Kirándulás egy kis szigetre Mallorca mellett: Archipélago de Cabrera Nemzeti Park

Palmaból egy kirándulást tettünk, az Archipélago de Cabrera Nemzeti Parkba vezetett utunk. Ez egy  kis érintetlen szigetcsoport Mallorca mellett. Egy igazi gyöngyszem, amit még nem leptek el a turisták. 19 kisebb-nagyobb szigetből épül fel. Neve a cabra-kecske szóból ered mivel régen rengeteg kecske lakott itt szabadon. 

Csak szervezett túrán, hajóval lehet eljutni a szigetek közé (kvázi engedéllyel), érkezéskor a helyi turistairoda vezetője mondja el a természetvédelemre vonatkozó szabályokat. Mi ezen a honlapon foglaltuk le a jegyeket. Különböző, hosszabb-rövidebb utak közül lehet egyébként választani, idő, pénztárca és érdeklődés függvényében. 

Mi a Premium tourt választottuk, ez kb. 6 órás túra. 

Colonia de Sant Jordi tengerpartja. Innen indulnak a hajók a szigetre 

Körbejárjuk a szigetek közötti vizeket, kikötünk Cabrerán majd kaptunk néhány órát, hogy szabadon bóklászhassunk, strandoljunk, vagy épp együnk egy jót a kikötői bárban. Ha kirándulni vagyunk az evés csak másodlagos, így erről nem szolgálhatunk informácival, pancsolni túl hideg lett volna, úgyhogy mi inkább sétáltunk egyet. 

A szigetet sokáig kalózok lakták, bázisként használva a Mallorca elleni támadásokhoz. Ellenük védekezésül a XIV. században épült egy kisebb vár a dombtetőn, hogy jobban szemmel lehessen tartani a part menti vizeket és a kalózkodó népeket. 

Növény és állatvilága egészen különleges. Az itt élő gyíkok speciális helyi fajok, elszigeteltségüknek köszönhetően alakultak ki, sehol máshol nem találhatók meg, illetve számos növényfaj is csak itt él a világon. 

hogy pontosan melyik baleári gyíkfaj, azt nem tudom megmondani,
de rengeteg szaladgált belőlük

kormoránok

Remeterák a csigaházban: sajna megijedt tőlünk és visszabújt, pedig mikor megláttuk, békésen bandukolt a köveken.
Egy ideig ültem meleltte, hátha újra megindul és akkor lefotózhatom, de én untam meg előbb a várakozást. 

szép színes tengeri rózsa

tengeri rózsa, "magába fordulva" 

 Aztán mikor ezt megláttuk a köveken, esküszöm azt hittem, hogy valakire itt jött rá a szükség...

Aztán egy helyen annyit láttunk belőlük, hogy kezdtem gyanút fogni: ez nem lehet AZ...

Közelebbről szemügyre vettük, behatóan tanulmányoztuk: kiderült, hogy él, és "becsinál" ha hozzányúlunk. 

Anno azt mondta egy tanárom, hogy azért tanuljunk, mert nem lesz mindig a zsebünkben egy számológép vagy egy lexikon...
Nos, valószínűleg azóta ő is rájött, hogy tévedett: előkaptam a nálam is okosabb telefont és gyorsan rákerestem a tippemre: igazam volt, ez kérem nem más, mint egy tengeri uborka 😄
A "beszarást" a wikipedia úgy írja le, hogy "hosszú, fehér, ragadós fonalakat, úgynevezett Cuvier-féle tömlőket lök ki kloákáján keresztül. Támadója, amelyre ezek rátapadnak, egyre jobban belegabalyodik a ragadós fonalszövevénybe. Különösen erős ingerhatásra olykor belét és tüdőfáját is kiveti magából."    WTF??? Bár erre nem minden tengeri uborkafaj képes, szóval az is lehet, hogy ez konkrétan nem az, ha erre jár egy tengerbiológus, akkor kommentben elárulhatja 😉

Tengeri uborka
Ha a vízben van akkor sima, fényes felületű, a parton aszottabb.
Ha pedig kiadta magából a fent leírtakat akkor teljesen összeesik mint egy kiszikkadt tömlő. 

A szigetről hazafelé még betértünk a Kék Barlangba (Cueva Azul). Ennek különlegessége, hogy a délutáni nap, mikor megvilágítja a vizet, fénye visszatükröződik a falakon, illetve a mélység miatt a víz is különlegesen kék, innen kapta a nevét. A hajót bekormányozták a barlangba, kicsit fényképeztünk, illetve ha bárkinek kedve támadt volna, akár meg is mártózhatott volna - ez áprilisban még nem volt csábító, úgyhogy egy rövid bámészkodás után továbbálltunk. 

A Kék Barlang bejárata

hihetetlen szépség - vagyis kékség 

Miután kikötöttünk jöhetett a jól megérdemelt estebéd a kikötőben :-)