2015. október 8., csütörtök

A Temple Bar negyed


Dublin egyik legkedveltebb turistacélpontja.

nem győztük kivárni hogy abbahagyja a whatsappozást és odébbálljon ...

Na nem a középkori kastélyok vagy a múzeumok sokasága miatt, sokkal inkább az egy négyzetméterre eső kocsmák száma a csalogató. Na jó, a 'kocsma' igazi jó magyar kifejezés, sem Spanyolországban, sem Írországban nem találni párját, legalábbis nekünk még nem  volt szerencsénk hozzá. Az ír kocsmában finoman főznek, utcazenészek szórakoztatják a nagyérdeműt, beülhetünk a pubba egy Guinness-re, ír kávéra, vagy ha éhesek vagyunk akár egy ír gulyásra is.
A kifejezetten kocsmatúrának hirdetett utak (tényleg vannak ilyenek) valószínűleg 'eszméletlen' buliban végződnek hajnaltájt valamelyik pubban vagy kapualjban... 

ez sem a legjobban sikerült kép, de aki járt már itt tudja,
hogy milyen nehéz elcsípni egy olyan pillanatot, amikor épp senki nem gyalogol át a termen :-)

Persze ez is turistacsalogató népvakítás, valamikor biztos megvolt a maga autentikus hangulata, mára utolérte a pénz szaga, egymást érik a bóvliboltok, turisták róják az utcákat, nézegetik a kirakatokat, vásárolnak sörnyitóval felszerelt baseballsapkát és térnek be a túlárazott éttermekbe.


A XVI. században William Temple vásárolta meg a környéket
és építette ki Dublin akkori központját 


kb. minden létező díjat bezsebelt



De hát én is csak egy turista vagyok aki egyszer mindent ki akar próbálni, és ha szuperpraktikus sörnyitós baseballsapkát nem is vettünk (pedig csábító volt :-)) ), azért mi is költöttük a pénzünket rendesen. Nagyon tetszettek az ékszerek, a kötött gyapjúholmik, és persze beszereztünk barikás zöld esőkabátot és esernyőt is, elég hamar rájöttünk, hogy anélkül nem élet az élet Írországban.

The Temple Bar-ban pedig ittunk egy ír kávét (életem egyik legdrágább kávéja), asztalhoz ülni még napközben is esélytelen volt. Kívülről egyáltalán nem látszott mekkora, belül több helyiségre van bontva, mind a maga bárpultjával, élő zenével és óriási tömeggel. Éjszaka tuti egymást tapossák a népek, de mi inkább színházba mentünk, úgy látszik öregszünk...:-/





Guinness rekord: 114 óra élő zene, megállás nélkül


autentikus ír kávé, The Temple Bar receptje szerint




2 megjegyzés: