A Peloponnészoszi-félszigeten folytattuk az utat. Tervünk szokás szerint több volt mint ami a napokba belefért, de ezt már rég megszoktuk.
Mivel az eredeti tervek később változtak, így kicsit többet autókáztunk a kelleténél, de ez van, ha útközben alakul a program a szállás meg már előre le van foglalva.
Az ókori olimpiai játékok színhelyét, Olympiát természetesen nem akartuk egy görög körútból kihagyni.
Olympia akkoriban a Zeusz-kultusz központja volt, Zeusz isten tiszteletére rendezték az első olimpiai játékokat ie.,776-ban. Ennyi idő után már csak halvány emléke van az akkori sportcsarnokoknak, stadionoknak, templomoknak. Óriási terület, egy fél napos program hogy az ember mindent be tudjon járni.
Mivel az eredeti tervek később változtak, így kicsit többet autókáztunk a kelleténél, de ez van, ha útközben alakul a program a szállás meg már előre le van foglalva.
Az ókori olimpiai játékok színhelyét, Olympiát természetesen nem akartuk egy görög körútból kihagyni.
Olympia akkoriban a Zeusz-kultusz központja volt, Zeusz isten tiszteletére rendezték az első olimpiai játékokat ie.,776-ban. Ennyi idő után már csak halvány emléke van az akkori sportcsarnokoknak, stadionoknak, templomoknak. Óriási terület, egy fél napos program hogy az ember mindent be tudjon járni.
Spártában a Spartathlon ultramarathon verseny végpontjában áll Leonidász spártai király szobra, ennek a lábujját érintik meg akik végigcsinálják az Athen-Spárta közti emberfeletti 246 km-es versenyt.
A verseny állítólag egy Hérodotosz által leírt történet alapján született. Amikor a perzsák vészesen közeledtek Athen felé, az atheni Miltiadész egy főállású gyaloggaloppot, (Pheidippidészt) küldött, hogy ugyan már, kérjen segítséget a spártaiaktól, küldjenek némi katonát Athen védelmére. A történet szerint a követ reggel indult és másnap estére oda is ért a szomszédos városállamba. Nem hiszem, hogy már Hérodotosznál is divat volt az "aki nem hiszi, járjon utána" befejezés, de 1982-ben egy amerikai pilóta és 3 társa úgy döntöttek, hogy kiderítik, igazat mondott-e az ókori történetíró a kb 36 órás szintidőről.
A verseny állítólag egy Hérodotosz által leírt történet alapján született. Amikor a perzsák vészesen közeledtek Athen felé, az atheni Miltiadész egy főállású gyaloggaloppot, (Pheidippidészt) küldött, hogy ugyan már, kérjen segítséget a spártaiaktól, küldjenek némi katonát Athen védelmére. A történet szerint a követ reggel indult és másnap estére oda is ért a szomszédos városállamba. Nem hiszem, hogy már Hérodotosznál is divat volt az "aki nem hiszi, járjon utána" befejezés, de 1982-ben egy amerikai pilóta és 3 társa úgy döntöttek, hogy kiderítik, igazat mondott-e az ókori történetíró a kb 36 órás szintidőről.
Nos, valóban, elsőként John Scholten ért célba 35.5 óra alatt, majd még két társa teljesítette 40 órán belül a távot. Ebből lett aztán a mai napig évente megrendezésre kerülő verseny, az Akropolisztól induló Spartathlon. Célszalag nincs, aki 36 órán belül teljesíti a távot, mind győztes. Hogy a futók egészségét védjék, a verseny nem pénzdíjas, a nyeremény a dicsőség: a győztes egy koszorút, egy érmet és az Evrotasz folyó frissítő vizét kapja jutalmul.
A magyarok is komoly eredményeket érnek el évről évre, Lubics Szilvia háromszoros bajnok, és idén is magyar lány, Maráz Zsuzsanna nyert a nők között. Férfiak között az abszolút csúcstartó Jánisz Kúrosz, aki 20 óra 25 perces idővel tartja a rekordot (ez 12 km/h-ás átlagsebesség.... én ennyivel 20 percet sem bírnék, nem hogy 20 órát.... és ne felejtsük el, hogy itt bizony hegyre fel-le kell szaladgálni). És bár ez önmagában is emberfelettinek tűnik, Jánisz 2005-ben versenyen kívül futott, célba ért, aztán mondta, hogy na jól van, ez is megvolt, akkor megyek vissza: és visszakocogott Athénba... ezzel teljes egészében reprodukálta az ókori Pheidippidész útját. Mondjuk a fickó mai napig tartja a négy legjobb versenyidőt a Spartathlonon, meg 100 és 1000 mérföld közötti távon kb minden létező világrekord az övé. Szerintem UFO...
Na, szóval mi ezt a szobrot akartuk megnézni, és a magyar futónő, háromszoros Spartathlon-győztes Lubics Szilvia nevét is megkerestük a márvány emlékoszlopon. (A 2017-es győztes neve még nyáron sem volt fent, nem tudom miért) Mondanom sem kell, kocsival is baromi hosszú az út, vannak akik ezt tényleg lefutják...???
 |
| Nafplio |
Az én eredeti tervem az Epidaurusz amphiteátrum útba ejtése lett volna, de a család azt mondta, hogy nem akarnak ebben a melegben megint köveket nézni...:-/ Mivel izgalmasabbnak tűnt a Rio-Antirio függőhídon átkelni mint visszamenni Athén mellé és autópályán zötykölődni, így inkább kihagytuk a színházat és nyugatnak indultunk.
A Rio-Antirio, vagy másik nevén Charilaos Trikoupis híd a Korithoszi-öblöt íveli át, ezzel leegyszerűsítve a forgalmat a két part között.
 |
| Rio-Antirio híd |
A görögök már több mint 100 éve tervezgették, azonban technikailag egészen mostanáig nem volt kivitelezhető. Hossza 2880 méter, 27 méter széles, 2x2 sávon szelik át az autók a tengert, valamint biciklis és gyalogos közlekedőknek is van hely. Állítólag komoly építészeti bravúr volt, még díjakat is nyertek vele. Világrekorder a maga nemében: a világ leghosszabb ferdekábeles függőhídja - vagy valami ilyesmi.
 |
| Zsolti végigfutott rajta oda-vissza míg mi az erődöt jártuk be |
A Rio oldalon található erőd az ottomán éraban épült II. Bayezid szultán parancsára. A 19-20. században börtönként használták, most pedig múzeumként ingyen megtekinthető.
Mellette apró kavicsos parton pihentünk egy kicsit, úsztunk a híd alatt aztán folytattuk az utat Delphoi felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése