2014. szeptember 30., kedd

1000 hosszúlépés Villányban, azaz a Rosé Maraton és még ami körötte van


A Balatontól Villány nincs olyan messze - mármint légvonalban. Azért autópálya még nem vezet oda, így kicsit lassan lehet haladni, de mi a világért nem hagynánk ki ha Magyarországon járunk. 
Korábban már ódákat zengtem a Polgár pincészetről, így ezt most nem fogom megtenni, de akit érdekel a linkeken utána olvashat. 



Idén a borkészletünk szokásos feltankolásán túl egy érdekes esemény is odavonzott minket: nem más mint a Rosé borfesztivál. Na nem mintha annyira rajonganék a roséért, de a fesztivált egybekötötték egy futóversennyel. Mégpedig olyannal, ahol minden induló rózsaszínben feszített. A frissítő állomásokon pedig a roséhoz hűen rosé-fröccsel vagy törpe-kategóriában indulóknak málnaszörppel szolgáltak. Hát lehet ezt kihagyni?

futó-bolondok
Felkészülten, családi rózsaszín szerelésben vettük át a számainkat, majd hősiesen futottuk le mindannyian a kicsit több mint 3 km-t. A gyerekekre vagyok a legbüszkébb, simán végigtrappolták a távot, és még nem is leghátul kullogtunk, hanem kb. a második harmadban végeztünk. 

a főversenyzők : kéretik észrevenni, hogy még egy nyúl is velünk futott


nálunk nagyobb futó-bolondok is voltak - apropó, engem megtaláltok a képen?

Zsolti célfotó: ő az első 20-30-on belül végzett, és több mint 500 induló volt, szóval erre is büszkék vagyunk
Véletlenül még egy pincelátogatásba és borkóstolóba is belecsöppentünk, és Zoli bácsi még a szőlőbe is kivitt minket, ahol természetesen rosé fröccsöt ittunk és finom házi pogácsát eszegettünk. 

a villányi szőlőhegyek

Polgár Zoli bácsi vezetett minket


 Aki pedig nem lenne teljesen képben a fröccsöket tekintve, nos íme egy kis eligazító:

kötelező olvasmány
Pincelátogatás:
a "borkápolna"


gyönyörű kazettás mennyezet


A panzió felújítását mostanra teljesen befejezték, úgyhogy szaunáztunk, medencéztünk pihenésképpen. 


Továbbra is jó szívvel ajánlom, aki teheti, térjen be!

2014. szeptember 19., péntek

Nagyberek túra: kenuval a nádasban


Csak hogy ne teljen el nap úgy, hogy nem csinálunk semmit ;-) kipróbáltuk a kenuzást.
A helyi turist info-ban láttuk kiplakátolva  a Nagyberek-túrákat, kezdetnek egy rövidebb, kb. 2 órás evezésre fizettünk be (van 30 perces mini-túra is de az szerintem nagyon kevés), a tapasztaltabbak akár 8 órás utat is választhatnak. 


Most először kenuztunk, nem egy ördöngősség, bár az elején szentül hittem, hogy itt bizony fürdés lesz (nem is magunkat féltettem hanem a fényképezőt), de megúsztuk szárazon. A legnagyobb problémát a pókok okozták: találtunk párat a kenuban és Csenge ettől teljesen behisztizett: eleinte szedegettem a kis potrohosokat, de később mér meguntam és lecsesztem a gyereket, hogy ennyire ne legyen már "városi patkány", mert szerintem már erősen elment a műbalhé irányába. Aztán persze megbántam, mert lehet hogy tényleg van egy kis arachnofobiája, de akármennyire is orvos vagyok (jó jó, messze nem egy pszichiáter alkat), nem tudom megérteni, hogy lehet ezektől a kis vackoktól ennyire pánikolni. Minden jó ha jó a vége, pókmentesítettük az övezetet, a gyerek is megnyugodott, pláne mikor láttuk, hogy két vizsla is kísér minket az úton, hol a töltésen szaladva, hol a vízben megmártózva. És láthatólag nem izgatták őket sem a pókicák. 

utolsókból lesznek az elsők ;-)

tavirózsák



2014. szeptember 17., szerda

A badacsonyi Rózsakő-legenda nyomában


Balaton:  idén a déli parton, Fenyvesen voltunk.

a Balaton Fenyvesnél


emlékmű a fenyvesi parton



Velünk az a baj* hogy ha csak "nem csinálunk semmit" , értsd napozunk a vízparton olvasgatva, fagyizva, stb. amit minden "normális nép" csinál pihenésképpen akkor úgy érezzük, hogy értelmetlenül telt a nap és később sajnáljuk az "elfecsérelt" időt. 
Hiszen annyi mindent lehet csinálni! Most vagyunk szabadságon, menni kell, nincs mese :-)

Így aztán , mivel elég jó időnk volt (csak kétszer fürödtek a lányok esőben, a Balatonon nekünk már ez is valami, mi itt mindig elázunk) sokat kirándultunk.




Egyik nap áthajókáztunk a Badacsonyba. Van egy magánhajó /kalózhajó vagy mi/, ez ötünkre olcsóbban jött ki mint a Mahart (anyósom is velünk jött, érdemes összehasonlítani az árakat). Ráadásul bár elvileg meg kellett adni a visszafelé időpontot, mivel egy órával korábban elkapott minket egy zuhé és a hajóról meglátták hogy a parton a fák alatt kerestünk épp menedéket (és megismertek minket, tuti az egeres sapkánkról ;-) ) az eggyel korábbi hajóval visszavittek minket. Így aztán minden tökéletesen alakult. 





Felmenetben a hegyi taxikat választottuk. 



Ezek pont a hajókikötővel szemben a bazárok mögött indulnak. Régi katonai terepjárókat festettek át, ezekkel száguldoznak felfelé, egészen a Szegedy Róza házig.(Szegedi Róza egyébként Kisfaludy felesége volt, a Kisfaludy ház is egy köpésre van kicsit feljebb)

az udvar


régi írógép: nekem még természetes, a lányoknak már történelem

a konyha

mi is az a csöbör, amiből a vödörbe??


A Liliomfi c. Makk Károly filmből lehet ismerős, ahol az udvaron mulatnak az úrfiak és láttuk a konyhát is ahol Mariska a tyúkot kopasztotta. Legalábbis a lányokkal így azonosítottuk be a helyet. A filmhez kötve nekik is érdekesebb volt nézelődni. 

Gyakorlatilag rajtunk kívül csak egy család tért be ide míg itt voltunk, bár a terepjárók folyamatosan hozták fel a turistákat, és persze voltak olyanok is akik gyalog tették meg az utat felfelé. Nem tudom miért nem csinálnak több publicitást a háznak, lehetne vetíteni a filmet a kivetítőkön, prospektusokat osztogatni, akár zenészeket hívni, hogy élőzene mellett lehessen borozgatni, stb. Ötleteim száma végtelen :-) 
Amúgy nagyon finom bodzabort ittunk és megkóstoltuk a helyi specialitást, az ürmös bort is, ami ugyan nekem nem ízlett annyira, de ez persze csak az én ízlésem, azért egy próbát megér ha erre jártok.

Innen vezet egy turistaút felfelé a Rózsakőhöz.



Ez nem más mint egy lapos bazaltkő ami még a vulkáni tevékenység idején gurult le a hegyről, ezen Kisfaludy és felesége, Szegedi Róza üldögéltek előszeretettel. Rózáról kapta a kő a nevét, és a legenda szerint ha a szerelmesek ráülnek kézen fogva, háttal a Balatonnak, akkor ott bizony még abban az évben esküvő lesz. A taxis mesélte, hogy ha fiatal párt szállít el szokta mesélni nekik a legendát, aztán  figyeli ki merre indul: vannak akik célirányosan, kéz a kézben a kő felé tartanak, és vannak akik pont az ellenkező irányba, biztos ami biztos, hogy még véletlenül se.. :-)))

Rózsa- kő


Persze a modern verzió szerint szingliknél is hat a babona: ha háttal a tónak a köre ülve a szerelmükre gondolva hangosan sóhajtoznak , bizony a pasi sorsa meg van pecsételve és rövidesen belesétál a hálóba. ejnye lányok .... :-)))

Akik pedig tényleg tutira hajtanak lakatot is tehetnek fel a szerelmesek kerítésén. A legtutibb egy kerékbilincs, azt aztán ember szét nem választja :-)
Az étteremben mondták, hogy az a bizonyos párocska minden évben felmegy és megtisztogatja a kerékbilincsét. Lehet példát venni másoknak is :-)


az étteremből kilátás a tóra

Persze mi sem hagyhattuk ki a követ (ártani biztos nem árt), bár az az igazság, hogy először rossz helyre ültünk, de aztán megtaláltuk azt a bizonyosat is.



Ha tovább mászunk felfelé akkor a Kisfaludy-kilátóhoz juthatunk. 438 m magasan épült a badacsonyi tanúhegy tetején, kb. 1 km-re van az Rózsakő étteremtől (igaz, nekem úgy tűnt, hogy sokkal több, de ez csak annyit jelent, hogy én nem vagyok edzésben...), és fentről gyönyörű panorámával tárul elénk a Tapolcai-medence.





A túra tovább folytatható az ún. bazaltorgonákhoz (sokszög alakú bazaltoszlopok), ami a Szent-György hegyen találhatók. Mi ezt már nem vállaltuk a gyerekekkel, eléggé elfáradtak, na meg már egy ebéd is ránk fért, jó program lesz legközelebbre.




*oké , főleg velem, én vagyok a "tevehajcsár" a családban - Zsolti hív így, mikor képes vagyok reggel ébresztőt fújni, hogy menjünk már valahová : praktikusan akárhová ahol még nem voltam, legyen az az utolsó faluszéle, az se baj ha csak nagyítóval lehet megtalálni a térképen :-))

2014. szeptember 8., hétfő

Hazaértünk

Egy éjszakát a Balatonon töltöttünk, de mivel elég borús -esős időt sikerült kifogni (tulajdonképpen egész Európán át követett minket), úgy döntöttünk, hogy Debrecenben kezdünk, ott mégis jobban elvagyunk zárt helyen is.

Egyetem-tér

Így aztán rövid dzsekis balatonparti sétát követően újra kocsiba ültünk, hogy átjussunk a keleti országrészbe. Bevallom, elég is ennyi út és élmény egyben, már vártuk, hogy kicsit ne csináljunk semmit. 

A vacak idő miatt (mert bár nem esett folyamatosan, de lógott a lába) a tervezett tokaji kirándulást megint jövőre halasztottuk :-( Amúgy már régóta tervben van a egy észak-magyarországi kirándulás Aggtelekkel, Lillafüreddel, tokaji borvidékkel, miskolci barlangfürdővel... De valahogy mindig elmarad. Most sem csak a borús idő miatt, egyszerűen csak  így alakult. 

Viszont idén először elmentem a csajokkal a debreceni Aquatikumba. Bizony, míg itt laktunk soha nem sikerült eljutni.



Ők már voltak anyukámékkal és imádták, úgyhogy idén már előre beterveztük a programba. 
Tényleg jó kis hely, bár belépéskor megcsapott az elégé fülledt, párás levegő, de meg lehet szokni. Én egy idő után már csak a jakuzziban ültem, a lányok meg néha rám néztek, hogy megvagyok-e még, aztán rohantak vissza csúszni, csúszni és csúszni , megunhatatlanul. Jó kis hely, még visszatérünk :-)

Voltunk boltokban is, megvettük az iskolatáskákat, tolltartókat, itt más modellek vannak mint otthon, reméljük egyik sem fog visszaköszönni a többieknél. :-)

Megtanultak a lányok hímezni. Már régóta nyúztak vele, mivel én elég sokat keresztszemeztem (sajna csak múlt időben, már régen nem érek rá). Idén már elég nagyok, így megvettük az elsöő készletet. Szerintem kezdeni jobb a goblennel, könnyebb a kis gyerekmintákat a színes előnyomott anyagokon hímezni, na meg nem is kell keresztben csak egy irányban, a fonal is vastagabb: egy szó mint száz, kaptak egy-egy goblen-készletet aminek nagy lelkesedéssel neki is vágtak. Aztán meglátjuk mikorra készül el. 


A nyaralással az a legnagyobb baj, hogy egyfolytában enni kell. Mert már Ausztriában is isteni réteseket ettünk. Sokat. Aztán Magyarországon a túrós batyu, rákóczi túrós, túró rudi, somlói galuska, harcsapaprikás, cigánypecsenye, gesztenyepüré, szalonnazsíros kenyér... soroljam még? Egyszerűen enni KELL, mert MOST van minden. Igaz, ha felvásároljuk a fél cukrászdát (mert bizony mindig több tálca süteménnyel távozunk), utána csak nézzük a tálcákat, hiszen 2, max. 3 szeletnél több még belém sem fér. Olyan ez mint a lakodalom: ott már rá sem bírsz nézni, másnap meg olyan jól esne :-)



Voltunk Mesiéknél is, ittunk ´68-as 5 puttonyos tokaji aszút (mit mondjak, tökéletes, mmmm, ezúton is köszi) , úgyhogy ha már Tokajba nem jutottunk el, legalább egy kis kóstoló megvolt. Sajna mint mindig ez a látogatás is olyan rövidnek tűnt, napokig tudtunk volna még beszélgetni. 

A pár nap semmittevés után mivel javulóra fordult az idő ismét megcéloztuk a Balatont...

2014. szeptember 4., csütörtök

Átléptük a határt: vacsora Kőszegen


Átérve a határon egyenesen Kőszegnek vettük az irányt, hogy keressünk egy éttermet és végre megtömjük a hasunkat.

Kőszeg, főtér

Most először jártunk ebben a városban, és tény, hogy csak a főteret láttuk és ennyi alapján nem illik véleményt alkotni (és biztos járok még erre és akkor ha alkalmam adódik jobban körülnézek), de bevallom, kicsit csalódás volt. Sok szépet hallottam már Kőszegről, valamikor biztos hangulatos hely lehetett, anno még Hild-díjat is kapott a belváros felújításáért, de az pont annyi évvel ezelőtt történt mint amennyi én magam vagyok, és valljuk be, nem épp ebben az évtizedben, de még nem is ebben a században születtem. (hú, ez nagyon ijesztően hangzik...)

ha nem lenne a 18-as karikás dohánybolt, megvádolhatnátok, hogy a 60-as években készült a fotó...
Na jó, lehet hogy akkor volt utoljára felújítva. :-(



Egy szóval a kis kávézókkal és éttermekkel tarkított kedves kis főtér mellett az első mellékutcában nem mutatott jól a hulló vakolat... Mintha 50 évet estünk volna vissza az időben. :-(
Miért csak a "kirakatot" kell rendben tartani? Miért gondolják, hogy bármelyik turista aki ide téved, nem veszi észre ugyanezt? Nekem a gyerekeim is kiszúrták. Mint ahogy azt is, hogy átlépve az osztrák határt, valahogy nagyobb a gaz az árokparton, és egész Európán átjöttünk, de itt láttuk az első dülöngélő részeget az utcasarkon. :-(
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy innen nyugatabbra nincs omladozó vakolat, ne lenne részeg ember vagy akár nyakig érő gaz. De valahogy itt mindez egyszerre, koncentráltan ért minket. És ez rosszul esett. Annyi szépség van ebben az országban, ne rontsuk el ezzel. :-(

A főtér a templommal tényleg szép:
Jézus Szíve templom



Na jó, ennyit erről. Csak a szépre emlékezem.
De ki kellett írnom magamból mert nagyon csípte a csőröm.