2016. február 6., szombat

A világ legundorítóbb turistacélpontja: a Blarney kastély. De tényleg!



Az előzőnél sokkal ismertebb és sokkal jobb karban tartott kastély volt a következő állomásunk. (Nyugi, már délen járunk, Cork városától mindössze néhány km-re, úgyhogy lassan véget is ér az ír beszámolónk, gondolom ennyi elég is volt mindenkinek belőle.)





Először is ki kell jelentenem, hogy a címben foglalt állítás nem az én képzeletem szüleménye, de a valósággal való egyezés sem a véletlen műve: A TripAdvisor nem kis létszámú utazóközönsége szerint ez a kastély büszkélkedhet az előkelő első hellyel a leggusztustalanabb turistacélpontok között. Azért ez már valami!


A kastély valóban jó állapotban van, és a körülötte levő óriási park is elbűvölő. De ez mind másodlagos, eltörpül a kastély legfelső emeletén található kő varázsereje mellett: évszázadok óta politikusok, tömegiszonyos szónokpalánták és diákok ezrei járultak a kőhöz, mert a legenda szerint aki azt megcsókolja, kiváló beszélőkére tesz szert. Igen, ettől nyert el ilyen előkelő helyet ez a látnivaló: a követ bizony meg kell csókolni, különben nem hat a varázslat. (Amúgy nem kell ezen annyit csodálkozni, a békából sem lesz csak úgy királyfi, márpedig akkor inkább a kő mint a béka)

Persze manapság nem annyira a szónoki képesség vágya mint inkább a "hagyománytisztelet" viszi ide az embert, na meg egyszer élünk : "Az életben mindent ki kell próbálni, kivéve a vérfertőzést és a néptáncot"* , és ha azt nézzük, hogy én még a néptáncot is kipróbáltam, akkor mit nekem egy kő csókolgatása, nem? 

Sir Winston Churchill is meglátogatta e mágikus helyet, bár arról nem szól a fáma, hogy a követ is megcsókolta volna.
Viszont a szónoki képességei állítólag jelentősen javultak e kirándulást követően ;-)

Jó kis tornamutatványt kell bemutatni a csókért, de most legalább a felszerelt korlátoknak köszönhetően biztonságos. Nem volt ez mindig így:

a kő megcsókolása csöppet sem volt veszélytelen


Az angol nyelvben "a lot of Blarney" mint kifejezés is létezik, I. Erzsébet királynőtől származik, magyar megfelelője kb. a "sok beszédnek sok az alja" lehetne. Anno McCarthy várúrnak az angol királynőhöz való hűségét bizonyítandó, Erzsébetnek kellett volna ajándékoznia a várat. Önként és dalolva. (Na persze). Ő fel is ajánlotta azt az etikett rendje-módja szerint, de aztán mindig talált valami kifogást az átadásra. Egy idő után annyira kidumálta magát, hogy a királynő már csak legyintett, ha valaki kamuzott: "blarney-beszéd az". 


Egy szó mint száz, mi sem hagyhattuk ki ezt a mágikus helyet, bár őszintén szólva nem tűnt fel hogy ékesebben szólva írnám a blogomat... Gyorsabban semmiképpen...

kívülről-alulról nézve az a legalsó kő az a vízszintes rácsok felett

a Zuramat küldtem előre: biztos ami biztos, mérje fel a terepet
Ha a karja alatt lenéztek, látszik milyen magasan vagyunk, de védőrácsok vannak felszerelve és (némi borravalóért) a bácsikák is segítenek
(és még valami fertőtlenítő löttyel is lefújják a követ , bár őszintén szólva ez nem ért többet mint "adjunk a látszatnak" )

Aztán én is odamerészkedtem

Folyt. köv... 


* "Try everything once except incest and folk dancing" - Sir Thomas Beecham


3 megjegyzés: