Ha nagyon nehezen is, de idén is eljött végre a nyár, és bár nem sikerült minden tervezett feladatot teljesíteni (de úgyis megvár míg hazajövünk, ami meg nem az nem is olyan fontos) , idén is útnak indultunk, hogy átszeljük Európát. Most gyorsított eljárással húztunk haza Magyarországra, Barcelonából komppal Olaszországba, onnan pedig egyenesen a Balatonra. A gyerekeket repülővel és nagyszülői kísérettel előre küldtük, kényelmesebb nekik mint ez a hosszú út az autóban.
A Balatonon aztán egyesítettük a családot. Persze már meg sem lepődünk, hogy ott mindig esik az eső, nekünk a magyar tengerrel sosincs szerencsénk. Az első napot még türelmesen viseltük: fáradtak voltunk a 3000 km után. Így két napot csak a lakásban töltöttünk, ami jó volt, hogy kipihenhettük a hazautat, de bosszantó, mert annyi mindent terveztünk ami így kútba esett.
Magyarország szerintem verhetetlen a fedett fürdők és vízi
gyerekparadicsomok terén. Ennek persze egyik oka a változékony időjárás: mi még
nem tudtunk úgy a Balatonra jönni, hogy ne legyen 12 fok és eső. Az mindegy,
hogy novembert vagy júliust mutat a naptár… Mondjuk szerencsére a változékony
időjárás attól változékony, hogy két nap múlva simán lehet 30 fok és verőfény.
Na, ebben bíztunk mi is. Másnapra már voltak terveink, de végül csak egy melegítőt vettünk a
gyerekeknek, merthogy a nyaralásra csak egy farmert és egy hosszú ujjút
pakoltam (felelőtlen szülő lévén), és az kevésnek bizonyult. Reggel még tudtunk
gokartozni (én életemben most először - szörnyen közel ül az ember a földhöz! , - de aztán a kezdeti rettegés után még élveztem is :-) ),
viszont utána aztán egész nap szakadt az égi áldás. Na majd holnap, gondoltuk bizakodva.
Mi inkább a kültéri programokat részesítjük előnyben: másszunk fára,
hegyre, ússzunk, fussunk, bármit, csak ne legyünk bezárva. Ezeket pedig esőben
nem olyan kellemes. Persze tudom én, hogy az eső csak víz és nem árt, meg hogy
Angliában is van élet, csak azt nem tudom, hogy milyen…
Na, komolyra fordítva a szót, mivel másnap is hol esett hol
nem, de inkább igen, úgy döntöttünk, hogy akkor már merüljünk bele abba a
vízbe: irány egy fedett fürdő, az legalább nem ázik be.
A kehidakustányi élményfürdőt választottuk és nem csalódtunk: volt óriás csúszda, örvénylő folyó, lehetett
ugrálni és mikor kicsit kisütött a nap még
a kinti medencékbe is belemerészkedtek a lányok. Én meg a napozóágyon a
törölközővel állig betakarva figyeltem őket. Meleg azért nem volt…
 |
| nem csak gyerekeknek - én is kipróbáltam, többször is, nagyon jó! |
Gyógytorna címén a gyógyfürdő részbe is bemerészkedtem. A
nyugdíjasklub résztvevői között utat vágtam magamnak és próbáltam tornáztatni a
vállamat, bár még mindig korlátozottan működik. Mikor úszok a jobb kezem jobban
húz, így egy idő után körben haladok… Azért nagy előnye hogy ide a gyerekeket
nem engedik be: ez a nyugalom szigete a csúszdapark után. És még csendszoba is
van, az is terápiás értékű ilyenkor :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése