2012. november 25., vasárnap

Tanévkezdés 2012


Jó, tudom, lassan a félévi biziket osztják és meg még most jutottam el ide, hogy feltegyem a a szeptemberi első napos képet, de azért szeretném megőrizni az utókor számára, meg már a nagyik is nagyon várták :-)

Íme, ilyenek voltak idén az első napon az iskolában:

kicsit foghíjas művigyor :-)


(Egyenruha van, sok változatosság nincs, de a csajok mégiscsak egy évvel öregebb nagy másodikosok (P2) lettek :-) )

A Monster High őrületnek megfelelően zombis iskolatáska, tolltartó, tízórais csomag, ceruzakészlet...

Ezekkel a Monster High babákkal kapcsolatban végképp igaz az a közhely, hogy "előbb elveim voltak aztán meg gyerekeim lettek". Én még pár évvel ezelőtt is meg voltam győződve róla, hogy na én aztán ilyet az én gyerekemnek soha... Mikor talán két évvel ezelőtt karácsonykor megjelentek az első ilyen babák a boltokban, még néztük is, hogy milyen beteg az aki kitalálta, de az is aki ilyet vesz a gyerekének. 
(Aki nem tudná, ezek zombi, halottaiból feltámadt lányok, Barbi-jellegű babának álcázva, némelyiknek kék a feje az asfixiától...)
Most már azt mondom, hogy én voltam a hülye, hogy akkor nem halmoztam fel egy komolyabb készletet, akkor még akciós volt mert a kutyának se kellett, most meg aranyáron is szinte hiánycikk. Tavasszal ugyanis beindult a matrica és kártyagyűjtő őrület, csere-bere, azóta pedig gyakorlatilag mindent elárasztott ez a motívum. Természetesen a lányaimnak is ez kellett, minél több annál jobb. Most aztán akasztgathatunk mindenféle csüllöngőt a táskájukra, mert persze a másik tucatnyi kislánynak is ugyanilyen van. Akinek meg nem ugyanilyen annak hasonló. De hogy Hercegnős táskával menni már "ciki", az tény.... 

Amúgy a babák szerintem kifejezetten szép arcú, csinos lények, csak ne állna ki a csavar a nyakából vagy ne hagyná el menet közben a fél karját ami csak úgy "lájtosan" volt odafércelve az amúgy oszladozó törzséhez...

2012. november 23., péntek

A körút utolsó állomása: Carcassone

Utolsó állomásunk Carcassone volt.

Itt található Európa legnagyobb középkori vára, amit gyönyörűen felújítottak (szó szerint szebb mint új korában :-) ) 

A szálloda ablakából

Lovagkorba kívánkozó fiúgyerekes szülőknek kötelező elem :-) Van itt minden ami kell: várfalak, várvédők, lovagi torna, utcai zenészek, jobbnál jobb éttermek, mindenütt árusok, természetesen a fakardtól a lovagi páncélzatig minden kapható. 



A lovagi torna egy kb. egy órás előadás volt, igaz, franciául, így egy szót sem értettünk belőle, de azért a látvány magáért beszélt. Akik értették pedig nevettek is, úgyhogy valószínűleg vicces is lehetett... :-)






szakszerű mentés :-)


a végén autogramot is lehetett kérni a sztárlovagoktól :-)

A vár maga óriási, egy napot simán el lehet bóklászni benne. 

A története is érdekes: a legenda szerint Nagy Károly már 5 éve ostromolta eredménytelenül, végül ki akarták éheztetni a várvédőket. Ekkor Carcas úrnője az utolsó szem gabonákkal jól megette az utolsó disznót, majd a várfalról kidobták szegény párát az ostromlók közé, jó étvágyat kívánván. A császár  persze jól meglepődött és inkább feladta a küzdelmet, gondolván hogy ha ezeknek még kidobálni való élelmük is van akkor megőszül mire kiéhezteti őket. Így aztán fegyverszünetet kötöttek. 
A győzelmet kürtszóval, harangokkal jelezték a várból, innen kapta a nevét: "Carcas sonne", azaz Carcas zeng".












Cassoulet , babos-húsos ragu, a helyi specialitás. Nagyon finom :-)



2012. november 11., vasárnap

Dél-Franciaország


Párizsból meg sem álltunk dél-Franciaországig. A végső cél Carcassone volt, de előtte még útba akartuk ejteni a Condom nevű települést, mert szerintem vicces neve van, gondolom a lakók meg már megszokták a mosolygó turistákat. Na nem mintha Magyarországon nem lennének olyanok mint Bugyi, Ondód, Heréd, Hugyag és hasonlók ... és mégsem mentem el egyikre sem (na jó, mint turista nem, de Ondódra rendszeresen jártunk mentővel). 

A lényeg, hogy a környék nem csak az óvszerről híres, hanem Condomban nagyon szép székesegyház található, és azt csak érkezésünkkor tudtuk meg, hogy valamilyen zenei fesztivált is tartanak nyár végén ami miatt aztán egyetlen szabad szobát sem tudtak a környéken adni. (Pedig a turist info-s hölgy ugyan nulla angol tudással de annál nagyobb segítőkészséggel állt a dologhoz és felhívta még a szomszédos települések szállodáit is. )


Dumas híres regényének halhatatlan gascogne-i hősei


Szent Péter székesegyház



Így aztán Auch -nak vettük az irányt, itt szerencsére egyből sikerült szabad szobát találnunk és még kényelmesen meg is vacsorázhattunk. A gascogne-i konyha híres többek közt a libamájról, nos én sem csalódtam, bár nem tudom onkrétan mi volt a neve annak amit ettem, de hogy nagyon finom volt, az biztos. Ahogy a mellé kapott bor is amiből mindjárt rendeltünk még egy üveggel :-)

Auch - Főtér


Szűz Mária székesegyház, az UNESCO világörökség része




A székesegyháztól 370 lépcső vezet a folyóparthoz, a lépcső tetejéről D'Artagnan szobra néz ránk



Másnap úgy döntöttünk hogy Toulouse-t kihagyjuk ( erről mindig a No time to lose by Monty Python  jut eszembe... :-) ) (bár akinek fiai vannak és/vagy érdeklődik a repülőgépgyártás iránt, állítólag nagyon jó program mind az Űrváros, mint az Airbus-gyár), mi most egyenesen Carcassone -ba tartottunk. 

2012. november 8., csütörtök

Párizsban járt az Ősz - és mi


Párizsban már nem először jártunk, így most nem másztunk Eiffel-tornyot és Notre Name-ot, inkább csavarogni, sétálgatni akartunk pár napot. Persze lépten-nyomon belebotlottunk a klasszikus nevezetességekbe is, de konkrétan 5 tervünk volt: a Louvre-ba eddig még egyik alkalommal sem mentünk be, csak kívülről láttuk, valahogy túl nagy falatnak tűnt és eddig még nem fért bele a programba. Meg akartuk nézni a katakombákat, a Les Deux Magots -ban kávézni, a "Szeretlek" falhoz eljutni és a Pére Lachaise temetőben adózni a hírességek emléke előtt. Az ötből négyet  teljesítettünk is. Nem is rossz :-) Legalább marad valami máskorra is :-) Na nem mintha eleve nem lenne még mit nézni Párizsban :-)

Az idő elég őszies volt, de szerencsére komolyabb zuhét nem kaptunk a nyakunkba. A biztonság kedvéért azért mindig vittünk magunkkal ernyőt, akkor tuti nem esik. Gondolom ezt már más is tapasztalta :-)

Természetesen itt is, mint minden nagyobb városban lehet kapni Paris Pass-t, ami kedvezményes vagy akár ingyenes belépőket biztosít a múzeumokba, látnivalókhoz, illetve általában a tömegközlekedésre is használható. Mi most ilyet nem vettünk, lévén hogy a klasszikusokat már láttuk, meg amúgy sem nagyon akartunk múzeumokban tölteni az időt, így nem tudtuk volna kihasználni. 

A Louvre múzeum a Roue de Paris óriáskerékről , madártávlatból

a híres üvegpiramis

A Tulieriák kertje


bent pedig az összefordított piramisok

A kihagyhatatlan Mona Lisa (mindenki azt mondta hogy nagyobbnak gondolta, így aztán nem ért csalódás, sőt, megnyugodtam, hogy nem képeslap méretű :-) )

Persze az egész Louvre-t bejárni esélytelen és értelmetlen is lenne egy nap alatt, többet pedig nem akartunk rászánni, így addig barangoltunk, sétálgattunk amíg el nem fáradtunk és meg nem éheztünk :-)
(Tipp: ha a metróállomás felől közelítjük meg a helyszínt és a bevásárlóközpont alatt veszünk jegyet, kisebb a sor)



A katakombák a régi párizsi temetők felszámolásából kialakított, csontokkal megtöltött csatornarendszerek. 
Tulajdonképpen szinte egész Párizs keresztül-kasul van furkálva ezekkel a csatornákkal, melyek közül az általunk látogatott 20 méter mélyen van a föld alatt és 1.6 km-t sétáltunk végig. 
Megdöbbentő ezek között a csontok közt sétálni, még akkor is ha minden valamire való orvostanhallgatónak van saját csontváza a szekrényben... 







Tipp: érdemes jó korán , nyitás előtt legalább egy órával odamenni, mert különben több órás sorban állásra lehet számítani. Mi így tettünk, míg Zsolti tartotta a sort addig elmentem reggeliért: a lejárat mögött a kis park túloldalán isteni frissen sült péksüteményeket lehet kapni. Ráadásul mire megreggeliztünk már majdnem be is jutottunk. :-)



A Les Deux Magots egy méltán híres kávéház: Picasso, Camus, Sartre, Hemingway, Romy Schneider mellett sok híres magyar művész is szürcsölte itt a feketét a múlt század elején. Ma már nem mondható az irodalmi élet központjának, de azért csak megittunk mi is egy kávét séta közben, ha már "véletlenül" erre jártunk :-) Azért csodára ne számítsunk, a hely tele volt, elég sokat kellett várni a pincérre, és a kávé sem volt jobb vagy különlegesebb mint máshol. Na nem mintha nagy kávé szakértő lennék...

Cafe Les Deux Magots 







Az "I love you wall" leginkább azért érdekelt, mert gimis koromban egyszer nekem is eszembe jutott összegyűjteni a "szeretlek"-et minél több nyelven. Akkor persze a google még nem volt ennyire a barátunk (te jó ég milyen öreg vagyok) , szóval én szimplán a könyvtárakban keresgéltem a szótárakban (persze szívás, mert nem mindenütt adják meg a ragozott alakot egyes szám első személyben, enélkül meg nem ér semmit), meg kérdezgettem az ismerősöket, ki milyen nyelven beszél. És rettentően örültem annak a hospitáló "kistanárnak" aki pár kémia órát tartott nekünk és tudott finnül :-) 
Aztán persze valahogy ráuntam a dologra és el is felejtkeztem róla, míg a mostani párizsi utunk előtt rá nem bukkantam erre a falra. Hát persze hogy látnunk kellett. A Montmartre negyedben, az Abesses megállónál található egy parkban, igazi turista zarándokhely. Leültünk elé egy padra és csak néztük az embereket, az arcokat, ahogy mindenki megörült amint a saját nyelvét felfedezte a kb. 300 felirat között :-)



Szeretlek - spanyolul Te quiero  - Megtaláljátok?



A Pére-Lachaise temetőt odaértünkkor már zárva találtuk, másnap pedig már nem volt kedvünk visszamenni, így ez az ami kimaradt az ötös tervből. De az öt évesből nem fog :-)



Végül még néhány kép a teljesség igénye nélkül amit barangolás közben készítettünk. Nem szándékoztunk elfáradni, de azért minden nap végére kellően sajgott a lábunk. Persze szuper a párizsi metróhálózat, de nem vagyok vakond-alkat, inkább a föld fölött sétáltunk, mindig akadt valamilyen látnivaló amit kár lett volna kihagyni a metró miatt. Ráadásul mindig úgy éreztük, hogy a következő úticél már csak egy köpésre van. :-)

"A"  Notre Dame 


Hiába jártunk már itt, most is bejöttünk, bár a tornyokba most nem mentünk fel 


A világ egyik legnagyobb szétszedhető óriáskereke. 2000-ben a millenniumra állítiották fel Párizsban, majd több országot is bejárt míg végül 2009-ben visszatért Párizsba, jelenleg a Les Tuileries-ben áll.

felülnézet

A Tuileriák kertje és a távolban az "Öreg Hölgy"



III. Alexandre híd - a világkiállításra építették, sokak szerint Párizs legszebb hídja . Míg mindet nem láttam nem nyilatkozom :-)




csak úgy, mert tetszett - érdekes szökőkút, nem?

A híres Sorbonne

Montaigne szobra a Sorbonne bejárata előtt. A jobb cipője látványosan fényesre van sikálva... vajon hányan fohászkodtak itt a vizsgák előtt? ;-)

A Párizsi Magyar intézet előtt ül a "Kalap alatt" szobor, eredetije Szegeden a Tisza parton  réved maga elé

Luxembourg kert


Azért nem maradtunk sírok nélkül, a Montparnasse temetőbe sikerült eljutnunk

J. P. Sartre nyughelye. Ha valaki tudja, hogy miért teszik rá a turisták a használt metrójegyeket, legyen kedves árulja el, mert nem bírtam rájönni. (Más sírokon nem láttam ilyet, szóval valami spec. dolog lehet. Ha csak nem az "egy bolond százat csinál" hatással állunk szemben...)


EZ egy jó információs oldal Párizsról (magyarul),  ha valaki esetleg oda készülődik. :-)