2017. január 29., vasárnap

London, a lányokkal most először (de nem utoljára)



A gyerekek szülinapi ajándéka idén az volt, hogy elvittük őket Londonba. Mivel angol iskolába járnak evidens, hogy sokat tanulnak az angol fővárosról, illetve az osztálytársak közül is jópár angol gyerek van akik természetesen ismerik a nevezetességeket. És azért valljuk be, érdekesebb úgy tanulni valamiről ha személyes élmény is kötődik hozzá. Leginkább mégis a London Dungeon érdekelte őket, mi tagadás, szeretik a rémségeket :-)

Mondjuk egészen az indulásig csak annyit tudtak, hogy nem kaptam közvetlen repjegyet hazafelé ezért átszállással Londonon keresztül kell majd jönnünk. Különösebben nem hatotta meg őket, ha így hát így. Aztán az is kiderült, hogy mivel több óra van a két gép között, ott is kell aludnunk... Reggel pedig mikor ébresztettem őket, mondtam, hogy megyünk a Dungeonba, olyan kómásak voltak, hogy fejükre húzták a takarót és még vissza akartak aludni... Ennél azért kitörőbb lelkesedésre számítottam, de meglett az, csak kicsit fel kellett hozzá ébredniük :-) 

Nagy élmény volt a piros emeletes buszon a felső szinten utazni, aztán maguktól felfedezni az ismerős épületeket, a Big Bent, a London Eye-t, a lovas őrséget, ... és persze a Dungeon sem okozott csalódást. Neten előre megvettem a jegyeket, így mehettünk is be, bár így is volt egy kis sor előttünk, persze más is ugyanarra az időpontra, ugyanúgy megvette a jegyét előre. 

mindenütt piros buszok!






ez nem a pizai ferde torony, de azért hülyéskedni lehet 

 a lovakat is imádjuk, teljes a siker

Később megnéztük azokat a bizonyos oroszlánokat a Trafalgar téren, a Van Gogh (és más) festményeket a National Gallery-ben, azán ebéd után volt némi zsebtolvajos affériunk (ellopták a húgom pénztárcáját), úgyhogy a délutánt a királyi palota és a londoni parkok helyett a helyi rendőrőrsön töltöttük*

Bonfire night , tűzijátékra várva 

a kedvenc Van Gogh festményük előtt 

Másnap elmentünk a híres King's Cross 9 és 3/4-ik vágányához. Naivan azt hittem, hogy odamegyünk, kattintok kettőt és ez is megvolt. Ennyi évvel a könyv sikere után hihetetlen, de még mindig több mint egy óráig (!) tartó sorok vannak az emlékhelynél (ja, és november volt, nyáron gondolom ennél is többen vannak), biztonsági őr vigyázza a rendet és fotósok készítik a profi képeket borsos összegekért. Azért legalább megengedik, hogy mi is fotózzunk, így nem muszáj megvenni a képeiket. 
A lányokat beküldtem az ajándékboltba, ahol feltétlenül venni kellett hányás ízű cukorkát meg egyéb varázslatos marhaságokat..., de legalább nekik gyorsabban telt a várakozás - én meg tartottam a sort. 


adtak a kedvenc házadhoz tartozó varázspálcát, sálat, hogy még hitelesebb legyen 



Ennyi fért bele ebbe a rövid időbe, a lányok sok élménnyel tértek haza. Nem is akartunk többet belesűríteni ebbe a kirándulásba, hiszen még rengeteg alkalmunk lesz Londonban járni, majd apránként felfedezzük. 

vettünk Mr. Bean macit , a gyerekek  napokig csttintéssel altatták el, mint Mr. Bean :-)






* Amúgy nem izgatja a rendőrséget az ilyesmi, hiába mondtuk a jobbnál jobb tippeket, eléggé hidegen hagyta őket: Az online banking-nak köszönhetően azonnal jött az üzenet minden tranzakcióról, így mondtuk, hogy hány óra hány perckor melyik automatánál próbált készpénzt felvenni az illető illetve melyik boltban fizetett a kártyával. Csak vissza kellett volna keresni a biztonsági kamerán, és megvan a tettes - valószínűleg nem egyszeri alkalom volt hanem rendszeresen garázdálkodik az illető a környéken, a fénykép alapján pedig be tudnák azonosítani a járőröző rendőrök. Ja, amúgy ugyanabból az étteremből egy másik nő is jött ugyanezzel a problémával, szóval gondolom végigment a táskákon... Szerencsére nagy összeg nem tűnt el a kártyát pedig azonnal le lehetett tiltatni - inkább csak az ezt követő (papírok, jogsi, stb) utánajárás a bosszantó... 


2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép ajándékot kaptak a lányok szülinapjukra! A képek visszaadják hűen a hangulatot! Ez az ajándék örök, erre mindig emlékezni fognak.
    Amint olvasom, mindenféle élményben volt részetek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, volt üröm az örömben...
      De a lányoknak még ez is élmény volt :-))
      Szívesebben ajándékozunk mostanában élményt nekik, úgyis annyi kacatjuk van már, meg a Télapótól úgyis kikönyörgik amit akarnak - és amit a zord anyjuk sose venne meg... ;-)

      Törlés