A csapból is az folyik, és én sem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy MINDENKI AKI TEHETI MARADJON OTTHON. Please.
Mi orvosok vagyunk, nem tehetjük hogy otthon maradunk, de a munkahelyen kívül sehova nem megyünk, max este sétálunk a kutyával a parkban mikor senki sincs kint, meg a lóhoz kell kijárni az istállóba, de ott sem találkozunk senkivel.
A bevásárlást heti egyszer intézzük. Ennek több előnye is van: egyrészt nyilván kisebb az esély elkapni valamit, másrészt a gyerekek végre megesznek olyasmit is amihez amúgy hozzá se szagolnának. De ha nincs más otthon.... :-)
Igaz, mi amúgy is elég introvertáltak vagyunk, egyébként is ritkán járunk össze másokkal. A gyerekeink meg ha lehet nálunk is antiszociálisabbak.
Reggel kérdezte Pepe hogy miért van mindenki annyira kiakadva, hogy most nem lehet menni sehova. Ez is csak egy olyan hétvége mint máskor, nem?
Mondtam, hogy vannak, akik ilyenkor rendszeresen meglátogatják egymást, bandáznak, kocsmáznak, stb. Mint a szomszéd kislányok akik most biztos nehezen viselik, hogy nem járhatják végig a szomszédokat. Erre Pepe fintorogva:
Akkor nekik ez olyan, mintha nekem azt mondanák, hogy most egész hétvégén mennem kellene barátkozni, beszélgetni???
Brrrrr....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése