Belgium legszebb városa: Gent

Gent , kicsit másképp:

Belgiumi úticélunk tulajdonképpen Gent volt, ahol az időnk nagyobbik részét a konferencián töltöttük, de azért természetesen jutott városnézésre is. Az apartman amit foglaltunk ennél jobb helyen már nem is lehetett volna, közvetlenül az óvárosban, a folyó partján. Ráadásul kandalló is volt benne, ami május ide-vagy oda, esténként azért jól jött.

Belgium a sör, a csoki és a sült krumpli országa, de Gent ennél azért  jóval többet tud :-)

Bevallom, nekem Gent lett Belgiumban a szívem csücske.

Úgy általában is jobban kedvelem a hangulatos kisvárosokat mint a zsúfolt metropoliszokat, bár nem vitatom, Róma, London, Párizs, Madrid mind-mind tele vannak gyönyörűséges épületekkel amiket egyszerűen látni kell… katedrálisokkal, eldugott templomokkal és még gyönyörű nagy parkok is vannak bennük, de hiányzik a meghitt csendes hangulat amit én kedvelek.

Gent épp ellenkezőleg: megmaradt olyannak amilyen régen is volt, nem árasztották el a turisták viszont tele van fiatal egyetemistákkal akik életet visznek a régi utcákra, terekre.

Ismerkedésként elmentem egy ingyenes városnéző túrára (borravalót azért illik adni), ami kb két óra alatt bemutatta a nagyobb nevezetességeket. Lehetett választani angol vagy spanyol nyelvű idegenvezetés között. Mivel a spanyol később indult jobban össze lehetett egyeztetni a konferencia programjával, így azt választottam. Igazán érdekes volt, sok olyan dolgot is elmesélt, amit egy átlag útikönyvben nem találtam volna leírva. 

Például azt, hogy a graffitiseket úgy tartják távol a műemlékektől hogy külön erre kijelölt utcájuk van - az önkormányzat megegyezett az itt lakókkal - hogy mennyiért, arra azért kíváncsi lennék - de nem zavarják el a falfirkásokat. 

Jó tudni, hogy ha sört akarok kérni egy bárban akkor elég a kisujjamat felmutatni és máris hozzák a hideg csapolt nedűt. 

Persze ha valamilyen speciális fajtát választanék akkor ki kell várni míg az elfoglalt pincér odaér az asztalunkhoz és felveszi a rendelést. (Több korsó esetén először a számot mutatjuk aztán a kisujjunkat, merthogy mondjuk 4 kisujja ritkán van az embernek) Aztán az is fontos, hogy bizonyos söröknek jóval magasabb az alkoholtartama mint átlagos társaiknak (közel 10%), ezekből max 3-at lehet rendelni (egy adott helyen… vállalkozó kedvűek másik helyen újra próbálkozhatnak :-) )

Van egy söröző, ahol ha hihetünk a feliratnak több mint 500 különféle belga sört árulnak, (a létezőkről itt egy lista). Méghozzá nagy és díszes korsókban, poharakban, ami egy időben nagyon megtetszett a népnek, ezért meglovasítottak jópárat. Ez persze nem tetszett a tulajdonosnak, így új szabályt vezetett be: rendeléskor le kell adni a cipőnket zálogba és csak akkor adják vissza, ha visszaadtad a poharad. Mivel a dohányzás itt is tilos a zárt helyeken, ezért akár esőben sem kell csodálkozni a kocsma előtt ácsorgó mezítlábas jónépen.

A pohár egyébként is fontos lehet: minden sörtípusnak megvan a hozzá tartozó pohara.

Ez érdekes, delirium tremens névre hallgat...

Sörivásban nem vagyunk ideológiailag eléggé képzettek. Úgy is mondhatnám, hogy életemben annyi sört nem ittam összesen mint ez alatt a pár nap alatt itt Gentben, és így is elég a két kezem, hogy megszámoljam hány üvegnél tartok. Szerintem vacak keserű íze van, én inkább maradok a bornál. Mondjuk itt voltak tényleg jó mindenféle gyümölcslével (aromával) bolondított változatok, azokat meg tudnám szokni. A Zuram is el volt kényeztetve, 15 évet kellett várni a házasságunkban de megérte, hogy minden este megkérdeztem, hogy kér-e egy jó hideg sört?  Mondjuk ő is inkább borpárti, de azért megemlítettem neki, hogy ezt felírhatjuk a „nagykönyvbe”, válás esetén majd meglágyítom vele a bíró szívét , és amúgy is, biztos lenne pasi aki irigykedne rá :-)

A sör amúgy kulcsponti kérdés a belgáknak: állítólag a várat ami a város közepén áll soha nem foglalták el, kivéve 1948-ban amikor felment a sör ára és a diákok tiltakozásul bevették a várat és egészen 4 órán át tartották a frontot: a rendőrségnek kellett „visszafoglalnia”. A gentiek állítják, hogy ennek hatására a kocsmárosok visszafogták magukat és visszatértek az alacsonyabb árakhoz de ezt mindent elsöprő bizonyítékokkal mind a mai napig nem sikerült alátámasztani. Azért a diákságnak sosem kell kétszer mondani ha ünneplésről és buliról van szó, eme jeles napról minden év novemberében megemlékeznek, a vár előtt összegyűlve eléneklik a saját himnuszukat.

A városnéző sétánk ezen állomásán tudtam meg hogy a vár előtti téren időnként furcsa pislogásba kezd a három utcai lámpa: mivel ez a tér korábban a kivégzések helyszíne volt, manapság némiképp vidámabb emlékeket szeretnének kötni hozzá: minden alkalommal, ha Gentben kisbaba születik a büszke apukát megkérik, hogy nyomjon meg egy gombot a szülőszobán: ennek hatására a téren levő lámpák nappal is felgyulladnak, illetve éjszaka vibrálva pislognak egy rövid ideig, ezzel hirdetve az új jövevény érkezését.

Amit még fontos tudni Gentről , és úgy általában a belgákról, hogy nemzeti eledelük a sült krumpli, amit azonban nem túl diétás módon kétszer sütnek meg: először úgy nagyjából, aztán másodjára finom ropogósra. Nem beszélve arról, hogy nem sokat hallhattak a reformkonyháról: az olaj mellé disznózsírt is tesznek a sütéshez. Megrögzött vegetáriánusoknak komoly kutatásba kerül olyan helyet találni, ahol a sütőolaj nem tartalmaz állati eredetű zsiradékot. Már ha tudnak erről a furcsa szokásról és nem simán csak befalják a vegának hitt burgonyát… amit egyébként millió féle finomabbnál finomabb szószokkal árulnak, nem ám csak sima ketchup-majonéz van itt.

Az egyik állítólag helyiek által is kedvelt helyen megkóstoltuk és egyetértek, szerintem is nagyon finom. ( a csípős szósz pedig tényleg csíp :-))

És még néhány érdekesség:

A városban a folyó partján áll egy piros ágyú. 12.500 kg-t nyom, Dulle Griet (Őrült Meg)-nek hívják, és soha nem sütötték el. Viszont az egyetemisták előszeretettel tartottak bátorságpróbát benne: egy éjszakát benne kell aludnia annak aki a beavatottak közé akar tartozni. Sajnos télen ez azért elég hideg mulatság, így több fiatalt is kihűléssel szállítottak kórházba. Az önkormányzat lezáratta az ágyú végét, hogy ne tudjanak bemászni, de azért néha feltörik az üveget... 

A saját pisilős szobruk is megvan, és hogy a kisfiú ne legyen egyedül, kapott mindjárt két kislányt is:

A házak homlokzatát a műemlékvédelem nem engedi átalakítani, de belül meglepő módon egész mást mutathatnak. Az egyik szálloda például:

kívül

és belülről

Egy pillantás Antwerpenre

Brüsszelből Antwerpen felé vettük az irányt. Belgium nem egy nagy ország, így még belefért egy gyors városnézés. Igaz, már annyira megszoktam a mediterrán életstílust, hogy mindig meglepődöm hogy minden milyen korán bezár, valahogy délután 5-6 óra felé megáll az élet. Nálunk meg csak akkor kezdődik :-)

Szóval megérkeztünk Antwerpenbe, sétáltunk egyet a városban, sajnos túl sok időnk nem volt, estére Gentbe kellett érnünk a szállásra. Apartmant béreltünk, és nyilván nem célszerű nagyon későn zavarni a tulajt a kulcsokért, ez nem szálloda 24 órás recepcióval. 

Antwerpen már sokkal jobban tetszett így első pillantásra is mint Brüsszel. Kisebb, hangulatosabb, nem olyan zsúfolt és mintha az emberek is szimpatikusabbak lettek volna. :-)

imádom ezeket a házakat

 A katedrális érdekessége, hogy csak 1,5 tornya van. Nem volt pénz befejezni...

a katedrális

a katedrálist építő munkások

Rubens

A főtéren található a városháza és a régi céhes épületek, valamint a város "hősének" szobra. 

A legenda szerint egy óriás (Antigoon) fenyegette a várost , de egy helyi fickó, Brabo legyőzte őt, levágta a kezét és a tengerbe dobta. Mondjuk elég bénán áll a fickó, a folyó nem is arra van - legalább állították volna irányba...

A legenda szerint a holland "hand werpen" azaz kéz-dobás a város nevének eredete, bár a modern nyelvészek illúzióromboló módon ezt cáfolják és fantáziátlanul azt állítják, hogy a város neve " a kikötőnél"-t jelenti. 

főtér, városháza

a kéz eldobásának pillanata

egy másik változat, kicsit idősebb hőssel :-)

a kikötő a Schelde folyó partján

"Het Steen" - "A Kő" nevű erőd a folyóparton

Lange Wapper a legenda szerint egy örökbefogadott kisfiú volt, aki sokat segített a rászorulóknak. Egy napon egy idős hölgy "jótett helyébe jót várj" alapon megajándékozta őt az átváltozás képességével: olyan nagy lehetett, hogy egy lépéssel egyik városból a másikba juthatott. Ez annyira tetszett a srácnak, hogy mindig óriás maradt, innen kapta a becenevét. 

Lange Wapper szobra az erőd előtt

Ennyire futotta Antwerpenben, aranyos kis város, megérte eljönni.

Ja, a sör itt is alapvető élelmiszer:-)

nos, részünkről mindent megtettünk a Föld vízkészletének megmentéséért :-)

Belgium - első állomás: Brüsszel

Egy konferenciára érkeztünk Belgiumba, direkt egy nappal korábban, hogy legyen időnk kicsit szétnézni is. Szerencsére a gépünk korán reggel indult, így egy egész napunk volt szabadon. A reptéren kocsit béreltünk, az első állomás Brüsszel volt. (Ne tévesszen meg senkit aki ide érkezik, a Brüsszel-Charleroi néven futó reptér kb 50 km-re van a fővárostól, úgyhogy vagy kocsi vagy vonat mindenképpen szükségeltetik) 

Még útközben felhívtam a kocsibérlő céget, mert elfelejtettem megkérdezni, hogy hol lehet autópálya matricát venni, de megnyugtattak, hogy az autópályák ingyenesek :-) Utána már csak a maximális sebességen gondolkoztunk, mert több helyen is csak 90-es táblát láttunk, de feltételeztük, hogy ennél azért általában többel lehet menni, de végül nem sikerült kideríteni. (Poénkodtunk útközben, hogy az előadók közül többen is belgák lesznek, mi lenne ha a konferencián az előadásuk után a kérdések időpontjában jelentkeznénk és feltennénk a 20 forintos kérdést, mi szerint mennyivel is lehet itt menni?) 

Érkezésünk a SÖR nevű bolygóra

Az időjárás kicsit hűvös volt, kb. 17-18 fok, ami innen délről érkezve szokatlan, de ha nem esik az eső a fene se bánja, úgyhogy mondhatjuk, hogy szerencsénk volt. 

Ami egyből feltűnt, az a város sokszínűsége. Szerintem több arab és afrikai arcot láttunk, mint európait. És biztos vagyok benne, hogy az európaiaknak a többsége sem ős-belga :-). Amúgy sem ragadott magával különösebben a város. Egyszer persze mindent látni kell, és az is igaz, hogy néhány óra séta után nem alkotok örökre szóló véleményt, de van egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz a kedvenc belga városom. 

A főtéren (Grote Markt) kezdtük a sétát, 1998 óta az UNESCO Világörökség részét képezi. A térre érkezve a Városháza gótikus épületével találtuk szemben magunkat, melynek tetején Brüsszel védőszentjének, Szent Mihálynak a szobra áll. Az épülettel szemben élt egy ideig Victor Hugo is, ezt írta : " Brüsszel magával ragadó, a Városháza igazi ékszer, a körülötte levő tép pedig valóságos csoda." Victor Hugo boldogult lánykorom egyik kedvenc írója, vele azért mégsem állok le vitatkozni. :-)

Városháza

rengeteg szobor díszíti a homlokzatot

A tér eléggé zárt, körben a régi céhes házak állnak. Állítólag nincsenek házszámok, hanem a házaknak neveket adnak, mint Róka, Hattyú, Táborhegy, stb)

egy fehér hattyú áll a bejárat felett, gondolom innen ered a neve

az alsó szinteken éttermek, kávézók és az elmaradhatatlan kézműves csokoládébolt

A Városházával szemben áll a Király háza (Maison du Roi) , most helytörténeti múzeumként funkcionál. 

Maison du Roi

a tér közepén virágpiac

A főtéren, a városháza mellett található a "De Ster" ház, falán Everald t'Serclaes lovag szobra. Kihallgattuk az épp ott járó csoport idegenvezetőjét, miszerint a szobrot végig kell simítani, és akkor szerencsét hoz. Nosza, ezen ne múljon, mi is fényesítettünk egyet rajta, aztán majd meglátjuk... (Mondjuk a lovag saját magának nem hozott sok szerencsét, ebben a házban halt bele sérüléseibe.)

Őt simogattuk 

A főtérről először a katedrálishoz sétáltunk. Útközben megláttuk Don Quijote és hű szolgája szobrát: kiköpött, mint Madridban a Plaza de España-n. Hogy mit kerestek itt, azt nem tudom, bevallom meg is lepődtem, de utánanéztem: 1989-ben kerültek ide, mikor Spanyolország volt az EU Tanácsának soros elnöke, így kaptak egy teret az EU fővárosában. 

Hogy szegény Sancho Panza miért kapott bohócorrot, azt meg végképp nem értettem. Bár később megtudtuk, hogy a belga diákok előszeretettel öltöztetik fel a szobrokat, csak úgy poénból. 

Visszatérve a katedrálishoz: eredetileg román stílusban kezdték építeni, de a sok átalakítás során gótikus lett belőle. 

Szent Gudula és Szent Mihály-székesegyház

a főhajó hossza 114 méter

a déli kápolna

Tölgyfából faragott barokk szószék, Ádám és Éva paradicsomból való kiűzetését ábrázolja

Innen visszasétálva a főtér felé csak a tömeget kell követni és eljutunk a híres pisilő kisfiúhoz. Az utat csokiboltok szegélyezik, természetesen a kisfiú csoki változatával van tele a kirakat, minden méretben. Közöttük a változatosság kedvéért belga gofrit is árulnak, csak hogy adjunk a fogyókúrának. :-)

A Manneken Pis, azaz a pisilő fiúcska szobra tulajdonképpen egy szökőkút és a város ivóvíz ellátásában játszott fontos szerepet anno. Mint ahogy az az ilyen látványosságokkal lenni szokott, ezt is többször ellopták, megrongálták, szóval nem az eredeti kissrác pisil itt egész nap, de ez tulajdonképpen mindegy is. A lényeg, hogy ha Brüsszel, akkor mindenki azonnal rá gondol. És persze mint a Mona Lisa előtt, itt is mindenki csodálkozik: Ilyen kicsi???

A fiúnak sokféle öltözéket varrtak az idők során, most épp valamelyik helyi focicsapat mezében tündökölt.Mivel a fociban nem vagyunk járatosak, ezért ennél több infoval nem szolgálhatok. 

azon kevés fotók egyike amin mind a ketten rajta vagyunk

Manneke Pis

 "A szobrot több legenda övezi, közülük a leghíresebb a III.Gottfried leuveni hercegről szóló. 1142-ben a kétéves főnemes csapatai grimbergeni főurak Berthoud nevű szövetsége serege ellen harcoltak Ransbeke mellett. A gyermek herceget a katonák egy kosárba tették és felfüggesztették egy fára, hogy bátorítást nyerjenek tőle. A fáról a fiú levizelte az ellenséges katonákat, akik történetesen el is vesztették a csatát.

Egy másik történet szerint a 14. században idegen sereg ostromolta Brüsszelt. A város már jó ideje tartotta magát. A támadók kitervelték, hogy robbanószereket helyeznek a városfalak alá, egy Juliaanske nevű brüsszeli kisfiú viszont véletlenül észrevette őket. Levizelte a gyújtózsinórt, így megmentette a várost." (Wikipedia)

sört pisilve sokkal érdekesebb :-))

A női egyenjogúság jegyében 1987-ben elkészült a dolgát végző kislány változata is, ez a tér másik oldalán egy zsákutcában található. Eléggé eldugva, rácsok mögött egy ház oldalában guggol, de sikerült megtalálni. 

Jeanneke Pis

A pisilő kutyáról (Zinneke pis) már csak később szereztünk tudomást így erről képpel nem szolgálhatok (a linkre kattintva bejön egy oldal ahol azért megnézhetitek), de remek példa arra hogyan lehet egy dologról több bőrt is lehúzni...

Mivel nekem is pisilnem kellett és éhesek is voltunk (és bár lehet, hogy hasonló látványosság lett volna, ha helyi mintára én is az utcán intézem), a kocsihoz visszafelé menet betértünk egy McDonald's-ba, erre kiderült, hogy nem akármilyen, hanem Belgium első ilyen gyorsétterme volt. Öregebb mint én :-)

Miután az összes maradék aprónkat is beledobáltuk a parkoló automatába a legközelebbi metróállomás felé vettük az irányt. Valahol azt olvastam, hogy a belvárosból metróval ki lehet menni az Atomiumhoz, amit az 1958-as Világkiállításra építettek. Egy vasatom szerkezetét mutatja be irdatlan nagy nagyításban. Lifttel lehet felmenni a tetejére, ahol étterem és több kiállítás is található. 

Nos, a metróval lehet kijutni, az igaz. Csak valahogy elsiklottam felette, vagy nem említették, hogy ez kb 3 átszállást és majdnem egy óra utazást jelent. Úgyhogy mire kiértünk fordulhattunk is vissza. Egyrészt mert lejárt a parkolójegyünk másrészt mert mennünk kellett tovább. Utólag átlátva jobb lett volna egyenesen kocsival jönni és innen menni tovább, megspóroltuk volna a visszautat. 

Atomium

Így aztán épp csak vetettünk egy pillantást a gigantikus építményre (9 darab, egyenként 18 méter átmérőjű gömb), de nem jutottunk fel rá, és a mellette levő Mini Europa parkot sem láttuk. Később kocsival elhagyva a várost a királyi palota és botanikus kert mellett mentünk el, azt viszont jó lett volna megnézni. Legalább maradt más is Brüsszelre, ha netán még egyszer erre járnánk. :-)

*szolgálati közlemény (hátha valakit érdekel): úgy tűnik Belgiumból senki nem olvas, legalábbis kommentben nem írtátok be, ezért kiderítettem, Belgiumban az autópályán 120 km/h a max megengedett sebesség

Parque natural de las Lagunas de La Mata

Most hogy töltöttem fel a képeket a gépről, rátaláltam néhány tavaszi fotóra, és mivel erről még azt hiszem nem írtam, gyorsan megmutatom:

La Mata Torrevieja része, itt több nagy sós tó is található a tenger mellett, a tavak környéke az itt fészkelő madárfajok miatt természetvédelmi terület. 

Parque natural de La Mata -Torrevieja

Eredetileg azt terveztük, hogy az egyik tavat körbesétáljuk, de nagyobb mint gondoltuk, (illetve a gyerekek tűrőképessége kisebb), így csak kb 1/4-ét jártuk be. Egy pár órás kirándulásnak nem rossz, bár nyáron, amikor tűz a nap és semmi árnyék csak por és száraz gaz ... akkor annyira nem lehet élvezetes. (A tóban nem lehet fürdeni.)

na neee....anya már megint fényképez...

nálunk ilyen mikor zöld, tavasszal :-/