2013. április 6., szombat

A hal nem lakoma hanem csak koma...



Vannak akik hisznek "A" jelekben. Sőt, mindenben "jelet" látnak. Mert minden valamiért történik. Mert véletlenek nincsenek. És persze ha figyeltem volna a jelekre....

Nos, én nagyon nem hiszek bennük, itt is van az eredménye :-)

Először is "véletlenül" elém került ez a plakát a tengeri kiállításról. Ahol aztán a lányok olyan jól szórakoztak, hogy itthon "véletlenül" pont akváriumot kezdtek gyártani. Átlátszó műanyag dobozt töltöttek meg vízzel, telepakolták elsüllyedt hajókról származó kincsekkel, rajzolt halakat ragasztottak az oldalára és készen is volt a játék amivel egy pár napig egész jól elvoltak. Utána már nem annyira érdekelte őket, de természetesen akinek van gyereke az tudja, hogy ezeket kidobni még "véletlenül" sem lehet... 


Aztán hogy ne unatkozzanak a szünetben, elmentünk a dinoszauruszos kiállításra. Ahol persze a kijáratnál egy csomó játékot árultak. És szokás szerint vitába kezdtünk, a gyerek a "delégyszianyacsakeztazegyetveddmegannnnyirajóóóóó" és én mint zord szülő a "nemveszünksemmitvanmárelégkacatotok" klasszikusnak számító mondatokkal. Persze a szülői szigor győzött, nem vettünk sem homokozólapátot régészfelszerelést, sem tojásból kikelő műanyagdínót, de még egy vacak plüssállatot vagy kirakót sem. Elég nagyok már, lehet észérvekkel hatni, előjöttem a "költsükapénztvalamiértelmesebbre"' szlogennel. És többek közt azt találtam mondani, hogy még a vidámparkban is több értelme van befizetni egy körre a hullámvasútra, mert azt legalább nem kell hazavinni.

Akkor még nem sejtettem, hogy ezzel a kijelentésemmel visszaélnek, illetve nem jutott eszembe, hogy kb. 2 perc sétára a kiállítás helyszínétől van egy mini-vidámpark. Persze belebotlottunk, és ők annak rendje és módja szerint visszamondták a leckét: akkor költsük a pénzt értelmesebbre és menjünk be ide.
Megadólag nagyot sóhajtva de mit sem sejtve léptünk be a kapun, amikor előttünk termett a "kacsa-peca". Ez az a nagyszerű játék, hogy egy asztalon körben műanyag kacsák úsznak-forognak és egy pecabot szerű kampós célszerszámmal ki kell horgászni őket. Persze nagyok már ehhez, fél perc alatt kikapkodják őket, de valamiért nagyon élvezik. Előre megbeszéltünk, hogy nem kell nyeremény, nem viszünk haza semmilyen műanyag kínais vackot, a plüssről meg már rég le kellett mondaniuk mikor kiderült, hogy Pepének háziporatka-allergiája van, szóval azok ("hálistennek") szóba sem jöhettek. 
Mikor végeztünk, már épp ránk akarták sózni a fent említett borzalmakat, mikor közöltem a hölggyel, hogy köszönjük, de ezekből nem kérünk, ha értelmesebb dolog nincs akkor meghagynánk ezeket másnak.

Na itt csúszott el a dolog, mert a hölgy közölte, hogy "véletlenül" lenne itt valami, bár azt nagyobb nyereményként szokták adni, de a szent hétre meg a húsvétra való tekintettel, meg "szegény gyerek" meg minden... A lényeg, hogy valahonnan hátulról előkapott egy mini-akváriumot (olyan 3 dl űrtartalommal), benne egy árván és rémülten úszkáló halacskával.

Képzelhetitek... a gyerekek éktelen könyörgésbe kezdtek, mert tulajdonképpen tudat alatt mindig is akváriumot szerettek volna, és ugye hogy épp pár napja csináltak egyet és milyen jól érezné magát benne a halacska, és szegény itt magányos, és el sem fér abban az edényben (ez mondjuk igaz), és .... és jöttek az érvek szakadatlanul ... ("anyalégyszilégyszi" a sokadik hatványon)
Én meg egy nem beszámítható pillanatomban rábólintottam. Azzal a feltétellel, hogy péntekig maradhat (ha kibírja), akkor megyünk Juanjo-ékhoz, nekik van akváriumuk és oda elvisszük. 
Gondoltam addig pont megunják és a halnak is sokkal jobb lesz. 
Utána már csak azon gondolkoztam, hogy fogom ezt Zsoltinak beadni, mert hogy nem fog úszni a 
boldogságban a hír hallatán, az biztos...

Este 9 után értünk haza, ekkor álltunk neki a hajléktalanszálló kialakításának. Mert oké, hogy megvolt a játékakvárium, de azért annyit még én is sejtettem, hogy nem a legideálisabb közeg a halacskánk számára. Úgyhogy első körben vizet forraltam, az itthon levő kagylóhéjkészletet kifertőtlenítettem, sóder híján ezeket tettük le aljzatnak. Még egy üveggolyó is került bele, mert a csajok szerint úgy dekoratívabb...


Reggel félve mentem megnézni, hogy biztos már nem is él, de köszönte, elég jól volt. Legalábbis nem döglött meg. Húsvét vasárnap lévén sok mást nem tehettünk érte mint utánaolvastunk a neten: életben maradási esélye nulla, az aranyhalak nem bírják sem a stresszt, sem a csapvizet. (A biztonság kedvéért ásványvízbe tettük, bár ilyenről sehol nem nyilatkoztak, valószínűleg eddig senkinek nem volt ilyen elvetemült ötlete)
Hogy éhen ne haljon kenyérmorzsát is kapott, bár erről sem volt infó az akvarisztikai oldalakon.

Aztán teltek a napok és a halacska még mindig élt. Estére bement a joghurtos poharába aludni (szerencsére épp volt itthon igazi cseréppohárban levő joghurt , mégis dekoratívabb mint a műanyag), nappal pedig békésen evickélt vagy valamelyik sarokban ácsorgott. Menet közben nevet is kapott, "Kivi" lett. Így szimpla v-vel. Mert ha magyarul olvassuk akkor kivi mint a "kiwi", a gyümölcs. Ha viszont spanyolul olvassuk, akkor a v-t b-nek mondjuk, így pedig kibi, azaz "kibírta". Ne tessék értetlenül nézni, az én gyerekeimnek már csak ilyen a humora...

"Kivi"

Szóval Kivi maradt, és menet közben belopta magát a szívünkbe. Meg a nappalinkba. (Zsolti szerint minden felelősség az enyém - magyarul takaríthatom ...)

Ha már marad megsajnáltuk és így beszereztünk neki egy igazi akváriumot.  Egy olyan kisebb fajtát,
de azért mégiscsak igazi. És kapott kavicsot az aljára meg kezdetnek két műnövényt. A joghurtos pohár maradt, már biztos úgyis megszokta. Ja kérem, és már jakuzzija is van, kapott buborékfújót is: ezt kifejezetten szereti, bele szokott úszni és a buborékáradat feldobja a víz tetejére. (Vagy csak én képzelek sokat a halak intelligenciájáról és szerencsétlen véletlenül beleúszik aztán meg nem tud kikecmeregni belőle)
Tegnap pedig egy szűrőt is kapott, mert aszondják a hozzáértők, hogy anélkül nem élet a halélet. Egész kikupálódtam a gugli gyorstalpalón. :-)
A hab a tortán pedig, hogy a lányok kikönyörögtek két barátot neki, mert olyan magányos. Lehetett benne valami, mióta itt vannak a haverok együtt lógnak és már nem ül szegény annyit a sarokban a köveken gubbasztva. 




A halas oldalak szerint még egy csomó ketyere kellene, egyelőre ez csak egy motel és nem a Hilton ... Talán majd apránként összeszedjük. Már ha addig nem dobja fel a talpát az uszonyát.

( A csajok szorgos házimunkába kezdtek hogy összeszedjék a pénzt a felszerelésre, most igazi növényre gyűjtenek. Soha nem láttam őket ennyire lelkesen zoknit párosítani :-) Lehet, hogy be kellene ígérnünk azt a kiskutyát? ;-) )



PS.: Hozzáértőktől : 'Állatvédők kíméljenek' jeligére kommenteljetek ... én is tudom, hogy nem a legjobb módja a haltartásnak, de hát ez már csak így alakult...

8 megjegyzés:

  1. Tenyleg nem kapnatok egy "Legfelelossegteljesebb haltartova valas" ermet, de a helyzetbol sztem a legjobbat hoztatok ki :). A szuro a legfontosabb, h tiszta maradjon a vize. A csapvizbol lehet neki alkalmasat csinalni, mar az is sokat javit a minosegen, ha allni hagyod egy nyitott edenyben ejszakara es lehet kapni kondicionalo tablettakat a klor semlegesitesere. A lenyeg, h a lanyok ne etessek tul a halakat, mert a megrohadt tap megoli azokat.
    Amugy minel nagyobb egy akvarium, annal kevesebb a gond vele. Mert egy piciben akar naponta, parnaponta kell vizet cserelni, egy nagyobban, plane ha nincs tultelepitve, akar soha nem is kell. volt egy 130 literesem egy adag guppival, felevente pucoltam, amugy onellato volt. Szoval sztem ne kiskutyaval (zsarold) inspirald a lanyokat, hanem egy igazi nagy profi akvariummal. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zsuzsi!
      Köszi a tippeket!
      A boltban úgy mondták, hogy naponta cseréljek fél liter vizet, heti egyszer pedig az 1/3-át, úgyhogy pillanatnyilag eszerint működünk. a halak még élnek, úgyhogy remélem jól csináljuk. :-) Vettem "dekantáló" edényt a víznek, meg valami jódos klórsemlegesítő oldatot is.
      A nagyobb akvárium is függőben van, ha jól vizsgázunk kicsiből :-)

      Törlés
  2. Tök aranyos sztori. Mikor én gyerek voltam, akárhol voltunk víznél, ahol horgászok voltak, elkunyiztam tőlük kis csalihalakat és otthon lavórban úsztattam, aztán kihalászta és megette őket a cicánk. :-) Ja és gyerekként sokszor kijártunk a Hüvösvölgyi Nagyrétre és ott mindig volt ilyen kacsapecázós és nekem is ez volt a kedvencem és mindig gyerekeknek való bizsuékszert nyertem, imádtam. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a pecásoktól a kapást loptam el és engedtem vissza a tóba. Képzelheted a reakciót...
      Karácsonykor meg anyum mindig élő pontyot vett amit kint hagyott a levegőn "elkábulni" mielőtt agyoncsapta volna. Én viszont megmentettem és betettem a fürdőkádba.
      Persze ettől függetlenül mindig halászléként végezte, de legalább én mindent megtettem érte :-)

      Törlés
  3. Gyanítom, jobban jártok azért ezzel a hallal, nálunk a cica-projekt van napirenden :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, dehogy, a kutya kérdés mindennapos, azt hiszem nem ússzuk meg...
      Csak azt tudnám mit csinálunk ennyi állattal ha nyaralni megyünk. A malacok meg a hal azért jól elvannak egy hosszú hétvégén magukban is, de egy kutya az már macerásabb.
      Most ott tartunk, hogy a Télapótól akarnak kutyát kérni. És "ugye anya ha kapok nem dobjuk ki?" Na most vagy felvilágosítom a gyereket a Télapó-kutya kérdéskörben, vagy ...

      Törlés
  4. Nagyon kedves sztori! Kicsit féltem a folytatástól, hallottam a drámai zenét meg minden, de örülök hogy jóra fordult és a Kivi és Társai Zrt teljesen jól működik.

    Az aranyhalak kényességéről annyit:
    kezdő londoniként mentem vendégségbe egy Wembley lakásba. Ahogy az akkoriban menőnek számított, minden putri volt és mindenki illegálisan lakott ott (persze albérleti díj fejében de most nem ez a lényeg). Na egy ilyen trutymó lakás konyhájának rogyadozó pultján volt egy ősrégi fagyisdoboz. Az félig letakarva a tetejével.
    A fagyisdobozban lakott Fish, az egyik angol lakótárs háziállata. A fagyisdoboz mellett volt egy etetősdoboz, néha megetettük, de Fish az nem mozgott nagyon (úszott meg minden de csak bámulta a tejfehér műanyag falat). Ő ebben a dobozban lakott több mint egy évig. Aztán elkészült a stadion és az ott dolgozó munkás egyik reggelre a csomagjával és Fish-el együtt. Állítólag az aranyhalakat azért szokás kis akváriumban tartani mert mindig nőnek ha nagyobba kerülnek. Nem tudom. Szerintem a Kiviéknek kifejezetten jó sora van és jó helyre kerültek.

    És igenis vegyetek kutyát! Mindig vannak jó szomszédok akikre lehet számítani, lehet utazni a kutyussal is, meg vannak kutyapanziók is. Ugyanez macskákra is érvényes, abszolút a csajokkal vagyok egy hullámhosszon.

    (UI: Nyuszi is kellene, azok is olyan cukik)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény Fish ... azért nem hiszem, hogy úszott a boldogságban ...
      mi most épp túl vagyunk egy betegségen, úgy néz ki hogy megmaradnak :-)

      Kutya, macska, nyuszi ... meg az 5 tengerimalac és a 3 hal. Ja, meg garnélákat is akarnak az akváriumba... Már megérné belépőjegyet szedni az állatkertbe :-)

      Törlés