2015. december 12., szombat

Úton délre Galway felé


Sligo városáról sok érdekeset nem olvastunk. Megkerestük az apátságot, melyet az 1200-as években építettek a dominikánusoknak, azonban egy tűzvészben megsemmisült és a 15. században újjáépítették. Ennek ellenére nem menekült meg a pusztulástól, mára szinte csak "vár állott, most kőhalom". 

Sligo Abbey



A kerítés mellett bekukucskáltunk, de ettől sem támadt kedvünk bemenni, és a városban való kocsikázás alatt sem pillantottunk meg semmit ami vonzotta volna a tekintetünket, így gyorsan továbbálltunk. 
Akit mégis érdekelne, nyitvatartás 10-18 h , utolsó belépés 17:15-kor. 



Tovább haladva az óceánparton a Killary fjord-hoz értünk, mely Írország egyetlen igazi fjordja. A környékbeliek a halászatból élnek, de természetesen vannak öbölnéző hajóstúrák is a vállalkozó kedvű kíváncsi turistáknak. 




Itt biztos, hogy "nyugodnak békében" - ez a hely maga a nirvana



Nem ritka, hogy útszélén legelésző birkákat láthatunk, amik azért néha az útra is rátévednek, úgyhogy vezessünk óvatosan! :-)






A látvány most is lenyűgöző:




Egyes helyeken a mocsarat felszántották, és tégla alakú földdarabokat láthatunk szabályos kis halmokba rakva. Ez nem más mint a tőzeg (turf), amit a lápban élő növények rothadásával keletkezik. A kis halmokon átfúj a szél, ezzel is segítve a száradást. Kiszárítva fűtésre használják. Írországban nagyon elterjedt, jellegzetes illata van a turffal begyújtott kandallótűznek. 

turf-kitermelés
Csüdig süllyedtünk a talajban de szereztünk párat itthonra :-)

a mocsárban szabadon nőnek azok a kis húsevő virágok, amiket itt a virágboltban lehet kapni



És haladtunk tovább az úton...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése