2014. szeptember 17., szerda

A badacsonyi Rózsakő-legenda nyomában


Balaton:  idén a déli parton, Fenyvesen voltunk.

a Balaton Fenyvesnél


emlékmű a fenyvesi parton



Velünk az a baj* hogy ha csak "nem csinálunk semmit" , értsd napozunk a vízparton olvasgatva, fagyizva, stb. amit minden "normális nép" csinál pihenésképpen akkor úgy érezzük, hogy értelmetlenül telt a nap és később sajnáljuk az "elfecsérelt" időt. 
Hiszen annyi mindent lehet csinálni! Most vagyunk szabadságon, menni kell, nincs mese :-)

Így aztán , mivel elég jó időnk volt (csak kétszer fürödtek a lányok esőben, a Balatonon nekünk már ez is valami, mi itt mindig elázunk) sokat kirándultunk.




Egyik nap áthajókáztunk a Badacsonyba. Van egy magánhajó /kalózhajó vagy mi/, ez ötünkre olcsóbban jött ki mint a Mahart (anyósom is velünk jött, érdemes összehasonlítani az árakat). Ráadásul bár elvileg meg kellett adni a visszafelé időpontot, mivel egy órával korábban elkapott minket egy zuhé és a hajóról meglátták hogy a parton a fák alatt kerestünk épp menedéket (és megismertek minket, tuti az egeres sapkánkról ;-) ) az eggyel korábbi hajóval visszavittek minket. Így aztán minden tökéletesen alakult. 





Felmenetben a hegyi taxikat választottuk. 



Ezek pont a hajókikötővel szemben a bazárok mögött indulnak. Régi katonai terepjárókat festettek át, ezekkel száguldoznak felfelé, egészen a Szegedy Róza házig.(Szegedi Róza egyébként Kisfaludy felesége volt, a Kisfaludy ház is egy köpésre van kicsit feljebb)

az udvar


régi írógép: nekem még természetes, a lányoknak már történelem

a konyha

mi is az a csöbör, amiből a vödörbe??


A Liliomfi c. Makk Károly filmből lehet ismerős, ahol az udvaron mulatnak az úrfiak és láttuk a konyhát is ahol Mariska a tyúkot kopasztotta. Legalábbis a lányokkal így azonosítottuk be a helyet. A filmhez kötve nekik is érdekesebb volt nézelődni. 

Gyakorlatilag rajtunk kívül csak egy család tért be ide míg itt voltunk, bár a terepjárók folyamatosan hozták fel a turistákat, és persze voltak olyanok is akik gyalog tették meg az utat felfelé. Nem tudom miért nem csinálnak több publicitást a háznak, lehetne vetíteni a filmet a kivetítőkön, prospektusokat osztogatni, akár zenészeket hívni, hogy élőzene mellett lehessen borozgatni, stb. Ötleteim száma végtelen :-) 
Amúgy nagyon finom bodzabort ittunk és megkóstoltuk a helyi specialitást, az ürmös bort is, ami ugyan nekem nem ízlett annyira, de ez persze csak az én ízlésem, azért egy próbát megér ha erre jártok.

Innen vezet egy turistaút felfelé a Rózsakőhöz.



Ez nem más mint egy lapos bazaltkő ami még a vulkáni tevékenység idején gurult le a hegyről, ezen Kisfaludy és felesége, Szegedi Róza üldögéltek előszeretettel. Rózáról kapta a kő a nevét, és a legenda szerint ha a szerelmesek ráülnek kézen fogva, háttal a Balatonnak, akkor ott bizony még abban az évben esküvő lesz. A taxis mesélte, hogy ha fiatal párt szállít el szokta mesélni nekik a legendát, aztán  figyeli ki merre indul: vannak akik célirányosan, kéz a kézben a kő felé tartanak, és vannak akik pont az ellenkező irányba, biztos ami biztos, hogy még véletlenül se.. :-)))

Rózsa- kő


Persze a modern verzió szerint szingliknél is hat a babona: ha háttal a tónak a köre ülve a szerelmükre gondolva hangosan sóhajtoznak , bizony a pasi sorsa meg van pecsételve és rövidesen belesétál a hálóba. ejnye lányok .... :-)))

Akik pedig tényleg tutira hajtanak lakatot is tehetnek fel a szerelmesek kerítésén. A legtutibb egy kerékbilincs, azt aztán ember szét nem választja :-)
Az étteremben mondták, hogy az a bizonyos párocska minden évben felmegy és megtisztogatja a kerékbilincsét. Lehet példát venni másoknak is :-)


az étteremből kilátás a tóra

Persze mi sem hagyhattuk ki a követ (ártani biztos nem árt), bár az az igazság, hogy először rossz helyre ültünk, de aztán megtaláltuk azt a bizonyosat is.



Ha tovább mászunk felfelé akkor a Kisfaludy-kilátóhoz juthatunk. 438 m magasan épült a badacsonyi tanúhegy tetején, kb. 1 km-re van az Rózsakő étteremtől (igaz, nekem úgy tűnt, hogy sokkal több, de ez csak annyit jelent, hogy én nem vagyok edzésben...), és fentről gyönyörű panorámával tárul elénk a Tapolcai-medence.





A túra tovább folytatható az ún. bazaltorgonákhoz (sokszög alakú bazaltoszlopok), ami a Szent-György hegyen találhatók. Mi ezt már nem vállaltuk a gyerekekkel, eléggé elfáradtak, na meg már egy ebéd is ránk fért, jó program lesz legközelebbre.




*oké , főleg velem, én vagyok a "tevehajcsár" a családban - Zsolti hív így, mikor képes vagyok reggel ébresztőt fújni, hogy menjünk már valahová : praktikusan akárhová ahol még nem voltam, legyen az az utolsó faluszéle, az se baj ha csak nagyítóval lehet megtalálni a térképen :-))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése