2012. május 29., kedd

Gyermekünk jövője


Az ember néha akaratlanul is elképzeli, hogy mi lesz a gyerekéből úgy 20-30 év múlva. Mert olyan ügyesen táncol. Vagy énekel. Vagy számol. Vagy szaval. (Tetszés szerint behelyettesíthető) 
Ezek olyan félig komoly - inkább komolytalan képzelgések, mert ugye azt senki nem képzeli, hogy például munkanélküli segédmunkás, de azt igen, hogy menő bankár :-). 

Gyerekkoromban leginkább azt hallottam, hogy mi NE legyek ("csak tanár ne" - ezt betartottam), vagy épp azt hogy "mi lesz így belőled fiam" - nem épp pozitív hangsúllyal - (hogy mi lett azt hagyjuk, mindig is megmondták, hogy inkább üzletasszonynak kellett volna mennem (hogy ez konkrétan mit takar azt ne kérdezzétek).

Nos, ez most Petrával kapcsolatban merült fel bennem.

A suliban elvárják, hogy a kötelező házi feladaton túl (ami amúgy sem kevés) még extra, szabadon választott könyveket is olvasson a nebuló. Lehetőleg mindkét nyelven. (Az enyémeknek nehezített feladatként néha magyarul is, bár bevallom elég sok elmaradásunk van a témában, de legalább lesz mit csinálni a nyári szünetben)
Szóval időnként ráböknek némelyik gyerkőcre, hogy másnapra vigye be az aktuálisan olvasott könyvet és meséljen róla a többieknek. A végén cseles módon még kérdést is kell feltenni - a hallgatóság figyelmét ellenőrizendő - a tartalommal kapcsolatban. 

Állítólag Petra rám hasonlít, így nem meglepő, hogy a szita agyát is tőlem örökölte.

Jobbik esetben este 10-kor lefekvésnél eszébe jut, hogy akkor másnapra elő kell rukkolnunk egy könyvvel, így gyors kutakodás a könyvespolcon: mi az amit elő tudunk húzni a tarsolyból az adott nyelven. Nem baj ha nem a gyerek olvasta hanem én, de legalább olvastuk. 
Rosszabbik eset ha teljesen elfelejti és csak az iskolában döbben rá, mikor felszólítják, hogy álljon ki a többiek elé és kezdje. 

Így volt ez most is spanyolból, szentségeltem is magamban mikor délután mesélte az iskolában történteket a kocsiban hazafelé jövet.*
Láthatólag azonban nem izgatta a dolog, így rákérdeztünk, hogy mit mondott és legfőképp mit szólt ehhez a tantónéni. 
Pepe pedig a legnagyobb természetességgel közölte, hogy hát azt mondta, hogy a könyvet ugyan otthon felejtette, de azért elmondja a tartalmát. És kitalált egy mesét, sőt, még kérdést is tett fel a többieknek. Majd cinkos mosollyal hozzátette, hogy senki nem vette észre, hogy nincs is ilyen könyv, még pecsétet is kapott a star chart**-jába érte. 
Egyben ráérzett az ízére a dolognak és felvetette, hogy neki nem is kell többet könyvekkel bajlódnia, majd mindig kitalál valamit. 

Ez a gyerek vagy a következő J. K. Rowling lesz, vagy politikus, esetleg ügyvéd... 
Azt hiszem pár év múlva nagyon fel kell kötnöm ha nem akarom, hogy ártatlan mosollyal átvágjon a palánkon... :-)




* Közvetlenül az után, hogy lejátszottuk a "mi újság?" "semmi" " mi volt az iskolában?" "semmi" szokásos jelenetünket

** a "Star chart" egy matricagyűjtő lap amire csillagokat ragasztgatnak, pecséteket tesznek a tanárok a jó munkáért cserébe. Minden 6. után jár egy apró ajándék amit a "golden box"-ból választhatnak és ha betelik az oldal akkor egy oklevelet kapnak. Nem fukarkodnak a dicsérettel, már jópár oklevelet sikerült begyűjteni. :-) És ugyan ezeket a szavakat le lehetne fordítani magyarra, de mivel a gyerekek egész nap így hallják az iskolában így is használják őket. Így vész el ékes anyanyelvünk... Viszont azt megkövetelni tőlük, hogy ezekre használjon magyar kifejezést nagyon idegenné tenné a beszélgetést a gyerek számára és tuti inkább nem mondana semmit, minthogy keresgesse azokat a szavakat amiket amúgy nem használna. Ráadásul némelyikre nem is igazán tudnék pontos fordítást. Azért ha nagyon belelendülnek rájuk szólunk ("Kaptam egy stickert a star chartomba mert eight out of eight-et írtam spellingből") , mert azért nehogy már szótár kelljen a gyerekhez :-)

15 megjegyzés:

  1. Látod, milyen jó fej a lányod :-))
    Én bevallom, hogy bennem annyira él még elevenen, hogy utáltam a sulit, meg ugyanezek a mondatok "mi lesz belőled", hogy én már akkor megfogadtam, hogy nem fogom nyúzni a gyerekeimet :-) Csak magamon látom, hogy nem ezen múlik a felnőttkori siker, ki milyen tanuló volt (főleg a magyar rendszer borzalom a rengeteg lexikális magolnivalóval). Én hagyom őket "élni", gyereknek lenni, játszani :-) Csak persze tudom, látom, érzem, hogy nagy a "társadalmi" nyomás :-(

    VálaszTörlés
  2. Én nem utáltam a sulit, sőt, kisebb koromban kifejezetten szerettem. Később, gimiben meg már szelektíven jártam és mivel megoldottam magamnak heti 10-15 szabad órát (nyelvvizsga, orvosi igazolások), egész tűrhető volt. :-)
    A "mi lesz így belőled" pedig részemről azért ironikus, mert szinte mindig kitűnő, vagy legalábbis majdnem kitűnő voltam. Még egyetemen is :-)
    De azért a szülő kutya kötelessége hogy aggódjon, ha szerinte a gyerek nem tanul eleget egy dolgozatra/vizsgára. :-)

    Amúgy én is megfogadtam, hogy nem fogom nyúzni a gyereket, és igyekszem is betartani, még ha néha nehéz is és nem is mindig sikerül maradéktalanul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor pedig nem lehet szita agyad :-D Az enyém viszont teljesen szelektíven működik... A gimit már szerettem, sőt, bejártunk reggel 7(!!)-re dumálni.
      Sztem a megfigyelésen alapuló tanulás sokkal többet hoz a konyhára, ezt mondjuk most látom is a fél év alatt. Na, majd 15 év múlva visszatérhetünk a témára :-D

      Törlés
  3. tenyleg lelemenyes kislany! gratula! :) meg ha fel is kotheted a felkotni valot! ;)
    en is el szoktam melazni a gondolaton, hogy mi lesz, ha nagy lesz a lanyombol, de folyton valtozik a dolog... :) legutobb a konnyubuvarsag volt porondon... :)
    nalam a cel nem a jo jegy, hanem az erdeklodes fenntartasa. ha az megvan, akkor a jo jegy is jonni fog. en igy gondolom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, ha érdekli valami úgyis megtanulja, ha nem akkor meg kalapáccsal se lehet beleverni, meg akkor minek is...

      Törlés
  4. És ilyenkor hogy reagál az aggódó anya?
    Nem is tudom, hogy büszke lennék-e, vagy leszedném a gyereket a 10 körméről, hogy nem szabad hazudni. De kíváncsi vagyok hogyan reagáltál, tőled sokat lehet tanulni.
    Nagyon jó fej, minden esetre. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy nem csináltam nagy hűhót belőle, kell egy kis vagányság is az élethez :-)

      Persze megbeszéltük, hogy nem azért kell olvasni mert a tanár kéri, stb. Mivel nincsenek nagy gondok vele nem forszíroztam a dolgot. Szerintem ha nagyon lecseszem csak annyit érek el vele, hogy legközelebb nem mondja el. Inkább megkértem, hogy nekünk is mesélje már el azt a mesét. :-)
      Amúgy meg sokszor én magam vagyok aki hagyja, hogy egy-egy házi feladatot ne csináljanak meg vagy épp én csinálom meg helyettük. Személy szerint túlzásnak tartom az iskolájukat, mert délután 5-ig suliban vannak, ezen felül minden nap van kb. 1 órás házi feladat, hetente több dolgozatot írnak, és akkor még elvárnák a gyerektől, hogy két nyelven az olvasókönyvi meséken túl (amik sokszor 2-3 oldalasak és egy délutánra feladják elolvasni meg válaszolni a kérdésekre) még extra könyveket is olvasson.
      Én meg azt mondom, hogy inkább kihajtom őket az udvarra szaladgálni vagy elmegyünk fürdeni, ha már ilyen szép az idő és ilyen jó helyen lakunk :-)

      Nem épp kőkemény kötelességtudatot nevelek beléjük, de legalább hagyom őket gyereknek lenni. Ameddig még lehet...

      Törlés
    2. Az újabb bejegyzésedhez is kapcsolódóan küldök egy lájkot:D Tetszik nekem ez a hozzáállás, bár nem tudom, tudok-e nem annyira karót nyelt lenni, hogy ilyen lazán kezeljem majd a dolgokat.
      Annamari

      Törlés
    3. Annamari!

      Ezt nemrég küldte a húgom, ajánlom figyelmedbe "karó" ellen :-)

      "Két ellentétes irányzat van.
      - Az egyik iskolarendszer azt mondja, hogy „Én pontosan tudom, hogy neked milyenné kell lenned. Ezt fogom belőled kifaragni.” Ilyen minden diktatúra iskolarendszere.
      - A demokráciák iskolarendszere ezzel szemben olyan, hogy "Te ki vagy? Bontsd ki magad! Amiben tudok, segítek…" Például: "Körbe raklak lehetőségekkel… Lehet énekelni, fúrni-faragni, számolni – és ez mind egyformán fontos!"

      A gyerekek nagyon különbözőek, de a lényeg az, hogy a gyerek áll-e az iskola működésének középpontjában és az ő kibontakoztatása, vagy a tananyag, annak a leadása és visszakérdezése. Egy személytelen vagy egy nagyon is személyes dolog!

      A szorongó szülő elhiszi azt a marhaságot, hogy "teljesítményelvű világban élünk, ezért topmenedzser képzés kell már az óvodában is!" Ez nem igaz. Az lesz a jó topmenedzser, aki teljes értékű, szabadon játszó, minden nap mesét hallgató óvodás lehetett, megélhette sajátos, érzelmi-mozgásos-utánzásos, nagy biztonsági szükségletű kisgyerekkorát. Aztán lehetett lusta, merengő kamasz… – egyszóval mindig megélte a maga életkorát, annak testi és lelki törvényei szerint."

      (Dr. Vekerdy Tamás)

      Törlés
    4. Majdnem minden könyvét olvastam....:-) Milyen iskola kell a gyereknek, és egy csomó mást. Néha ugyan bizonyos dolgokban már túlzottan liberálisnak találom, de a sulikérdésben abszolút egyetértek Vele!

      Törlés
  5. A gyerekem iskolajaban gyakorlatilag nincs hazifeladat, ami van, az a vicc kategoria. Pl inicialet rajzolni zenebol vagy tengerparti kepeket nyomtatni a netrol egy gyerekkonyv kozos keszitesehez. Amit tudni kell, azt belejuk nyomjak az iskolaban. Nem volt konnyu megemeszteni a rendszert, porosz iskolarendszeren szocializalodva, de mara belejottem siman, h nem veszekszunk el nem keszult hazin, nincs ejfelig tanulas. Ehhez kepest a masodik eve tanult spanyolt tarsalgasi szinten hasznalja, tehat valamit er ez a rendszer is. Igy van ideje itthon elektromos vagy vegyi kiserletekre, egyeb nyelveket tanulni, sportolni, baratkozni, rengeteget olvasni a maga oromere, ket hangszeren jatszani. Stresszmentesen. Nem allitom, h beteve tud negyven verset, de en sem tudok, pedig otosre feleltem mindbol.

    Sztem is jo ha falazol a lanyoknak, a legfontosabb, h a tudasvagyat ne olje ki beloluk az iskola a mennyisegi elvarasokkal.

    VálaszTörlés
  6. A nagyobbik fiam vagy celeb lesz vagy börtöntöltelék. Ez a két út áll előtte. Ezt csak azért írom, mert ilyet is elképzel egy szülő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bortontolteleket sok szulo elkepzeli szerintem mikor kis- vagy meginkabb nagykamaszkent sorra koveti el a baromsagokat a csemete, sot, biztos a legtobben a sajat sotet kamaszkorunkbol is tudnank olyat mondani amit nem bannank ha a kolok nem ismetelne meg, de szerintem ez a kamaszkorral nagyjabol elmulik. Remelem :-) Es akkor johet a celeb kerdes, bar oszinten bevallom hogy en ennek sem orulnek annyira... :-)

      Törlés
    2. Én sem tudom melyik a rosszabb.

      Törlés