Csak hogy ne teljen el nap úgy, hogy nem csinálunk semmit ;-) kipróbáltuk a kenuzást.
A helyi turist info-ban láttuk kiplakátolva a Nagyberek-túrákat, kezdetnek egy rövidebb, kb. 2 órás evezésre fizettünk be (van 30 perces mini-túra is de az szerintem nagyon kevés), a tapasztaltabbak akár 8 órás utat is választhatnak.
Most először kenuztunk, nem egy ördöngősség, bár az elején szentül hittem, hogy itt bizony fürdés lesz (nem is magunkat féltettem hanem a fényképezőt), de megúsztuk szárazon. A legnagyobb problémát a pókok okozták: találtunk párat a kenuban és Csenge ettől teljesen behisztizett: eleinte szedegettem a kis potrohosokat, de később mér meguntam és lecsesztem a gyereket, hogy ennyire ne legyen már "városi patkány", mert szerintem már erősen elment a műbalhé irányába. Aztán persze megbántam, mert lehet hogy tényleg van egy kis arachnofobiája, de akármennyire is orvos vagyok (jó jó, messze nem egy pszichiáter alkat), nem tudom megérteni, hogy lehet ezektől a kis vackoktól ennyire pánikolni. Minden jó ha jó a vége, pókmentesítettük az övezetet, a gyerek is megnyugodott, pláne mikor láttuk, hogy két vizsla is kísér minket az úton, hol a töltésen szaladva, hol a vízben megmártózva. És láthatólag nem izgatták őket sem a pókicák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése