2017. október 22., vasárnap

Braga - Bom Jesus do Monte zarándokhely


Braga Portugália harmadik legnagyobb városa, Portótól mindössze egy óra kocsikázásra van. Mivel mi északról érkeztünk Portót még nem láttuk, de ami késik nem múlik. 

Braga spanyolul bugyit jelent, kerestem a portugál szótárban, de nem egyezik. Pedig Magyarországon is van egy Bugyi nevű település, gondoltam testvérvárosnak még jó lehet :-)


Viccet félretéve, Braga egy gyönyörű portugál kisváros, illetve amolyan kisvárosi hangulata van. A portugál Rómának is nevezik a rengeteg templom miatt ami a városban található (kb 300, bár lakosságszámra vetítve kb 300-400 emberre jut egy templom) Van is egy olyan mondás, hogy "Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik, Braga imádkozik" (amihez az utóbbi időben hozzátették, hogy Coimbra tanul, mivel ez egy igazi egyetemváros). Mivel az ország lakosságának nagy része katolikus, nincs is mit csodálkozni ennyi egyházi épületen (amik ráadásul szépen rendben is vannak tartva)



A legszebb, legismertebb látnivaló a Bom Jesus do Monte, ami igazából egy pár km-re kívül esik a városon, egy dombtetőn levő zarándokhely. Engem leginkább a római Spanyol lépcsőre emlékeztet, bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül. (Eddig úgy tudtam, hogy a Spanyol lépcső Európa leghosszabb kültéri lépcsősora, de most azt találtam, hogy a Spanyol lépcső 138 lépcsőfok, míg a bragai 581...? Bár ez itt cikk-cakkos, szóval lehet, hogy ezért, nem számít egybefüggőnek? Bevallom én egyiket se számoltam meg, de mindkettőn lihegtem mire felértem, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy a lépcsők magasak én meg edzetlen puhány vagyok...)

A park bejáratánál belül lehetett parkolni, onnan gyalog sétáltunk tovább, gyönyörködve a kilátásban, az épületekben és a növényzetben. A parkon belül több szálloda, étterem és egy csónakázó tó is található. 
Mi fentről érkeztünk, így könnyű sétával értük el a katedrálist (és aztán mentünk le- majd fel a hosszú lépcsősoron) , akik a város felől lentről közelítik meg az épületet azok (a világon a legrégebbi vízmeghajtású) siklóval kiválthatják a felfele caplatást. Igaz, állítólag a legvallásosabb hívők akik nem csak mint városnéző turisták hanem mint valódi zarándokok érkeznek, térden csúszva teszik meg az utat a lépcsősoron a katedrálisig.





Már a XIV. században kápolna állt ezen a helyen, majd az 1720-as években építették azt a barokk templomot amit az UNESCO is védő szárnyai alá vett.
A katedrálishoz felelé vezető lépcsősort gyönyörű növényzet, érdekes szökőkutak és a kálvária stációit ábrázoló szobrok szegélyezik. Ha az ember nem csak végigszalad rajta, hanem meg-megáll megcsodálni ezeket a jeleneteket, spirituálisan is felkészül a katedrálisba való belépésre.
A szökőkutak az öt érzékszervet reprezentálják.

A cikk-cakk lépcső kezdete, középen a szökőkutak, két oldalt a kálvária jeleneti a kis kápolnákban



5 vízsugár, 5 érzékszerv

látás


hallás

szaglás

ízlelés

tapintás
 A katedrális előtt a három nagy szobor: 

hit

remény

könyörületesség

A katedrálishoz vezető úton a passio jelenteit örökítették meg:






A katedrális belülről hatalmas, mindig tele hívekkel és turistákkal (persze a kettő nem zárja ki egymást), szinte lehetetlen olyan képeket készíteni ahol ne lenne rajta egy tucat idegen... Mondjuk ez az egész portugál nyaralásra igaz volt, több helyen láttuk kírva, hogy "utáljuk a turistákat" meg "tömegturizmus = emberi környezetszennyezés".... Igen, én is részese voltam ennek, így nem is nagyon háborgok miatta, viszont tény, hogy ezért több látnivalót kihagytunk vagy egyszerűen csak abbahagytam a fotózást, mert elegem lett. :-( Talán egyszer, ha télen utazom erre kellemesebb élmény lesz.





Nagyon tetszett a főoltár, a szobrokkal egy egész kis jelenetet varázsoltak a kereszt köré, szinte megelevenedett Krisztus keresztre feszítése. Ha megfigyelitek nem csak Jézus, hanem a két vele keresztre feszített bűnöző is helyet kapott a főoltáron. Tulajdonképpen a lépcsőn felfelé míg elérjük a templomot a keresztút különböző állomásait láthatjuk,  és a templomban betérve érünk el a keresztre feszítés stációjához. Innen kifelé a templom mögé vezető úton van a kis kápolna azzal a jelenettel amikor Jézust leveszik a keresztről. 

 







A park maga is gyönyörű, érdemes erre is szánni egy kis időt. 





A park nagy, itt legalább nincs akkora tömegnyomor :-)

2017. október 21., szombat

Guimarães



Lisszabon és Porto a két legnyagyobb "látni kell" város, de mivel mi keresztülvágtunk az országon igyekeztünk több kisebb településre is betérni.

Az idei nyaralás, mint már írtam, a korábbiaktól eltérően elég rohanósra és szervezetlenre sikeredett. Na nem mintha konkrét útitervvel szoktunk volna elindulni, de legalább a neten már hónapokkal indulás előtt lelkesen átböngészem a látnivalókat, jegyzetelek, hogy aztán a milliónyi feljegyzett helyből legyen mit kihagyni.

Idén a költözési macera miatt ez szinte teljesen kimaradt. Valamikor régebben, mikor tervezgettem egy Portugál utat felírtam egy-két dolgot, azokat a jegyzeteket most leporoltam, bedobtam a bőröndbe, aztán ahogy közeledtünk a határhoz előkotortam, a google maps-ra ránéztem, hogy akkor mi a legközelebbi érdelődésre számot adó pont, aztán uccu neki.

Így alakult, hogy első megállónk Guimarães vára volt. Szerencsére szinte a vár tövében sikerült parkolni és még fizetni sem kellett érte. Egy kis dombra kell felmenni, onnan már látszik a bejárat: ahol az a szép hosszú sor kanyarog...




Első írásos említése a X. századból származik, a normann támadások elleni védekezésképp építették. A kora-középkorban még az ország fővárosa volt, ma már csak egy kisebb település észak-Portugáliában. Itt született Portugália első királya, Alfonso Henriques, ezért a nemzet bölcsőjének is nevezik, még az ország címerében is szerepel. 1109-ben itt kiáltották ki Portugália függetlenségét. A történelmi központ az UNESCO Világörökség listáján szerepel. 

Maga a kastély nem nagy látványosság, bent némi helytörténeti kiállítás és fel lehet menni a várfalra, őszintén szólva sok ilyet láttunk már.


Az írástudatlan nemesek ilyen kis rajzocskákat pingáltak aláírás gyanánt


Mellette található a St. Michael kápolna, itt keresztelték meg Alfonso királyt.




Egy kicsit tovább sétálva a Bragancai hercegek palotájához juthatunk, itt már több a látnivaló (a várnál kombinált jegyet vehetünk).





Braganca Katalin II. Károly angol király felesége volt, ő vitte át a portugál teázási szokásokat Angliába. (Eddig megesküdtem volna, hogy teázás = angolok. Ezek szerint ők is csak úgy egy másik európai országtól átvették?)
A palota XV. században lakott volt, majd hagyták tönkremenni, a kövek egy részét elhordták más építkezésekhez. Később a lepukkant épületet katonai laktanyának használták. Végre kb fél évszázaddal ezelőtt ráébredtek a műemlékvédelem fontosságára és felújították a palotát, amely ma múzeumként látogatható.  Nekem legjobban a falikárpitok jöttek be, illetve a gyengéim közé tartoznak az óriási étkezők a hosszú asztalokkal. :-)



fegyverkiállítás

óriási étkező hosszú asztallal - hát nem ettől palota egy palota? :-)








Nyitvatartás, jegyek:




Ezek után nyakunkba vettük az országot és továbbálltunk...