A Glenveagh kastély

A Glenveagh Nemzeti Park szívében található a kastély, amely nem is olyan rég még a tulajdonos nemesi családnak adott otthont. Vezetett túrák vannak, kb 45 percesek (az idegenvezetőnk egyébként az egyik régi szolgálólány unokája volt, így személyes történeteket is mesélt)

A kastély eredeti gazdája a csöppet sem barátságos John George Adair volt, aki a birtokon lakó 244 bérlőt szinte egyik napról a másikra kilakoltatta még anno 1861-ben, szerinte ugyanis az életére törtek. A mai változatban a valóság inkább az volt, hogy át akarta alakítani a parkot és a bérlők útban voltak a terveihez vezető úton. 

Míg vártunk a következő turnus indulására beültünk egy forró csokira a Teaházba.
Aztán süti is lett belőle, az írek bizony tudnak jó süteményeket csinálni (nem úgy mint a spanyolok:-) )

kicsit eláztunk, átfáztunk, így aztán jól esett beülni és átmelegedni
Egyébként a kastély halljában is égett a kandalló, csak túl nagy volt a népsűrűség körülötte

az ilyesmi manók nem ritkák Írországban

Ettől függetlenül neki köszönhetjük a ma látható kastélyt és a gyönyörű parkot ami körülveszi. Igyekezett egzotikus növényekkel beültetni és egy gímszarvascsordát is telepített, igaz, akkor főként azért, hogy legyen mire vadászni. (Ennek minden bizonyítéka megtalálható a kastély szobáinak falán, preparálva)

A kastélykert egyébként gyönyörű, a sétányok, a mindenütt előbukkanó színpompás virágzó bokrok és fák érdekes kontrasztot alkotnak az amúgy elég vad vidékkel. A felhők folyton gyülekeznek, így aztán az öntözés is megoldott, szokás szerint hihetetlenül buja és zöld minden. 

Nagyobban a levelek mint az esernyőnk :-)

Az Adair házaspár halála után a kastélyt átmenetileg az IRA elfoglalta, majd 1929-ben Kingsley Porter vásárolta meg, aki akkoriban a Harvard egyetem képzőművészprofesszora volt. Sajnos 1933-ban nyoma veszett (minden valószínűség szerint a tóba fullladt), így a kastély tulajdonjogát egy diákja, Henry McIlhenny szerezte meg. 1975-ben a földeket eladta az ír államnak (ez a mai nemzeti park területe), majd 1981-ben a kastélyt is Írországnak adományozta. Igaz, feltétlenül szabta, hogy az akkori alkalmazottakat továbbra is állásukban kell tartani, már aki erre igényt tartott. Szép gesztus. :-)