Pompeii - a halott város mely új életre kelt

Sorrentoból korán (na jó, magunkhoz képest korán:-) ) indultunk, a cél a közeli Pompeii romjai voltak. Még általános iskolás koromból emlékszem a forró lávával elöntött város történetére. (És 79 azon kevés évszámok közé tartozik, amik megmaradtak az emlékezetemben...) Már akkor arra gondoltam, hogy ha egyszer eljutnék oda...

Igaz, úgy tanították, hogy ott aztán minden olyan, mintha megállt volna az idő : kővé dermedt mozdulatlan emberek, abban a testhelyzetben amiben épp érte őket a forró lávafolyam. Gyerekként ennek megfelelően képzeltem el, családokat az asztalnál vacsora közben, másokat az utcán sétálva, vagy épp az ágyban, épp mikor a másik oldalukra fordultak. 

Pompeii a Vezúvval a háttérben

Persze a régészek miután mindezt kiásták, elvitték tanulmányozni, meg a múzeumokba, vagy épp üveg alá rejtették őket (ez a tükröződés látszik sok fényképen). 

Így aztán már az út tervezésekor rájöttem, hogy ezt így ebben a formában nem fogom látni. Ráadásul maguk a testek többnyire nem konzerválódtak: Egy olasz régész ötlete volt, hogy a megkövesedett üregekbe gipszet öntsenek: ez, miután megkötött, kirajzolta az egykori emberek/állatok maradványait és a hamuréteg lekopácsolása után pontosan rekonstruálható volt az elhunyt testhelyzete. 

pillanatnyilag csak így, egy raktárban, rácsok mögött

ez a kutya képe benne volt valamelyik törikönyvben
- állítólag meg volt kötve szegény, azért nem tudott menekülni, a lánccal küzdve érte a vég

Kutya-mozaik a "tragikus költő" házából

Ennek ellenére Pompeii egyszerre csodálatos, megdöbbentő, elgondolkodtató, lebilincselő. Szó szerint egy kis városnyi terület, érdemes egy egész napot rászánni, késő délutánig bolyongtunk a romok között a forróság ellenére is. 

a Fórum

a Bazilika romja

fennmaradt freskók

gőzfürdőjük is volt

a szobroknak csak kisebbik részük eredeti

Az tény, hogy ha én lennék az üzemeltető, bizony berendeznék néhány helyiséget úgy, ahogy azt előásták a romok közül: persze megértem, hogy az eredeti testeket nem tudják kint hagyni a látogatók előtt, de nekem ugyanúgy megfelelt volna másolatokból is. A jelenleg kiállított darabok rácsok és üvegburák mögött láthatók. Pl. vannak különböző házak: a költő, a sebész háza, a pékség: ezeket az ott talált eszközökből azonosították be. Tudom, az eredeti darabok a nápolyi múzeumban vannak, de egy teremben sétálgatva, polcokra ömlesztve üveg mögé kipakolva már nem tartom érdekesnek, hogy tucatnyi köcsögöt, régi kést vagy akár nőgyógyászati fogót nézegessek. Viszont szívesen láttam volna itt a helyszínen, akár csak a másolatokat, úgy elrendezve ahogy az eredetiket megtalálták. 

most is folynak a feltárások

és a restaurálás

Azt is megtudtuk, az itteni lakosok nem is a láva, hanem a gázok, a füst és vulkáni hamu áldozatai lettek. Először földrengések rázták meg a települést, ezzel rongálva meg az épületeket. Ez akkoriban nem ment ritkaságszámba, így ettől még nem fogták menekülőre a dolgot. Majd a kitörő vulkánból először kövek, por és füst tört fel, ezt követően olyan nagy mennyiségű hamu hullott a városra, hogy betemette az utcákat, behullott az ablakokon, földrengések által megrongált tetőzeteken keresztül a házakba, majd a még korábban épen maradt tetők is beszakadtak a hatalmas súly alatt. Sokan a pincékben kerestek menedéket, ahonnan az eltorlaszolt ajtók miatt már nem tudtak többet kijönni. Egyeseket pedig menekülés közben ért utol a forró füst, ezeknek a testeknek a gipszöntvényeit a Necropolisz mellett láthatjuk kiállítva. 

Nekropolis: halottaiknak síremléket emeltek és szobrot állítottak

gipszöntvények: a kőbe zárt mozdulat

gyerekek is :-(

A legérdekesebb azonban számomra az, ahogy az egykor élettel teli városba tragikus hirtelenséggel beköltözött a fájdalom és  halál, majd teljesen elfelejtődött, és most újra zöldül, virágzik, élettel telik meg: a fű újra kinő a romokon, turisták ezrei járják nap mint nap az utcákat, frissítik magukat a köztéri kutakból vagy épp ülnek le pihenni az épületek lépcsőire. Magunk elé képzelhetjük hogyan sütötték a kenyeret, hogyan ültek be a bárokba (bizony, akkoriban is sok , a mai bárokhoz, sörözőkhöz hasonló hely volt, többnyire örömlányokkal a szomszédos helyiségben. 

színház

A gladiátorok edzőtere - a szállásuk pedig az oszlopsor mögötti cellákban volt. Egy  történet szerint az egyik ilyen cellában egy nemes asszony maradványait találták (ez az ékszerekből, ruhamaradványokból derült ki). Bizony akkoriban is lehettek Russel Crowe típusú csávók, úgyhogy azért érthető, mit kereshetett ott ez az úrihölgy :-)

Az amfiteátrum

pékség , kézi malommal, amelyekben rabszolgák őrölték a gabonát

az egyik taverna, itt hideg-meleg ételeket és bort szolgáltak fel

Bordélyházak is voltak szép számmal, főleg a tavernák közelében, miután emberünk jól lakott és kellő mennyiségű bort is elfogyasztott, a maradék pénzét a lányokra költhette. Ez állítólag akkoriban teljesen elfogadott volt, bár a tudósok szerint csak egy házról mondható biztonsággal, hogy  lányok űzték benne az ipart, azért jóval több ház falán láthatjuk a nehezen félreérthető jelet

Az csak most, ahogy írok tűnik fel, hogy szinte minden helyszín ahol jártunk, a Világörökség része. Ez is. :-)