Végre!

Levegőhöz jutottam...!

Esküszöm úgy érzem magam mint Redford abban a filmben (All is lost) amiben egy hajón vergődik az óceánon, és a végén mikor már se hajó, se remény, egy kéz kihúzza a cápák közül.

Ez az (tan)év egy borzalom volt, nem csak a a blogra nem volt időm, de semmi másra sem. Annyira vártam a szabadságot, már szó szerint végigszenvedtem az utolsó hetet. Az utolsó két hétben még lenyomtam 4 részvizsgát egy tanfolyamból, végigültem 16 óra fejtágítást (természetesen délután, munkaidőn túl), megírtam egy absztraktot és akkor még az egyik rezidensi beküldendő házi feladatot megcsinálta a csoporttársam helyettem is...

Szó szerint kész vagyok...

nem írtam egy csomó mindenről, és bár nem szeretném, ha feledésbe merülnének ezek a dolgok, de ígérni sem akarom, hogy pótolom a hiányt, mert hát ugye mikor ...

Úgyhogy folytatom ott ahol épp tartunk, aztán majd meglátjuk lesz-e flash back ...

Az idei nyarat a lányok választották, már  legalább fél éve kértek minket, hogy vigyük el őket Párizsba. Az iskolában az Eiffel-torony építéséről olvastak és annyira tetszett nekik, hogy ők bizony élőben is látni akarták és fel akartak mászni a toronyba. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy elég érettek már egy ilyen nyaraláshoz, így a „szokásos” Európa-körutat (azaz autós hazautazást) a francia fővároson keresztül terveztük.

Ez az első év, hogy úgy nyaralunk, hogy egy-két szálláson kívül semmit nem foglaltunk le előre (az a fránya időhiány). Mondjuk az Öreg Hölgyre próbáltam online belépőt szerezni az utolsó pillanatban , természetesen esélyem sem volt. Mondjuk azt nem gondoltam, hogy a legközelebbi szabad időpont augusztus 31-e…

És ha már Párizs-lázban égtek hónapok óta akkor megbeszéltük miket fogunk még megnézni: A Notre-Dame -ot a Quasimodo-s meséből,  a Louvre előtti üvegpiramist és a Sant Sulpice templomot a rózsavonallal a Da Vinci kódból, a Tuileries kertjét az óriáskerékkel, a katakombákat a csontokkal (emlékeztek, hogy meséltünk nekik róla régebben és persze kíváncsiak rá J )

Aztán persze meglátjuk, mire lesz idő, és mennyire fogják bírni az egész napos kiképzést …

A nagy meglepetésként pedig Disneyland-et terveztük, de még nem árultuk el nekik. Egyrészt, mert örülök, hogy nekik Párizsról nem rögtön ez jut az eszükbe (igazából nem is tudom, hogy tudnak-e róla), másrészt nem akarom, hogy elvonja a figyelmüket arról, ami most még annyira érdekli őket.

És persze mivel ez jó időhöz kötött program, arra pedig nincs befolyásom, nem szeretnék esőben ott baktatni csak mert „Anya, de megígérteeeeeeed”

Indulás előtt a most errefelé annyira divatos „loom bands” karkötőket gyártották ezerrel. Készült is több francia színekben, még kis Eiffel-tornyot és akasztottak rá J

Szóval kalandra fel, az útiterv Carcassone – Párizs – Neuschwanstein – Hallstatt – Magyarország

A visszautat még homály fedi, tekintve, hogy sem kompot, sem szállást nem foglaltunk, márpedig erősen ajánlott kompot szereznünk Horvátország és dél-Olaszország között… És akkor már el is árultam mire készülök ;-)

Kalandra fel!