harmadik titkot valamilyen oknál fogva 2000-ig titokban tartották- attól titok, nem? :-). (Erre utal az a portugál mondás, hogy "jobban őrzik mint a fátimai titkot") Akkor tudhatta meg a világ mi volt a harmadik jelenés (már ha az igazat árulták el, ki tudja...): egy angyal lángoló karddal támadt a Szűzanyára, de a kard a szenthez érve kialudt. Ezután a Szűzanya bűnbánatra szólított fel, majd egy hegyen levő keresztre mutatott, ahol meghaltak az emberek, két angyal fogta fel a halottak vérét. Sokan ezt "Világvége" szimbólumként értelmezik. 

A parkoló mellett óriási kegytárgybolt. Van itt minden, műanyag sötétben foszforeszkáló Szűzanya, viasz testrészek, repülőre felvihető kis kiszerelésű szenteltvíz - egy szóval a pénzt itt is kihúzzák a turistából/zarándokból.


Amúgy ha épp nem jut el az ember Fátimába, online is vásárolhat a szuvenyírekből. Rózsafüzér, gyertya, szobrocskák, fátimai szenteltvíz, de akár kulcstartó vagy hűtőmágnes is kapható, ízlés és igény szerint... A viasz testrészeket csak a helyszínen láttam, bár a viasz péniszt lehet hogy diszkrétebben is árusíthatnák... Csak remélni merem, hogy a bevételt valóban a rászorulók megsegítésére fordítják... Kíváncsi lennék a pontos összegre (nyilván nem árulják el), lehet futná belőle a portugál államadósság kinyögésére...




* Szász Tamás István  magyar származású amerikai pszichiátertől származik az idézet:
"Ha Istenhez beszélsz, akkor imádkozol, ha Isten beszél hozzád, akkor skizofrén vagy. Ha a halottak beszélnek hozzád, akkor spiritiszta vagy, ha te beszélsz a holtakhoz, akkor skizofrén vagy."

2017. november 15., szerda

Coimbra

Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik, Braga imádkozik. Ezzel a portugál mondással kezdtem a beszámolómat Bragáról. Azóta megjártuk a dolgos Portót, most pedig Coimbraba érkeztünk, a mondást ugyanis úgy szokták kiegészíteni, hogy 'Coimbra tanul'. Ez ugyanis egy kis egyetemváros, a lakosság 20%-át a diákok teszik ki. Nem nehéz őket felismerni, állítólag egész évben fekete palástot hordanak a hagyományőrzés jegyében. A coimbrai egyetem az UNESCO Világörökség része, Portugália legrégebbi, és egyben egyike Európa legrégebbi egyetemeinek. 



A város maga picike, az óvárosi rész amit a turistának érdemes felkeresnie, pedig még ennél is kisebb, úgyhogy mi csak egy pár órát szántunk a városra. Nálunk aprólékosabb utazóknak is bőven elég egy nap, és akkor tényleg mindehova bekukkantott. 

Érdemes valahol az óvárosi rész közelében hagyni az autót és gyalog nekivágni a város felfedezésének, mivel rengeteg szűk utca, lejtő/emelkedő, sétálóövezet található. 









több helyen láttunk horgolt kis terítőket házfalakon csak úgy, díszítésként



A  séta során belestünk a régi és az új Sé katedrálisba, átmentünk a Santa Clara hídon, ahonnan nagyon szépen látszanak a dombra épült óváros házikói. 

Santa Cruz monostor





Régi Sé katedrális








vajon miért van turbános alak a katolikus templom homlokzatán?

belépő

Új Sé katedrális




Coimbra óvárosa - a túlpartról 


érdekes, egy szökőkút volt a folyóban

Portugália legromantikusabb története is Coimbrához kötődik. A XIV. században IV. Alfonz fia, Pedro herceg beleszeretett felesége társalkodónőjébe, a kasztíliai Inês-be (igen, házasságtörő, de hát akkoriban a házasságok nem igazán a kölcsönös vonzalom jegyében köttettek). 1345-ben, miután felesége meghalt, Pedro nőül vette 
Inês-t és boldogan éltek Coimbrában gyermekeikkel, amíg... 1355-ben IV. Alfonz király meg nem ölette az asszonyt, így vetve véget a nem kívánatos románcnak. Erre Pedro fájdalmában lázadást szított apja ellen. Nem bírtak egymással, így békét kötöttek, azonban a király hamarosan meghalt és végül 1357-ben Pedro került trónra. Ekkor előkeríttette Inês gyilkosait és szó szerint kitépette a szívüket. (Innen kapta "Pedro a Kegyetlen" eposzi jelzőt) Végül titokban kötött házasságát elismertette és feleségét poszthumusz portugália királynéjának nevezte, földi maradványait pedig átszállíttatta a királyi sírboltba ahol gyönyörű síremléket készíttetett neki. Most is ott nyugszik mindkettő, együtt, örökre. 

A régi királyi palota épületében van az egyetemi könyvtár és múzeum. Az U alakú épületegyüttes egyik sarkában áll az óratorony, amit "kecske-tornynak" is hívnak, mert a diákok szerint a hangja leginkább a kecske mekegésére emlékeztet. 

Az egyetem udvara

Kecske-torony

Leginkább az egyetemet szerettük volna megnézni, de az egyetemi könyvtárba való belépőjegy váltáshoz irdatlan hosszú sor kígyózott és csak vezetett csoporthoz lehetett csatlakozni. A könyvek felbecsülhetetlen értékűek, ezért korlátozzák a látogatást: még a kilégzett pára is kárt okozhat bennük. A könyveket csak természetes fénynél lehet megtekinteni, a rovarirtást pedig bio-módon "helyi lakos" denevérekkel oldják meg. Ezt majd legközelebb nézzük meg magunknak...