Sligo városáról sok érdekeset nem olvastunk. Megkerestük az apátságot, melyet az 1200-as években építettek a dominikánusoknak, azonban egy tűzvészben megsemmisült és a 15. században újjáépítették. Ennek ellenére nem menekült meg a pusztulástól, mára szinte csak "vár állott, most kőhalom".
Sligo Abbey |
A kerítés mellett bekukucskáltunk, de ettől sem támadt kedvünk bemenni, és a városban való kocsikázás alatt sem pillantottunk meg semmit ami vonzotta volna a tekintetünket, így gyorsan továbbálltunk.
Akit mégis érdekelne, nyitvatartás 10-18 h , utolsó belépés 17:15-kor.
Tovább haladva az óceánparton a Killary fjord-hoz értünk, mely Írország egyetlen igazi fjordja. A környékbeliek a halászatból élnek, de természetesen vannak öbölnéző hajóstúrák is a vállalkozó kedvű kíváncsi turistáknak.
Itt biztos, hogy "nyugodnak békében" - ez a hely maga a nirvana |
Nem ritka, hogy útszélén legelésző birkákat láthatunk, amik azért néha az útra is rátévednek, úgyhogy vezessünk óvatosan! :-)
A látvány most is lenyűgöző:
Egyes helyeken a mocsarat felszántották, és tégla alakú földdarabokat láthatunk szabályos kis halmokba rakva. Ez nem más mint a tőzeg (turf), amit a lápban élő növények rothadásával keletkezik. A kis halmokon átfúj a szél, ezzel is segítve a száradást. Kiszárítva fűtésre használják. Írországban nagyon elterjedt, jellegzetes illata van a turffal begyújtott kandallótűznek.
turf-kitermelés Csüdig süllyedtünk a talajban de szereztünk párat itthonra :-) |
a mocsárban szabadon nőnek azok a kis húsevő virágok, amiket itt a virágboltban lehet kapni |
És haladtunk tovább az úton...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése