Ha az ember több mint tízezer km megtételére adja a fejét szinte természetes, hogy néha bizony eltéved. Ha kötött a program és szorít a nyitvatartási idő akkor persze bosszantó, de mi ezen a nyáron semmit nem terveztünk előre, csak sacperkb útitervünk volt.
Így alakult, hogy Salisbury-ből a híres Stonehenge felé vettük az irányt. És naívan azt gondoltuk, hogy úgyis ki lesz az táblázva. Hát nem volt. Legalábbis nem arra amerre mi mentünk.
Így kötöttünk ki a Collingbourne Ducis nevű település templomkertjében.
Egészen pontosan ott tudtunk félrehúzódni az amúgy is szűk és kanyargós úton. Míg kisakkoztuk, hogy merre tovább, addig kinyújtóztattuk a lábunkat és sétáltunk egyet a templom körül.
Nem tetszettek mindig a temetők, mikor kamaszkoromban apukám Romániában kutatott és a sírokat fényképezte, akkor kifejezetten herótom volt tőle.
Ezek viszont egyrészt elég régi sírok, másrészt mások, mint amit errefelé megszokhattunk.
Meg hát biztos öregszem, és ugye nem árt szokni az ilyesmit... ;-)
Meg hát biztos öregszem, és ugye nem árt szokni az ilyesmit... ;-)
Így bukkantunk erre:
 |
| Talán nem is csillagok, hanem nyílások a mennyországon, amin a szeretteink ragyognak keresztül, hogy tudassák velük, boldogok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése