Előrebocsátom, hogy nem értek a gazdaságpolitikához és még csak nem is érdekel.
De mivel mostanában egyre többen kérdezgetnek a válságról, és még azt is hallottam valakitől, hogy "aszondták a TV-ben, hogy már Spanyolország egy szinten van Magyarországgal" hát gondoltam leírok egy-két észrevételt.
Az egyik, hogy igen, tényleg válság van. Rettentő nagy a munkanélküliség, a fizetéseket, juttatásokat csökkentették, az árak is kúsztak felfelé, egyszóval igen, itt is egyre nehezebb. És az emberek tüntetnek.
DE:
- Spanyolország anno az EU-ba való belépésével rettentő nagyot nyert. Az EU-s pályázatok révén sok pénzt kapott és ezt jól használta fel, javult az infrastruktúra, hihetetlen mértékben fejlődött a mezőgazdaság, az építőipar, stb. Úgy is emlegették sokáig, mint az EU mintaállama, aki a lehető legjobban tudta kihasználni a támogatásokat.
A bérek emelkedtek és mivel Spanyolország az EU-ba lépésével egyszerre meg is nyitotta kapuját a külföldi munkaerő számára, részben a klímának köszönhetően, részben a munkalehetőségek miatt, özönlöttek a külföldi bevándorlók. Ezzel nem is volt gond, hiszen nem tudtak annyi házat építeni amennyit látatlanban vettek az angol nyugdíjasok. (Egy időben a Font kétszer annyit ért mint az Euro, az angol nyugdíjából itt simán vett egy házat és élt mint Marci Hevesen), akiket persze ki kellett szolgálni, minden sarkon nyíltak az éttermek, bárok, szépségszalonok, stb. A spanyolok jó fizetést kaptak ha elmentek az építkezésekre, boltokba, éttermekbe dolgozni és őszintén szólva nem is törték magukat hogy egyetemre járjanak, továbbtanuljanak, hiszen nagyon jó életszínvonalat tudtak biztosítani enélkül is maguknak. (És persze ez maga után vonta a hitelfelvételeket: miért is ne lett volna mindenkinek hitele? Van munkám, ergo van pénzem, veszek egy újabb/nagyobb autót/házat/nyaralót és gond nélkül törlesztem. A bankok ontották a hiteleket, az emberek vásároltak, ezért újabb házak épültek.) (Hogy ez hova vezetett, azt láthatjuk most.)
A nekik nem tetsző munkát mint narancsszedés, mosogatás, meg majd elvégzik a külföldiek. Az ide költöző angolok/németek pedig nem tanultak meg spanyolul, ezért kellett az angolul-németül beszélő munkaerő is, ez is sok külföldit , főleg kelet-európait vonzott.
Az EU agrártámogatási programjából is nagyot kaszáltak, így a kevésbé turistaövezetekben is jól éltek az emberek a mezőgazdaságból.
És persze akinek van bevétele az költekezik is, márpedig a spanyolok híresen nem lépik át az országhatárt egy kis nyaralás kedvéért (miért is tennék, van mindenük: tengerpartjuk, síparadicsomuk, természeti szépségeik és történelmi nevezetességeik. Ráadásul itt boldogulnak a spanyollal, míg, mivel más nyelvet nem nagyon beszélnek , nehézségeik támadnak Európa többi részén. Így, ha el is hagyják az országhatárt, főleg Dél-Amerika irányába) Nyáron Madrid kiürül, mindenki lent van a partokon, természetesen az arany időkben vásárolt saját nyaralójában.
Jó lett a szociális ellátás, mivel alig voltak munkanélküliek nem volt nehéz jó összegű segélyt fizetni.
Mi van most?
- Ehhez a sok jóhoz a két évtized alatt hozzá is lehetett szokni, így most nagyon rosszul esik mindenkinek a visszaesés, az elvonások, megszorítások, ezért aztán úton útfélen tüntetnek. Ami érthető is, hiszen valljuk be, nagyon sajnáljuk szegény éhező afrikai gyerekeket és örülünk, hogy nekünk ilyen gondjaink nincsenek, de azért senki nem veszi jó néven, ha megkurtítják a fizetését, megemelik az adókat, az árakat, elvesznek juttatásokat, csak mert tulajdonképpen találni olyat akinél neki még így is jobb. A megszokott jóból nem szívesen adunk. (Pláne nem, ha tudjuk, hogy a politikusaink vagy a bankárok a válság ellenére is mennyire jól keresnek...)
- Az egyik nagy probléma maguk a bevándorlók. Nagy részük szakképzetlen, sok a nyelvet sem tanulta meg akár 10 év itt élés alatt sem , hiszen ha valamelyik angol gettoba költözött és dolgozott nem volt szüksége rá.
Viszont közben visszavonulót fújtak az angolok, németek (na nem kell félni, még mindig van belőlük bőven), és így megszűntek munkahelyek: bezárt az étterem, már nem kell járni takarítani, és a narancsot is leszedi a munkanélkülivé vált spanyol is, vagy legalább a dél-amerikai, bagóért. Az építkezésekről nem is beszélve, ami szinte a nullára esett vissza. Az építőipar, ami felvirágoztatta az országot, befuccsolt. A már meglévő házakat is nehéz eladni, mindenütt eladó-kiadó táblákba botlik az ember.
Ezek az emberek munkanélkülivé váltak, viszont mivel x éve itt élnek, korábban itt dolgoztak, nekik is jár a munkanélküli segély, ugyanúgy, ahogy a spanyoloknak. És valljuk be, Spanyolországban megéri munkanélkülinek lenni. A havi átlagos munkanélküli segély majdnem ezer Euro. (Ezzel összevetve orvosként (ügyelettel) kb. havi 500 Eurot kerestünk Magyarországon, a rezidensi bér pedig olyan 250 Euro körül volt). Ez az összeg egy évig jár, majd, ha valakinek minimum 6 év munkaviszonya volt akkor további egy évig kaphat segélyt, igaz, ekkor már jóval kisebb összeget. Na, az átlagember ekkor kezd el egyáltalán vakarózni, hogy munka után kellene nézni. Ha végképp lejár a munkanélküli segély ideje és nincs továbbra sem munkája akkor egy 426 Euros segélyt kaphat még néhány hónapig. (Halkan jegyzem meg, hogy ez közel egy magyar netto átlagbérnek felel meg).
A spanyolokat persze ez rettentő rosszul érinti, nem ehhez voltak szokva, és lejjebb adni a megszokott életszínvonalból bizony nehéz.
- De nézzük a másik oldalt: a román, magyar, arab munkanélkülinek még így is megéri, hiszen ha otthon elmegy dolgozni se nagyon kap többet (mert persze aki szakképzetlenül jött ide pincérkedni vagy téglát pakolni az az itt töltött évek alatt sem szerzett diplomát vagy tanult szakmát), ha meg otthon sem talál munkát akkor meg itt mégis kellemesebb, legalább van tengerpart, napfény és nyár :)
(És míg otthon nem bírja ki az ember a fűtetlen lakásban addig itt legfeljebb kicsit jobban felöltözik télen, de megússza fűtésköltség nélkül. És bár nem vagyok naprakész a magyar árakból, de a tapasztalat az, hogy nagyjából hasonlóak mindkét országban.)
Ezek az emberek nagy terhet jelentenek az országnak, hiszen ha találnak is munkát, mostanában azt is inkább csak feketén (most őszintén, ki az akinek számlát ad a takarítónője?), viszont a segélyeket nekik is fizetni kell. Igénybe veszik az egészségügyi ellátást, a gyerekeik az államilag finanszírozott iskolákba járnak, stb.
- A fekete munka szintén virágzik, itt ugyanúgy megvan mint Magyarországon: ha zsebbe fizet megspórolhatja az ÁFÁ-t. Ez visszakanyarodik a magas munkanélküliségi rátához. Mert egyik zsebembe jön a segély, a másikba meg amit keresek feketén kertészként, takarítónőként, burkolóként...
- A fiatalok munkanélkülisége a legaggasztóbb: minden 2. fiatalnak nincs munkája. Ez részben abból fakad amit már leírtam: megszűntek a szakképzettséget nem igénylő munkahelyek, akik az építőiparban bíztak és ilyen szakmát tanultak most nem találnak állást, aki mégis egyetemre ment és olyan szakot választott ami a válsággal szintén értékét vesztette, eleve munkanélküliként kezd.
- A cégek csak rövid , határozott idejű szerződéseket kötnek és legfelejebb azokat hosszabbítgatják. Illetve mivel a munkanélküliek alkalmazását az állam támogatja, van ahol gyakorlatilag fél évente cserélik a társaságot. Ez persze létbizonytalansághoz vezet, a spanyolok pánikreakciója most a külföldi munkakeresés. Személy szerint nem hiszem, hogy ez az elvándorlás sokáig fog tartani, mert egyrészt máshol is válság van, másrészt a spanyol mentalitással nehéz lesz átállni a 35 vagy 37.5 órás munkahétről és napi x (x > 2) kávészünetről mondjuk a német munkamorálra... - már ha igaz amit a németekről hallani :-)
(Németország most a legkedveltebb célpont, mondván, hogy ott erős a gazdaság...)
Eddig ez sem sokkal fényesebb mint otthon.
Viszont:
A megszorító intézkedések minden szektort érintenek, csak épp nem mindegy, hogy milyen állapotban fagyasztjuk be a dolgokat. A magyar kórházak műszerezettsége többnyire a béka segge alatt van (vagy nincs is korszerű technika, vagy ha van akkor nincs pénz használni, a meglevő gépek akár 20 évesek vagy régebbiek és csak reménykednek sok helyen, hogy ha elromlik még javítható, mert újra nem lesz pénz), egyes főútvonalakon tengelytörést lehet kapni akkora kátyúk vannak, hallottuk a híreket, hogy egyes iskolákban még a fűtést sem tudták télen biztosítani ésatöbbi). Eközben Spanyolországban kiváló az úthálózat, a közlekedés, a kórházak többsége igen jól felszerelt. Ha itt fagyasztják be a fejlesztéseket még egy-két évtizedig működnek a dolgok, de ha otthon, akkor a meglevő car már nem tart ki ennyi ideig.
A bérek eleve jóval magasabbak. Ha itt nem emelnek, netán csökkentenek, mint ahogy tették is pl. az egészségügyben, még akkor is versenyképes marad a jövedelmük az EU-n belül, ami a magyar közszféra béréről már nem mondható el.
Eddig a nyugdíjasok minden gyógyszert, kötszert ingyen kaptak, most meg fizetniük kell * , nem vagyok naprakész a hírekkel, meg ugye tartományonként is változik, de olyan 8-18 Euro/hó maximumot. Ez, ha átszámítjuk a közel 300 Ft-os árfolyammal olyan 2400 - 5400 Ft. Azért valljuk be, a magyar nyugdíjasok ennél sokszor jóval nagyobb összeget hagynak ott a patikákban. (Ja, az már csak hab a tortán, hogy a gyógyszerárak általában alacsonyabbak mint Magyarországon) Persze ez szintén egy megszorító intézkedés, ami nem tetszik a népnek (Bár volt olyan betegem aki tök pozitívan állt hozzá és azt mondta, hogy ha ezzel segít az országnak kilábalni a krízisből akkor boldogan fizet, hiszen ezzel a saját gyerekeinek, unokáinak segít egy jobb jövőt teremteni.)
A spanyol egészségügyi rendszerről pedig még annyit, hogy a
WHO vizsgálata szerint (1. táblázat, 152-155.oldal, akit érdekel) a világon a 7. legjobb (első Franciaország, Magyarország a kevésbé előkelő 66. helyet foglalta el a vizsgált 191 ország között), az átlagéletkor pedig 81 év, ez férfiak esetében 78, nők esetében 84 évet tett ki.
(2011-es adat) Emellett a magas életkort elérő spanyol lakosság – becslések szerint – életéveinek 90%-át egészségben töltheti el. (ehhez képest a
magyar átlagéletkor kb. 76 év, a férfiak 71 és a nők 78 évével)
Igen, vannak megszorítások. Emelték az adót, csökkentették a béreket (bár az itteni fizunk csökkentés után sincs még köszönő viszonyban sem a magyar bérünkkel), emelkedtek az árak, csökkentek a végkielégítések, csökken a segély összege és időtartama, és még sorolhatnám.
Ennek ellenére ebben az országban van honnan elvonni, van miből csökkenteni, akinek van munkája nem érzi durván a válságot, a családoknak még vannak tartalékaik (és itt a család nagyon erős bázis, a fiatalok sokszor 30+ éves korukig a "mama-hotel"-ben laknak, a nagyik vigyáznak az unokákra, betegség esetén közös erővel ápolják a családtagot) amíg Magyarországon már szinte mindent kisajtoltak az emberekből, már nincs hol meghúzni a nadrágszíjat. Ami van az pedig már most katasztrofális állapotban leledzik.
Szóval összességében én még mindig inkább maradok a válsággal küszködő Spanyolországban, mint hogy visszamenjek a "vele egy szinten levő" (???) Magyarországra... És addig is előtérbe helyezem a spanyol termékek vásárlását és ezzel támogatom a spanyol gazdaságot, mert sok kicsi sokra megy :-)
Aki pedig a nyaraláson töri a fejét ne habozzon Spanyolországba jönni, a tenger változatlanul csodás és a spanyolok kedvesek, mosolygósak a válság ellenére is! :-)
(Sőt, igazából ez nem is nagyon téma a mindennapokban, egy focimeccs még mindig jobban lázba hozza a társaságot mint a gazdasági hírek. A spanyolok erre is csak azt mondják, hogy majd lesz valahogy. A pozitív életszemléletüket nem olyan könnyű kiölni belőlük, szerencsére! :-) )
* A minimum nyugdíjat kapóknak, a tartósan munkanélkülieknek nem kell egyáltalán fizetniük a gyógyszerért, azok a nyugdíjasok akik évi 18.000 Euro alatti nyugdíjjal rendelkeznek max. 8 Eurót fizetnek, és akiknek ennél magasabb a nyugdíjuk azok fizetnek max. 18 Eurot.
A nyugdíjrendszer itt sem egyszerű, függ a ledolgozott évektől (minimum 15), az életkortól (most 65 év a nyugdíjkorhatár, de 2013-tól 67 lesz), de itt is létezik az előrehozott nyugdíj, a kapott fizetéstől, van özvegyi, rokkant, árvaellátás, stb., kiegészítések attól függően, hogy van-e házastársa, tartósan beteg ápolt, stb.
A pontos összegekkel nem vagyok tisztában, javítson ki aki naprakészebb, de kb. 450 Euro az özvegyi nyugdíj, a korkedvezményes 550-től, a normál olyan 600 Eurótól felfelé, a maximum nyugdíj olyan 2400 Euro/hó, de ehhez tényleg zsíros állás és sok ledolgozott év kell :-) ) Az viszont igaz, hogy ha valaki nem dolgozott annyit, hogy elérje legalább a korkedvezményes nyugdíjkorhatárt vagy nincs meg a szükséges ledolgozott éve akkor ennél kevesebbet kap.
A
2011-es adatok itt, újabbat nem találtam, de mivel idén a kormány csak 1% nyugdíjemelést engedhet meg magának, jelentős különbségek nincsenek.
Rákerestem, a magyar öregségi nyugdíj minimum összege 28.500 Ft. Maradjuk a 300 Ft-os átváltásnál, ez kőkemény 95 Euro. Csak úgy összehasonlításképp írtam le...