Igazi karácsonyt akarunk!

Már megint egy hónapja nem írtam, így a szokásos késéssel számolok be a karácsonyról.

Azért jó is ez, már biztos mindenki elfelejtette és a húsvétra készül, hi-hi. :-)

Az idei karácsonyunk kicsit kaotikusra sikerült. 

Kezdjük azzal, hogy otthonról biztos izginek hangzik pálmafák közt karácsonyozni, de így 5 év után már nem annyira az. Mondhatni semmi karácsonyi hangulata nincs a dolognak, legalábbis így magyar gyökerekkel. 

Úgyhogy idén telet akartunk. Hideget. Forralt bort. Karácsonyi fényeket. Igazi fenyőfát. Esetleg havat, bár nem vagyunk nagyravágyók... :-)

Szabadságunk már nem volt. Van viszont itt olyan, hogy "szabadon felhasználható napok", amik a szabadsággal nem vonhatók össze, viszont egyenként ki lehet szedegetni mindenféle családi ügy miatt vagy egyszerűen csak meghosszabbítani egy hétvégét. Ezeket mindig év végére tartogatjuk, mert ugye sose lehet tudni, bármikor szükség lehet rá. Mivel idén szerencsére semmi katasztrofális dolog nem történt, decemberben még az összes szabadnapunk megvolt. Így esett, hogy körbelőttük a karácsonyt (a fene a spanyolokba, mindig fiesta van de a karácsony csak egy napos, hivatalosan itt csak a 25-e munkaszüneti nap), és így sikerült egy hét szabadságra szert tenni. Azzal azért már lehet mit kezdeni, így esett hogy repjegyeket kezdtem nézegetni. Először Strasbourg volt a cél, mert ott tényleg gyönyörű a karácsony, és a lányok még nem voltak ott, de elég macerás lett volna innen odajutni, ráadásul nekünk nagyon kötöttek voltak a napok, így végül Bécsre esett a választás. Annyit hallottam már a bécsi karácsonyi vásárról, de mi még sosem voltunk. Ráadásul az már csak egy ugrás Magyarországhoz, úgyhogy megszületett a döntés: karácsony Bécsben, aztán családlátogatás a Balatonon. 

Sajnos, mivel nekünk minden eléggé az utolsó pillanatban válik véglegessé, már nem volt könnyű repjegyet és szállodát vadászni, Karácsonykor az egész világ utazik. Végül azért lett jegyünk, igaz, fel kellett bumlizni Madridba, de kaptunk Bécs központjában a Rathaus mellett szállodát is, és az autót is lefoglaltuk. Hurrá!

Már csak a karácsonyi vacsora volt kérdéses, mert foglalás után derült ki, hogy a szálloda csak reggelit biztosít, de nincs ünnepi vacsorájuk. Elkezdtem a neten keresgélni, de bevallom, horribilis összegekért találtam éttermeket. A legolcsóbb helyek is 50-60 euro/fő-nél kezdődtek (és határ a csillagos ég) és ez csak a menü ára, ehhez jön még az italfogyasztás. Négyünkre ez már közel 300 Euro lett volna. De volt olyan hely ahol a fejenkénti ár lett volna 100 Euro felett.  Ráadásul nem egy helyen már csak a "lyukakban" volt hely, azaz megmondták, hogy mettől meddig lehetünk. Én meg ha már ennyit fizetek, nem szeretném ha kitennék a szűrömet mert megérkezett a következő vendég. Végül feladtam a keresgélést és úgy döntöttünk, lesz ami lesz, majd csak találunk valamit. Azért a bőröndbe betettem néhány zacskós levest meg dobozos tésztát, csak a biztonság kedvéért. :-)

Hogy itthon is legyen némi karácsonyi hangulat a fát szokásunktól eltérően már december közepén feldíszítettük. A sütisütés viszont elmaradt, egyrészt mert "úgyis utazunk" alapon ne maradjon itthon, másrészt mert szemét módon több kurzust is év végére tettek (gondolom észrevették hogy még mi hiányzik a teljesítendő tervekből), na meg az ügyeleteket is cserélgettük, hogy el tudjunk utazni, így decemberből 3 hetet éjjel-nappal melózva töltöttünk. Az orvosélet már csak ilyen :-( 

Hiába döntöm el minden évben, hogy majd jövőre időben nekiállok a készülődésnek, szerintem ha húsvétkor fognék neki se jutnék a végére... Azért a szokásos adventi naptárjukat megtöltöttük a kis ajándékokkal (idén a Lidl-ből szerzett "stikeez" volt a sláger*), viszont az adventi koszorú a gyertyákkal csak az utolsó hétvégére került elő. 

Minden jó ha a vége jó, pár nappal korábban, de megtartottuk az itthoni karácsonyt, merthogy már a gyerekek is ajándékoznak nekünk, illetve tőlünk is kaptak ajándékot. (Tavaly írt nekik a Télapó, hogy mivel már nagyok, szép lassan a szülők veszik át az ő szerepét, így tőlünk is kaptak ajándékot. Azért írtak a Télapónak is, mert hátha nem olyan nagyok még ... nekünk pedig nincs szívünk elrontani az illúziót, így kaptak megint duplán ajándékot)

még annyira gyerekek: playmobilt és furby-t kértek, eszükbe sem jut a mobiltelefon , és a wii is eléggé porosodik

A következő problémát az ajándékok jelentették.

A lányok 10 éves koruk ellenére nagyobb meggyőződéssel hisznek a Télapóban, mint bármikor. Szerintük a Télapó létezésének megdönthetetlen bizonyítéka, hogy olyan ajándékokat is hoz, amit mi sosem vennénk meg :-)

Azért felmerült bennem, hogy tulajdonképpen csak a mi játékunkat nem akarják elrontani, vagy így akarnak minél több vackot kicsikarni.... de ezt majd 18 éves korukban megkérdezem tőlük :-) 

A levelükben megadták a szálloda pontos címét, hogy hová kérik az ajándékokat. Hát mit lehet tenni, haditervet készítettünk. Sokat sopánkodtunk, hogy a kézipoggyászokba alig férnek a személyes holmijaink, hová fogjuk tenni az ajándékokat, még a végén ott kell hagyni őket a rászoruló gyerekeknek. Ennyire azért nem nagylelkűek, így kitalálták, hogy feladott csomagként küldhetnénk egy üres bőröndöt, aztán visszafele megtöltenénk azzal amit Télapó a puttonyából ott hagyott. Ezt racionális és jó ötletnek tartottuk, így aztán este kikészítettük a plusz üres bőröndöt is. Amikor aztán elaludtak, megtöltöttük a becsomagolt ajándékokkal, és ki is vittük a kocsiba, nehogy észrevegyék a turpisságot. A reptéren meg körbetekertettük fóliával, merthogy rossz a bőrönd cipzárja, nehogy szétessen, borzasztó, ahogy itt dobálják a csomagokat...;-) Így aztán a szállodában is biztonságban voltak az ajándékok szentestéig. 

Az út kellemes volt, a szálloda kicsit lelakottabb mint a bookingos képeken, de a karácsony és a vásár mindenért kárpótolt. 

Folyt. köv képekben...

* a "stikeez" kis gumifigura öntapadós talppal. A Lidl-ben osztogatták a vásárláskor, vagy lehet, hogy venni is lehetett. Mindenesetre mire én észbe kaptam, már vége volt a promóciónak. Pontosan nem is tudtam mit keresek, így elég hülyén magyaráztam a boltban, hogy mit kértek a lányaim. Szerencsére jó fej volt a pénztáros, előkotort egy zacskót a pult alól és elővett több tucat csomagocskát amik ilyen figurákat rejtettek, és egyszerűen hozzám vágta. Így lett a lányok adventi naptárja tele ezekkel a mütyűrökkel.