Furcsa így májusban a karácsonyról írni, az ünnepi képeket nézegetni... de ez tőlem már megszokott - majd ha egyszer lesz családi címerünk, arra a "Jobb később mint soha" mottó fog kerülni...
A gyors magyarországi kiruccanást követően hazarepültünk kicsit dolgozni , kicsit karácsonyozni...
A Télapó - kérdéskör máig fejtörést okoz nekünk szülőknek - és sok örömet a gyerekeknek :-)
Idén mivel karácsony másnapján Zsolti dolgozott, az ajándékbontást este akartuk megtartani. (Nálunk ebben a tekintetben nincs hagyomány, az ajándékozás az ügyeleti beosztáshoz kötött. Gondolom, hogy más, ünnepek alatt dolgozni kényszerülő családok számára ez ismerős lehet. Azok a szerencsések, akik mindig otthon töltik a szentestét és az azt követő napokat, szentségtörésnek tarthatják... Mindenesetre szerintem az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat és szép emlékeket adjunk át a gyerekeknek. Ráadásul mivel mi ilyen multikulti környezetben élünk, ahol a karácsony, a Télapó, a Boxing Day, a Három Királyok ilyen szinten keverednek, a Húsvéti nyúl is össze-vissza jár ..., egyáltalán nem meglepő, hogy a karácsonyi ajándékok sem mindig pontosan ugyanakkor érkeznek. A télapónak is sok helyre kell mennie, aztán forgalomtól és terheltségtől függően máskorra ér ide a szán. :-)
 |
| ez a koszorút otthonról hoztuk |
A gyerekek is nagyon várták már az ajándékokat, így reménykedtek, hogy már az este folyamán itt lesz. Hagyományosan este el szoktunk menni sétálni, aztán vagy kihasználja az Öreg a lehetőséget és elrejti a fa alá az ajándékokat, vagy nem... Persze régebben működött a "jaj, égve hagytam a villanyt" duma, de ahogy nőnek úgy kell nekünk is fejlődnünk, különben könnyen lelepleződhetünk...
Idén a szomszédunkon volt a sor: már előre átvittük az ajándékkal megpakolt szatyrokat, aztán mikor elindultunk sétálni ő beosont a házba és jó Télapóhoz méltón szépen kitette az ajándékokat a fa alá (majd modern Télapóhoz illőn küldött egy whatsapp-ot, hogy a munka elvégezve :-) , mehetünk haza)
A csajok hosszasan vizsgálták a megrágott répát, kekszet és tejesbögrét, hátha valamilyen nyomra bukkannak :-)
Az ajándékbontás mint mindig most is viharos sebességgel történt, és izgatottan lesték az egymás és a mi reakcióinkat is, hiszen már nagyokhoz illőn ők is készültek kis meglepetésekkel.
Az idei karácsonyunk is jól sikerült, bár mint mindig, a kezdeti ráhangolódás hagyott némi kívánni valót (talán nyugdíjasként majd jobban ráérek az előkészületekre, bár a nyugdíjas nagyik állítják, hogy semmire sincs idejük...) Az ünnepek előtti hazautazás, a karácsonyi vásár hangulata azért sokat dobott a helyzeten.
 |
| Karácsonykor sosem tudok normális képet csinálni, mert a gyerekek türelmetlenek az ajándékok miatt, mindenki éhes, és senki nem akar pózolni... Ja, és egy állványt sem ártana vennem (vagy hátha jövőre kapok egyet a Télapótól ;-) ), mert a lépcsőre téve kicsit csálén sikerült... De legalább mindannyian rajta vagyunk :-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése