Kiállítás a délszláv háború emlékére

Miután a lányokat Magyarországon hagytuk nagyizni, mi visszafelé vettük az irányt, ezúttal délnek: Horvátországon keresztül indultunk haza. 

Nem foglaltunk szállást, megvolt a körülbelüli útiterv, a többit pedig a szerencsére (és az időjárásra) bíztuk. Nagyjából itthon megterveztük az utat, de idén a részletes utánaolvasás elmaradt. Egyszerűen annyira el voltunk havazva, hogy erre sem volt idő. (Pedig én imádok már hónapokkal előre tervezgetni, keresgetni...) 

Azért abban biztosak voltunk, hogy első állomásunk a Plitvicei-tavak lesznek. 

Persze már meg sem lepődtünk, hogy megint esett, csak reménykedtünk, hogy nem lesz ez végig így (de)

Véletlenül láttuk meg az út mentén a parkot a tankokkal: mivel épp csendesebben esett, megálltunk:

Kiderült, hogy Karlovac mellett, Turanj faluban jártunk. 

A szerb-horvát háborúban a város mellett húzódott a frontvonal, itt állították fel a kiállítást, és ide terveznek egy múzeumot a 1991-95 között zajlott események emlékére. 

Karlovac -Károlyváros, Zágrábtól 56 km-re délnyugatra

A város utcáin végighaladva még ma is rengeteg házon láthatók a golyók ütötte nyomok. Mit mondjak, az addigi jó kedvünk elég hamar elolvad, bizony nyomasztó ebbe belegondolni. 

Azok között a tankok között sétálni, amik nem is olyan régen még embereken hajtottak keresztül, amikből néhány éve még a szemben levő házra lőhettek. 

A középen található repülőgéproncsot a környéken lőtték le: a pilóta, aki vezette valószínűleg ott halhatott meg az ülésben, ami épp egy karnyújtásnyira volt tőlünk. 

És a fiatalok fényképei a plakátokon: lehet, hogy ma már nem élnek... pedig nem sokkal lehetnének idősebbek mint mi. 

És ha még élnek? Hogyan gondolnak vissza? Mit gondol a családjuk, hogyan ítélik meg ők maguk a háborút, a saját szerepüket? Ők szabadságharcos hősök vagy hidegvérű gyilkosok? És akik a tankokat tervezték, építették: ez csak egy műszaki, mérnöki kihívás? Ez is csak egy jármű? Belegondolnak a tervezők abba, milyen lehet a csövével szembenézni...?

A szemerkélő eső tökéletes aláfestés volt a kiállításhoz. Mély nyomokat hagyott bennünk :-(

És a végén csak arra gondoltam: remélem sem nekem, sem a gyerekeimnek nem kell megélnünk ilyet soha...