Mivel ez a fránya vírus keresztülhúzta az összes nyári tervünket és nagyon sokáig bizonytalan volt, hogy egyáltalán lehet-e utazni és ha igen, milyen karantén-feltételekkel, ezért úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk és idén nyáron itthon maradunk. Zsolti bevállalta az újraindult szakrendelőket, műtőket, én pedig a rendeléseket. Aztán sikerült annyira betábláznunk mindent, hogy mikor már lazítottak az utazási szabályokon, akkor sem maradt annyi egybefüggő napunk amin mindketten szabadok vagyunk, hogy érdemes lett volna bármilyen utazást foglalni. Azért ha szabadnaposak vagyunk és épp az eső sem esik, akkor kirándulgatunk a környéken, egyik nap például hegyet másztunk.
Az Errigal hegy csúcsa Donegal megye legmagasabb pontja, 751 méter. Az R251-es főút melletti parkolóból indulva érdemes megközelíteni, és mindenképpen vízálló bakancsban és lehetőleg pár száraz napot követően érdemes elindulni, mert a hegy lábánál erősen sáros, süppedős, mocsaras a talaj. Ráadásul mi most az ösvényt is elvesztettük (már ha van egyáltalán), így egy részen szó szerint árkon-bokron keresztül mentünk, de végül csak meghódítottuk a csúcsot. Kb 2 óra alatt oda-vissza teljesíthető a túra, még egy kis kincskeresés is belefér 😉.
 |
| Nekem mászni is elég volt, de minden évben megrendezik a "Seven sisters" nevű futóversenyt, amikor futva teszik meg a távot, egyik hegycsúcsról a másikra, na az már nem semmi... összesen 50 km 4000 m szintkülönbséggel, vagy a féltáv, 27 km, 2100 m szintkülönbséggel. |
 |
| geocache - ezt is levadásztuk! |
Folyt köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése