Micsoda? Csodabogyós barlang?

A Csodabogyós barlang Balatonederics mellett található, nevét a szúrós csodabogyó nevű növényről kapta ami a környéken éldegél. Eltérően a tapolcai és több más környéken levő barlangtól, ezt nem a víz mosta ki a mészkőben hanem tektonikus mozgások révén jött létre. Szintén csak szervezett túra keretében látogatható, ráadásul csak csoportosan, minimum 8-főtől indítják a túrát. Nekünk irdatlan nagy mázlink volt: péntekre nem volt csoport bejelentkezve csak hétvégére, viszont mi szombaton már nem tudtunk erre időt szánni – és megszántak minket, csak itt és most, csak nekünk családi túravezetést tartottak. :-)

a pontos részletek, akit érdekel - kattintásra elvileg olvashatóbb lesz

Mi az alap túrát választottuk, de vállalkozóbb szelleműeknek és 18+ - osoknak van úgynevezett extrém túra is. Az alap túra is csak 10 éves kortól teljesíthető, így épp csak befértünk, (bár igazolványt nem kértek). A barlangászsrác elmondása szerint az extrém sem veszélyes, csak hosszabb mint az alap és több helyen kell nagyobbakat lépni, amit egy gyerek esetleg magassága (alacsonysága) miatt nem tud megmászni.

A túra másfél óra és barlangászruhába beöltözve, sisakkal és lámpával a fejünkön kell végigmászni a barlangon. Ez idáig jól hangzik, nem? A csajok is kaphatók az ilyesmire, így eléggé besózva indultunk útnak. 

harcra készen

A találkozó ponttól a hegyre felfelé indultunk, kezdetben jó tempóban és nagy lelkesedéssel (ekkor még csak kézben vittük a felszerelést), később én voltam a gyenge láncszem a csoportban mert a tüdőmet majd’ kiköptem amilyen tempót diktált a srác: na de a gyerekek mentek mint akit húznak, így gondolta jó lesz ez így. Azért csak felértünk úgy fél óra kaptatás után ... Gondoltam is, hogy biztos átverés, a másfél órás túrából fél óra fel majd le, és negyed óra öltözéssel épp csak lejutunk tán a barlangba is. Szerencsére nem így volt: még csak most kezdődött a java :-)

Lefelé indulva volt egy kis intermezzonk néhány pók miatt (jó, tényleg igen kövérre hízott példányok voltak) : Csengét úgy kellett lekönyörögni az első néhány méteren, majdnem visszafordultam vele. Aztán élve átjutottunk a vadállatokon és a mélyben szerencsére már nem laknak ilyen fenevadak, innentől kifejezetten jó hangulatban telt a túra, mindannyian rettenetesen élveztük. 

ő csak lazán átszaladt

neki kicsit már préselnie kellett magát

és ha ő is átfért, akkor én is megpróbáltam, bíztam benne, hogy nem járok úgy mint Micimackó...
(annak ellenére, hogy a jó magyar kajától 3 kg-t híztam egy hét alatt, hehe, de hát lehet ellenállni a mákos és meggyes rétesnek, a somlói galuskának, a gesztenyepürének vagy a cigánypecsenyének...??)

Még sosem jártunk ilyen helyen: szűk járatok a föld alatt, néhol fenéken csúszva, néhol oldalt préselődve, létrákon, kötélen kapaszkodva haladtunk. A nedvesség miatt a talaj elég csúszós, sáros, úgy néztünk ki mint a malacok dagonyázás után. Nem véletlen az a barlangász kezeslábas!

A barlang gyomrában szép cseppkövek között haladhattunk és odalent azt is kipróbálhattuk, milyen a teljes sötétség: a lámpákat lekapcsolva szó szerint vaksötét volt. Akárhogy meresztettük a szemünket, itt nem tudjuk megszokni a sötétséget, egy foton nem sok, annyi nem jutott be a retinánkra…

az oltár cseppkő

gyönyörű álló cseppkövek

ezek olyan furcsák, hogy nem tudják megmagyarázni, mitől kanyarodnak felfelé... a fény felé törés elmélete mondjuk igaz lehet, mert a földfelszín arra van, csakhogy ezt ebben a vaksötétben ők nem tudhatják, na meg nem is növényekről van szó...

A farkánál fellógatott egérke, akit azért büntetett meg a királynő mert el akarta lopni a répát (ami ott lóg mellette jobbra)
Amikor a srác elmesélte a történetet, az egérke szeméből még a könny is kicsordult.
Ez a mese a lányaimnak annyira tetszett, hogy azóta is mindenkinek ezt mesélik. 

van kijelölt tapi-cseppkő, ez korábban letört és meghagyták a látogatóknak, hogy inkább ezt fogdossák (meglepően könnyű amúgy) és ne nyúljanak a többi cseppkőhöz, mert azzal megállíthatjuk a növekedési folyamatot

Olyan mint egy nagy taplógomba.
Mármint a cseppkő, ugyebár :-)

létrákon a mélybe

itt már ő is bátor volt és nagyon élvezte, mert itt lent már nem laknak fránya, kövér pókok

Visszafelé már könnyebb volt, mégiscsak lefelé kellett menni. Útközben egy óriási gyíkra bukkantunk, volt vagy 30 cm. Később rákerestem, ő a zöld gyík és természetesen mint minden hüllő ő is védett. Volt olyan kegyes és egész sokáig pózolt a fotómasinám előtt, jó képeket tudtam készíteni. 

 

Akinek nincs claustrofobiája annak csak ajánlani tudom, igazán felejthetetlen élmény ez a kis túra. A csúszásmentes talpú kényelmes bakancsot ne felejtsétek otthon. Nyáron nem kell nagyon beöltözni, mert bár a barlangban kb 10 fok körüli a hőmérséklet, de felfelé amúgy is izzasztó a hegymászás, utána pedig az overall is melegít. Az előzetes bejelentkezés célszerű, talán ha szerencsénk van szerintem az épp induló csoportokhoz is be lehet véletlenszerűen csatlakozni, bár gondolom felső korlátja is van a létszámnak.