2015. december 27., vasárnap

A Burrentől a Dingle-félszigetig


A Burren-vidék legjellegzetesebb pontja a Moher-sziklák, de azért ez a hely tartogat még más turistacsalogató látványosságot is. A közelben levő homokos tengerpart, a Spanish Point a szörfösök egyik kedvelt deszkázós helye. Nevét onnan kapta, hogy egy spanyol tengerész itt vesztette életét amikor a Spanyol Armada hajótörést szenvedett az ír partoknál, 1588-ban. Egy emlékmű az előző spanyol királyi párnak (Juan Carlosnak és Sophia királynénak) állít emléket, akik 1986-ban látogattak ide. 








Következő megállónk a Vandeleur kastélykert volt. A holland Vandeleur  család a környéken leginkább kegyetlenségéről volt híres, rengeteg ír családot kilakoltatott a birtokról a nagy éhínség idején. Aztán persze az ő csillaguk is leálldozott, a kastély és a kert elhagyatottá vált. Ezt újították fel szépen, beültették növényekkel és megnyitották az érdeklődő turisták számára. 
 A belépés ingyenes, bár egy mutatós kerten kívül más nincs itt. Ez tulajdonképpen egy kertészet, ahol növényeket lehet vásárolni, illetve pénzköltési lehetőségként kávézó, szuvenyírbolt is akad. 




















A legtutibb a rovarhotel! :-))





Tovább haladtunk délnek a Wild Atlantic Way-en, majd megpillantottunk egy táblát: Carrigafoyle Castle. Az írek kastélyokban jók, gyerünk, kanyarodjunk le, hátha megint belebotlunk valami szépségbe.  
A Lonely Planet útikönyvet idézve: "A Shannon torkolatvidékén uralkodik dráma fenséggel a romos, de romjaiban is elképesztően szép késő középkori vár" 

Sokáig kanyargott az út mire megláttuk magát a kastélyt: bevallom, csalódás volt (pedig általában elég jó ez az útikönyv sorozat), ezért kár volt annyi időt elvesztegetni: ezeken a mellékutakon nem lehet túl gyorsan haladni, pláne, ha birkák állják el az utunkat.

Ő lenne az: a "romjaiban is elképesztően szép késő középkori vár"

közelről se sokat javult...

egyáltalán bemenjünk mi ide??

5 emeletes volt eredetileg, a csigalépcsőn fel lehet jutni a tetejéig

A kilátás

Eredetileg az öböl vizét vezették körbe a váron, így alakítva ki a vizesárkot

ma már ezt csak nyomokban fedezhetjük fel
nem könnyű itt haladni

Persze ha már itt voltunk, hát bementünk, és kellemesen csalódtam: na nem mintha bentről szemet gyönyörködtetőbb lett volna mint kívülről, de még egy ilyen romhalmazt is éppen takarítottak, seperték a szemetet, volt vendégkönyv... szóval látszik, hogy nem elhagyatott, hanem foglalkoznak vele.

Sokat nem időztünk, visszakanyarogtunk a főútra és tovább mentünk a Dingle félsziget északi részének irányába. 
Az út mellett megláttunk egy szélmalmot: megnéztük magunknak közelebbről, majd továbbgurultunk a Brandon-hegy felé.

Blennerville windmill



A Barndon Írország második legmagasabb hegycsúcsa. A hegy megmászása egész napos túra lenne, de mivel sajna nem volt megfelelő felszerelésünk és ennyi időnk sem, így csak kocsival közelítettük meg a kilátót, az ún. Brandon-pontot. 



Amolyan világ vége hely - van ilyenből bőven Írországban :-)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése