2019. szeptember 17., kedd

Krakkói séta


Egy kis városnézést is beiktattunk a nyaralásba, idén Krakkóra esett a választás. Anyukámék már jártak erre, mi viszont évekkel ezelőtt elnapoltuk a részletesen megtervezett lengyel körutazást. Valahogy úgy alakult, hogy azóta sem sikerült megvalósítani. Mivel a Szlovák Paradicsomhoz egy ugrás a lengyel határ, így pár napra átmentünk, hogy legalább Krakkó környékét megismerjük. Aztán majd valamikor sorra kerül Lengyelország többi részére is... 

Nem egyszerű három generáció eltérő igényeit egy kalap alá rendezni, pláne, hogy csak 3 napunk volt a város és környékére, így több kompromisszumos megoldás is született. A tervben szerepelt egy (nagyon felületes) krakkói városnézés, az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor múzeuma  és a wieliczkai sóbánya meglátogatása. A szüleim mindezt már látták, de gondoltuk azért érdekes lehet 40 évvel később ugyanoda visszatérni....

Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett, a krakkói városnézésen kaptunk némi esőt, az Auschwitzba tett látogatáson pedig perzselő meleg volt.

Krakkó valamikor Lengyelország fővárosa volt, de ma is meghatározó szerepű egyetemváros (itt tanult Kopernikusz is), kulturális és turisztikai központ.


Az óvárosi rész mint valami kis sziget rejtőzik a mai város közepén. A központi részeket sétálóutcává alakították, egy kis zöld parkos sáv is elválasztja az autóforgalomtól, ez nagyon tetszett. A régi városfalon több kapu és bástya ma is őrzi az óváros hangulatát.

Európa legnagyobb középkori főtere 200 x 200 m, közepén a reneszánsz Posztócsarnok, a város egyik jelképe látható, ma a helyi kézművesek árulhatják az ajándéktárgyakat az árkádok alatt.










A tér egyik sarkában áll a 14. századi, téglából épült Mária-templom. Elődje volt az első téglatemplom a városban, sajnos azonban ez a tatárjárás alatt elpusztult. Ennek tégláit felhasználva épült újjá a Krakkó jelképévé vált bazilika. A toronyból minden órában szaggatott harsonaszóval emlékeznek a tatár támadásra, és a hős toronyőrre, aki a támadást annak ellenére is kitartó harsonaszóval jelezte, hogy nyakába fúródott egy nyílvessző (ezért a harsonaszó szaggatottsága)

Ott jártunkkor épp a főoltár felújításán dolgoztak, így végül úgy döntöttünk, hogy nem vesszük meg a belépőjegyet, biztos járunk mi még erre, hogy majd készen, teljes pompájában láthassuk...

érdekesek a felemás tornyok



belépőjegyárak a templomba
ha a toronyba is fel szeretnénk menni ahhoz külön jegyet kell váltani

Várhatóan 2021-re végeznek a felújítással

Az óváros legrégebbi része a Wawel negyed, melynek erődje a város fölé magasodik. 1320-ban itt koronázták meg az első lengyel királyt, Kis Ulászlót.  1978 óta a Wawel és az óváros UNESCO Világörökségi helyszín.








a katedrális


és a palota




Krakkóban sétálva feltűnik, hogy minden tele van sárkányokkal, különösen az ajándékboltok kínálatában lehetetlen kikerülni őket.


A legenda szerint a sárkány (Smok) a Wawel domb alatti barlangban lakott a Visztula folyó mentén és komoly pusztítást okozott a városban. Krak herceg parancsára a lakosság élelmet hordott a barlanghoz, hogy jól lakassa a fenevadat és megelőzze a város feldúlását. (egyesek sok-sok szűzlányról mesélnek, mert mint közismert, a sárkányok a birkák mellett szűzlányokkal táplálkoznak...) Azonban az a dög olyan nagy étkű volt, hogy nem győzték ellátni ennivalóval. Egy furfangos cipészmesternek azonban támadt egy ötlete: trójai faló helyett birkával próbálkozott: birkabőrt megtömött kénnel és szurokkal, majd felkínálta a sárkánynak. Az pedig bekapta a horgot, illetve a birkát, ez viszont szörnyű gyomorégést okozott neki. Kínjában lement a folyóhoz és addig ivott, míg szétdurrant. A cipészmester lánya hozzáment Krus herceghez és megkapta a fele királyságot, a cipész pedig évekig varrta a sárkánybőr cipellőket a helyiek legnagyobb megelégedésére.

A Wavel a Visztula partján 

A várat elhagyva a sárkány barlangján át lehet lemenni a folyópartra 

ahol a sárkány időnként még most is igai tüzet okád - a gyerekek legnagyobb örömére

A Waweltől délkeletre terül el a zsidó negyed, a második világháborúig zsidó lakta városrész, ahol számos zsinagóga és múzeum található.















Innen nem messze épült az eredeti Oskar Schindler zománcgyár, mely ma Történeti Múzeumnak ad otthont. Aki viszont csak a Spielberg film miatt megy oda, csalódni fog: nem a filmről vagy a filmkészítésről, hanem a krakkói zsidókról és a II. világháború alatti krakkói polgárok életéről készült kiállítást láthat. Jegyeket érdemes előre foglalni, ottjártunkkor már mind elfogyott aznapra. 











Nem akartunk nagyon sok programot zsúfolni ebbe a pár napba, úgyhogy leginkább csak sétálgattunk az utcákon, eszegettük a pirogot és örültünk, hogy együtt lehetünk.
Néhány kép, csak úgy:

Barbakán-erőd



Szent Flórián kapu







Szt. Péter és Pál templom






A Katyńban meggyilkolt katonatisztek emlékére











Nagyon tetszett Krakkó, egyszer még biztos visszatérünk egy alaposabb városnézésre :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése