2012. április 11., szerda

Az élet nagy kérdései 7.

Az, hogy van olyan elmeroggyant aki valamiért gyógyszernek látszó tárgyat ad el cukorkaként, az egy dolog. Hogy forgalmazó is akad rá, az egy másik. Biztos gyermektelen fiatalos, lendületes csapat dolgozta ki a hihetetlen ötletet és a gyermektelen marketinges is harapott rá mint újszerű és nagyszerű csomagolásra amiben most aztán tömegesen lehet eladni a mesterséges színezékkel és aromával készült cukorcsodát, ami a hagyományos zacsiban már nem volt kelendő.



De hogy van szülő, nagyszülő aki ezt megveszi a gyerekének/unokájának ???!
 



Aztán meg csodálkozunk és szaladunk a sürgősségire, hogy a gyerek megette a nagymama szívgyógyszerét. 
Pedig mindig mondjuk neki, hogy gyógyszerhez nyúlni nem szabad. Szegényke meg csak sír, hogy cukorka, cukorka :-(  ...

Ki érti ezt??
 

2 megjegyzés:

  1. Depresszios szulok gyermekeinek idealis keszitmeny. A gyerek ugyis a szuleit utanozza elsosorban... Morbid ugye? Pedig igy erzem. Meg akkor is ha vannak elonyei is ennek a csomagolasnak. Pl az en taskamban allandoan szetgurulnak a kis cukrok, amikbe aztan minden beleragad (persze csak honapokkal kesobb amikor azt hiszem hogy mar kiszedtem mindet). Vagy nem ragadnak ossze. Nem porosodik. Farzsebben is tarolhato, es (!) nem zorognek az osszeutodo cukorkak a dobozkaban. Ah, meg magamat sem tudtam meggyozni...

    VálaszTörlés