Dubrovnik

Horvátországban az utolsó állomásunk Dubrovnik volt. 

Egyrészt azért, mert erről a városról még mindenki szuperlatívuszokban beszélt (George Bernard Shaw szerint ez maga a földi paradicsom), így kihagyhatatlan volt, másrészt mert a tervek szerint innen indult a kompunk Olaszországba.

Dubrovnik régi kikötője és mögötte az óváros

(Sajnos mivel az utolsó pillanatban vettünk jegyet már csak egy ablaktalan legalsó szinti kabin jutott - nem volt valami bizalomgerjesztő. De még mindig jobb mint egy székben aludni, úgyhogy egy éjszakát kibírtunk. Néha a motor miatti zajok olyanok voltak, hogy hajnalban füleltem  mikor szólal meg a vészcsengö hogy jéghegynek ütköztünk... - de azért egyben átértünk Bari-ra. Napfénynek és szárazföldnek ennyire még nem örültünk :-) és megtanultuk, hogy máskor időben foglalunk)

Dubrovnik valóban gyönyörű középkori hangulatú városka az Adria partján. 25 méter magas és majdnem 2 km hosszú városfallal van körülvéve, amin körbe lehet sétálni - érdemes kifizetni a belépőt, nagyon szép a kilátás. Az óvárosi rész tökéletes állapotban van, már nem is meglepetés, hogy ez is az UNESCO világörökség részét képezi - nem véletlenül: szökőkutak, szűk utcácskák, tágas terek, apró éttermek, középkori templomok és szobrok között sétálgathatunk a macskaköves utcákon, a városfalról lenézve pedig a végtelen tenger tárul elénk. Nem szeretem a nagyon felkapott helyeket de ez a városka megérte a fáradtságot. :-)
Hogy egy kis történelmet is meséljek, a város eredeti neve Raguza, majd kb. a IX. századtól jelenik meg mai szláv eredetű neve. Történelmében olyan nevek is szerepelnek, mint Oroszlánszívű Richárd vagy Napóleon. A mai napig sok híresség keresi fel, az ország luxusszállodáinak több mint fele ebben a városban található.

Egy nap éppen elég volt rá. Talán még a szemben levő várat lehetett volna megnézni, vagy libegőn felmenni a mögöttünk levő hegyre... de az az igazság, hogy nem volt kedvünk felmászni... Helyette inkább ettünk (még) egy fagyit. Kivételesen hét ágra sütött a nap, felhő egy szál se :-)

Lovrijenac erőd

A városba belépve először egy nagy kúttal találkoztunk, ahol mindenki frissítette magát. Onofrio kútjának hívják, ami azonban nem az eredeti, az 1667-es földrengés után újjáépítették. Az eredetit 1438-ban építette Onofrio della Cava nápolyi mesterember, az akkori vízvezeték hálózat részeként friss vízzel szolgált a megfáradt utasoknak és ma is nagy népszerűségnek örvend a turisták között.

Onofrio kútja a Pile kapu közelében

körben 16 vízköpő 

Sajnos nem csak a földrengés, hanem tűzvész is pusztított a városban, és a délszláv háború golyó ütötte nyomai is láthatók még a falakon :-(

A kúttal szinte szemben található a Ferences kolostor és benne Európa legrégebbi eredeti állapotában megmaradt gyógyszertára, mely egyébként működik, de fényképet bent nem lehetett készíteni.

zászlókkal jelzik, hogy mely országokból voltak híres látogatói a gyógyszertárnak (Magyarország is közte van:-) )

Innen végigsétálhatunk a széles főutcán amin feljutunk a főtérre ahol az óratorony is található.

a fő sétálóutca, a Stradun mely a Luza térre vezet

a híres harangtorony

Nincsenek mutatói, ez tulajdonképpen egy napóra.

A harangot két bronzfigura kongatja, a helyiek állítólag Maro-nak és Baro-nak hívták őket.
A sós tengeri levegő miatt állandóan bezöldülnek, ezért később Zelenci névre keresztelték őket, ami ha minden igaz zöld emberkét jelent. (Úgyhogy ne hívjatok mentőt ha azt mondom, hogy kicsi zöld emberkéket láttam harangot kongatni ;-) )
Ma már csak a harang eredeti, a figurák múzeumba kerültek, mi csak a másolatokat láthatjuk.

a zöld harangozók

A téren találhatjuk az Orlando oszlopot, a Sponza palotát (Ebben múzeum is található de ide nem mentünk be.) és a Szent Balázs templom is (Szent Balázs Dubrovnik (és az orvosok) védőszentje)

Luza tér, Orlando (Roland) oszlop és mögötte a Szent Balázs templom

a templom oltára

Orlando oszlop: a szabadság és függetlenség jelképe

Rektori palota

Katedrális

ereklyék

Loyolai szent Ignác templom

a szent Ignác templom oltára

és lépcsője

piac

érdekes fa "képeslapok"

naaa, adj egy csókot :-)

fent a várfalon

A nap végén a tengerben is megmártóztunk, igaz, csak kb. fél órát pancsoltunk, nekünk ennyi is elég volt belőle. Elég sok prospektust találtunk hajózási, kenuzási lehetőségekkel, érdekesnek tűnő kirándulásokkal akár a környező országokba is. Magára Dubrovnikra 1-2 nap bőven elég, de ezekkel a lehetőségekkel akár egy hetet -10 napot is el tudnék itt képzelni, így bejárhatnánk Albániát , Montenegrót , Boszniát és a környező szigeteket is. 

naplemente a kikötőben

a hajóról - távolodva