Dublinból az eredeti tervek szerint Észak-Írországba vettük volna az irányt, Belfast és környéke, valamint a Giant's Causeway volt az útitervek között.
Reggel azonban olyan szakadó esőre ébredtünk, hogy az autóból még kinézni is nehézkes volt, kiszállni pedig kb. lehetetlen. Ilyen időben semmi kedvünk nem volt a városnézéshez (nem voltunk még edzett írországi turisták, később már szinte természetesnek vettünk ha kaptunk egy kis vizet a nyakunkba), a múzeumok nem vonzanak, a parkoló keresgélés és utcákon kóválygás meg kifejezetten taszított ilyen időben. Reméltük, hogy majd csak változik a helyzet, de nem nagyon volt szerencsénk, na meg a tengerparton bizonyára köd is volt, egy szó mint száz, rugalmasan kezeltük a dolgot és irányt változtattunk.
Egyedül a szállodában ücsörögni az esőben amúgy sem túl kellemes, menjünk hát egyenesen a következő úticélunkhoz, Rameltonba. Ott laknak ugyanis azok a kollégák akik eredetileg Írország felfedezésére biztattak minket, és akik miatt a lengyelországi tervek későbbre halasztódtak. Nosza, felhívtuk őket és megkérdeztük, hogy mi lenne ha már aznap betoppannánk. Szegények épp hajnal 4-kor értek haza Izraelből, aztán végigdolgozták a napot, így tényleg hálásak voltunk, hogy ennek ellenére nagyon szívélyesen fogadtak, sőt: estére még egy spanyol sebész srácnak is bemutattak minket, odahívták a pubba ahol vacsoráztunk, hogy beszélgethessünk kicsit spanyolul is (biztos már nagyon hiányzott :-) ) és megvitathassuk a spanyol és ír egészségügy helyzetét. Az eü mindig jó téma (a végtelenségig lehet szidni és panaszkodni :-) ) ráadásul tényleg érdekes volt felfedezni a különbségeket. És persze már értem miért ide telepszik az összes angol és ír nyugdíjas :-) Másnap voltunk a kórházban is, be kell látni, nem véletlenül mondták, hogy mi itt a márványpalotában dolgozunk...
De ez megérne egy külön posztot, most térjünk vissza a kirándulásra, mert ugye a címben szereplő településről akartam volt írni eredetileg, ha nem kalandoznék el folyton...
Az a jó ebben a szigetben, hogy egyik nap szakad az eső, másik nap pedig simán süt a nap, így másnap fel is kerekedhettünk, hogy ha nem is járjuk be Észak-Írországot, de legalább a határig még visszamehetünk.
Na nem mintha lenne határ, mármint látható jele nincs, illetve csak annyi, hogy ha az ember figyeli a sebességkorlátozó táblákat, akkor egyszer csak mérföld/h-ban lesz megadva a max sebesség és nem km/h-ban. (azaz feltűnően kis számok lesznek, ami gyanússá válik. Az átváltáshoz segítség: 10 km/h az 6.2 miles/h)
Na nem mintha lenne határ, mármint látható jele nincs, illetve csak annyi, hogy ha az ember figyeli a sebességkorlátozó táblákat, akkor egyszer csak mérföld/h-ban lesz megadva a max sebesség és nem km/h-ban. (azaz feltűnően kis számok lesznek, ami gyanússá válik. Az átváltáshoz segítség: 10 km/h az 6.2 miles/h)
néha azért megjelenik egy brit zászló, a miheztartás végett |
Olyannyira határváros, hogy a közepén haladó Foyle folyó kettészeli a várost és ezáltal a lakókat is ír- és észak-ír népekre. A nevében sem igazán tudtak megegyezni: az írek Derry-nek hívják (az eredeti Doire ("tölgyes") elnevezésből, az angolok pedig a XVII. századi angol céhek betelepítésétől kezdve Londonderrynek. A mai napig előfordul, hogy a nacionalisták lefestik-letakarják a London-t a városnév elejéről is szigorúan csak Derry-ként emlegetik, míg az unionisták csak azért is végigmondják a teljes nevet. Hivatalosan valóban Londonderry-ben voltunk, de mi, bár nem politikai, hanem praktikussági/lustasági okokból csak Derry-nek emlegettük.
Legismertebb látnivalója az óvárosi részt körülölelő várfal (ezért kapta a város a "The walled city") elnevezést is), az 1600-as években építették és a mai napig sértetlenül áll. Azt hiszem minden turista végigsétál rajta ha már ide keveredett. 4 nagy kapuján át a rombusz alakú főtérre jutunk, fent pedig a falon végigsétálva a városra nézhetünk le.
Történelmi szempontból igen fontos város volt, egyrészt mert egyike a legrégebben lakott településeknek a szigeten, másrészt egyik központja a protestáns és katolikus közösségek közti konfliktusoknak.
Amúgy ha valakinek nem épp itt megy az útja, szerintem kihagyható. Mondjuk ez összességében nekem igaz ez mondhatni az összes ír városra, egyszerűen annyira lenyűgöző ennek az országnak a természeti szépsége, hogy azzal egy város sem vetekedhet. (Bár az is lehet, hogy én voltam kiéhezve ennyire a zöldre, cáfoljanak meg akik jobban ismerik Írországot)
St Columb's Cathedral |
Elég szabályos egyenházikók szabályos utcákon. Messziről rendezett képet mutat, közelről unalmas. |
St. Augustine church (anglikán) |
Állítólag itt található Európa legnagyobb ágyúkollekciója |
Guildhall Square |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése