Belgium - első állomás: Brüsszel

Egy konferenciára érkeztünk Belgiumba, direkt egy nappal korábban, hogy legyen időnk kicsit szétnézni is. Szerencsére a gépünk korán reggel indult, így egy egész napunk volt szabadon. A reptéren kocsit béreltünk, az első állomás Brüsszel volt. (Ne tévesszen meg senkit aki ide érkezik, a Brüsszel-Charleroi néven futó reptér kb 50 km-re van a fővárostól, úgyhogy vagy kocsi vagy vonat mindenképpen szükségeltetik) 

Még útközben felhívtam a kocsibérlő céget, mert elfelejtettem megkérdezni, hogy hol lehet autópálya matricát venni, de megnyugtattak, hogy az autópályák ingyenesek :-) Utána már csak a maximális sebességen gondolkoztunk, mert több helyen is csak 90-es táblát láttunk, de feltételeztük, hogy ennél azért általában többel lehet menni, de végül nem sikerült kideríteni. (Poénkodtunk útközben, hogy az előadók közül többen is belgák lesznek, mi lenne ha a konferencián az előadásuk után a kérdések időpontjában jelentkeznénk és feltennénk a 20 forintos kérdést, mi szerint mennyivel is lehet itt menni?) 

Érkezésünk a SÖR nevű bolygóra

Az időjárás kicsit hűvös volt, kb. 17-18 fok, ami innen délről érkezve szokatlan, de ha nem esik az eső a fene se bánja, úgyhogy mondhatjuk, hogy szerencsénk volt. 

Ami egyből feltűnt, az a város sokszínűsége. Szerintem több arab és afrikai arcot láttunk, mint európait. És biztos vagyok benne, hogy az európaiaknak a többsége sem ős-belga :-). Amúgy sem ragadott magával különösebben a város. Egyszer persze mindent látni kell, és az is igaz, hogy néhány óra séta után nem alkotok örökre szóló véleményt, de van egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz a kedvenc belga városom. 

A főtéren (Grote Markt) kezdtük a sétát, 1998 óta az UNESCO Világörökség részét képezi. A térre érkezve a Városháza gótikus épületével találtuk szemben magunkat, melynek tetején Brüsszel védőszentjének, Szent Mihálynak a szobra áll. Az épülettel szemben élt egy ideig Victor Hugo is, ezt írta : " Brüsszel magával ragadó, a Városháza igazi ékszer, a körülötte levő tép pedig valóságos csoda." Victor Hugo boldogult lánykorom egyik kedvenc írója, vele azért mégsem állok le vitatkozni. :-)

Városháza

rengeteg szobor díszíti a homlokzatot

A tér eléggé zárt, körben a régi céhes házak állnak. Állítólag nincsenek házszámok, hanem a házaknak neveket adnak, mint Róka, Hattyú, Táborhegy, stb)

egy fehér hattyú áll a bejárat felett, gondolom innen ered a neve

az alsó szinteken éttermek, kávézók és az elmaradhatatlan kézműves csokoládébolt

A Városházával szemben áll a Király háza (Maison du Roi) , most helytörténeti múzeumként funkcionál. 

Maison du Roi

a tér közepén virágpiac

A főtéren, a városháza mellett található a "De Ster" ház, falán Everald t'Serclaes lovag szobra. Kihallgattuk az épp ott járó csoport idegenvezetőjét, miszerint a szobrot végig kell simítani, és akkor szerencsét hoz. Nosza, ezen ne múljon, mi is fényesítettünk egyet rajta, aztán majd meglátjuk... (Mondjuk a lovag saját magának nem hozott sok szerencsét, ebben a házban halt bele sérüléseibe.)

Őt simogattuk 

A főtérről először a katedrálishoz sétáltunk. Útközben megláttuk Don Quijote és hű szolgája szobrát: kiköpött, mint Madridban a Plaza de España-n. Hogy mit kerestek itt, azt nem tudom, bevallom meg is lepődtem, de utánanéztem: 1989-ben kerültek ide, mikor Spanyolország volt az EU Tanácsának soros elnöke, így kaptak egy teret az EU fővárosában. 

Hogy szegény Sancho Panza miért kapott bohócorrot, azt meg végképp nem értettem. Bár később megtudtuk, hogy a belga diákok előszeretettel öltöztetik fel a szobrokat, csak úgy poénból. 

Visszatérve a katedrálishoz: eredetileg román stílusban kezdték építeni, de a sok átalakítás során gótikus lett belőle. 

Szent Gudula és Szent Mihály-székesegyház

a főhajó hossza 114 méter

a déli kápolna

Tölgyfából faragott barokk szószék, Ádám és Éva paradicsomból való kiűzetését ábrázolja

Innen visszasétálva a főtér felé csak a tömeget kell követni és eljutunk a híres pisilő kisfiúhoz. Az utat csokiboltok szegélyezik, természetesen a kisfiú csoki változatával van tele a kirakat, minden méretben. Közöttük a változatosság kedvéért belga gofrit is árulnak, csak hogy adjunk a fogyókúrának. :-)

A Manneken Pis, azaz a pisilő fiúcska szobra tulajdonképpen egy szökőkút és a város ivóvíz ellátásában játszott fontos szerepet anno. Mint ahogy az az ilyen látványosságokkal lenni szokott, ezt is többször ellopták, megrongálták, szóval nem az eredeti kissrác pisil itt egész nap, de ez tulajdonképpen mindegy is. A lényeg, hogy ha Brüsszel, akkor mindenki azonnal rá gondol. És persze mint a Mona Lisa előtt, itt is mindenki csodálkozik: Ilyen kicsi???

A fiúnak sokféle öltözéket varrtak az idők során, most épp valamelyik helyi focicsapat mezében tündökölt.Mivel a fociban nem vagyunk járatosak, ezért ennél több infoval nem szolgálhatok. 

azon kevés fotók egyike amin mind a ketten rajta vagyunk

Manneke Pis

 "A szobrot több legenda övezi, közülük a leghíresebb a III.Gottfried leuveni hercegről szóló. 1142-ben a kétéves főnemes csapatai grimbergeni főurak Berthoud nevű szövetsége serege ellen harcoltak Ransbeke mellett. A gyermek herceget a katonák egy kosárba tették és felfüggesztették egy fára, hogy bátorítást nyerjenek tőle. A fáról a fiú levizelte az ellenséges katonákat, akik történetesen el is vesztették a csatát.

Egy másik történet szerint a 14. században idegen sereg ostromolta Brüsszelt. A város már jó ideje tartotta magát. A támadók kitervelték, hogy robbanószereket helyeznek a városfalak alá, egy Juliaanske nevű brüsszeli kisfiú viszont véletlenül észrevette őket. Levizelte a gyújtózsinórt, így megmentette a várost." (Wikipedia)

sört pisilve sokkal érdekesebb :-))

A női egyenjogúság jegyében 1987-ben elkészült a dolgát végző kislány változata is, ez a tér másik oldalán egy zsákutcában található. Eléggé eldugva, rácsok mögött egy ház oldalában guggol, de sikerült megtalálni. 

Jeanneke Pis

A pisilő kutyáról (Zinneke pis) már csak később szereztünk tudomást így erről képpel nem szolgálhatok (a linkre kattintva bejön egy oldal ahol azért megnézhetitek), de remek példa arra hogyan lehet egy dologról több bőrt is lehúzni...

Mivel nekem is pisilnem kellett és éhesek is voltunk (és bár lehet, hogy hasonló látványosság lett volna, ha helyi mintára én is az utcán intézem), a kocsihoz visszafelé menet betértünk egy McDonald's-ba, erre kiderült, hogy nem akármilyen, hanem Belgium első ilyen gyorsétterme volt. Öregebb mint én :-)

Miután az összes maradék aprónkat is beledobáltuk a parkoló automatába a legközelebbi metróállomás felé vettük az irányt. Valahol azt olvastam, hogy a belvárosból metróval ki lehet menni az Atomiumhoz, amit az 1958-as Világkiállításra építettek. Egy vasatom szerkezetét mutatja be irdatlan nagy nagyításban. Lifttel lehet felmenni a tetejére, ahol étterem és több kiállítás is található. 

Nos, a metróval lehet kijutni, az igaz. Csak valahogy elsiklottam felette, vagy nem említették, hogy ez kb 3 átszállást és majdnem egy óra utazást jelent. Úgyhogy mire kiértünk fordulhattunk is vissza. Egyrészt mert lejárt a parkolójegyünk másrészt mert mennünk kellett tovább. Utólag átlátva jobb lett volna egyenesen kocsival jönni és innen menni tovább, megspóroltuk volna a visszautat. 

Atomium

Így aztán épp csak vetettünk egy pillantást a gigantikus építményre (9 darab, egyenként 18 méter átmérőjű gömb), de nem jutottunk fel rá, és a mellette levő Mini Europa parkot sem láttuk. Később kocsival elhagyva a várost a királyi palota és botanikus kert mellett mentünk el, azt viszont jó lett volna megnézni. Legalább maradt más is Brüsszelre, ha netán még egyszer erre járnánk. :-)

*szolgálati közlemény (hátha valakit érdekel): úgy tűnik Belgiumból senki nem olvas, legalábbis kommentben nem írtátok be, ezért kiderítettem, Belgiumban az autópályán 120 km/h a max megengedett sebesség