2012. április 27., péntek

Cuevas de Canelobre

Alicantetól alig 20 km-re, 700 m-es magasságon található az egyik legnagyobb belmagasságú cseppkőbarlang Spanyolországban, belépve olyan érzésünk van mintha egy katedrálisban lennénk. Egyik legnagyobb cseppköve egy gyertyatartóhoz hasonlít, innen kapta a nevét. 
A cseppkövek a színes megvilágításnak köszönhetően még érdekesebbek. Mivel vakuzni nem lehetett nem lettek túl jók a képek, de azért szokás szerint kattintgattam, íme néhány ízelítőnek, hátha valakinek kedvet csinálunk, hogy ide is eljöjjön egyszer :)













2012. április 26., csütörtök

Gyerekszáj




Ma Petra bejelentette, hogy a Barça szar és ő a Madridnak szurkol.

Hogy honnan szed ilyeneket arról fogalmam sincs, de jó tudni... :-)

Mindenesetre beigazolódik az a tétel, miszerint Spanyolországban a focihoz mindenki ért. Ha már a gyerekemet is megfertőzték akkor tudnak valamit :-)

2012. április 25., szerda

Guadalest - Museo de Saleros y Pimenteros



Mikor megérkezéskor még a parkolóból láttuk a Só - és borsszóró múzeumot, határozottan azt gondoltam, hogy na ilyen hülyeségre se megyünk, mégis miért érdekelne engem több mint húszezer (értsd 20.000) sószóró??



Aztán a nap végén a kocsihoz battyogva betértünk a szuvenírboltba (ez viszont mindenhol kihagyhatatlan, még ha nem is veszünk semmit, akkor is :-) ), és mint kiderült, a bolton keresztül van a múzeum bejárata. Az eladó hölgy olyan kedvesen ajánlgatta hogy nem álltunk ellent, így néztünk meg húszezer sószórót :)

Utólag viszont határozottan azt mondom, hogy nem bántuk meg. 
Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen jelentéktelen használati tárgyból (amit mi tulajdonképpen nem is használunk mert csak simán csippentek a sótartó üvegemből ha kell - bár a vendégek kedvéért meg tudom erőltetni magam, van nekünk is itthon :-) ), szóval ilyen semmiségekből ennyi félét képesek gyártani és ezt valaki magángyűjtőként összevásárolja, csoportosítja, katalogizálja... Európában ez az egyetlen ilyen múzeum, egy párja van még valahol az USA-ban, ha jól emlékszem Tennessee-ben.

A gyűjtés kb. 30 évvel ezelőtt kezdődött, mikor a tulajnak (akit egyébként Andreanak hívnak és bár az USA-ban él de származását tekintve belga) egy árva borsszórója sem volt otthon. Illetve amik voltak azok nem működtek megfelelően. (Tudjátok, azt a fajtát kereste ami frissen darálja a borsot, van ennek valami neve?) Gondolta leugrik a sarki boltba beszerezni egyet. Aztán még egyet. Aztán lett még egy pár. Csak mert olyan szép. Vagy vicces. Vagy aranyos. Vagy mert jé, mágneses. Vagy mert... Amik szerinte nem voltak elég jók azokat kitette a konyhaablakba dísznek. Erre persze a szomszédok azt hitték, hogy gyűjti őket (hihi, a szomszédok szinte előbb tudták, mint ő maga :-) )és egyre többen hoztak egyet-egyet, amilyen ha még nincs, hát biztos jó lenne a gyűjteménybe. És mire észrevette tele volt a lakás velük. :-)

modern idők sószórója


Azt hiszem a legtöbb embernél így kezdődik és így ér véget egy gyűjtőszenvedély. Ráununk, vagy egyszerűen nincs hová rakni őket, vagy mert olyan végeláthatatlannak tűnik a sor és úgysem tudjuk mindet beszerezni. (Így jártam én a szalvétákkal gyerekkoromban: mikor már több doboz megtelt velük és hiába csoportosítgattam százféle szempont szerint, egy-egy újabb darabnál sokszor át kellett nézni, hogy akkor most ez megvan-e már, vagy csak valami hasonló, ráuntam. Anyukám még folytatja, hátha majd az unokák kedvet kapnak hozzá :-)

Aztán mikor Andrea férje megelégelte a dolgot és közölte hogy most már csináljon ám velük valamit mert kinőtték a pincét, kipattant a fejükből a múzeum gondolata.
Hát így kezdődött :) 

szakácsok

fából

zöldségek

megrágva

kukacos almák
szellemes

zenészeknek

talpnyalóknak?

barátok

karácsonyra
mókusék
békák
villanykörte


Láthattuk a világ legkisebb és legnagyobb só- és borsszóróit, aranyból, márványból vagy épp gyémántberakással díszítetteket és persze témák szerint csoportosítva növényeket, állatokat, de volt nemzetek szerinti csoport vagy a használati tárgyak, amik közül mondjuk a wc alakú elég furán mutathat ebéd közben az asztalon... (Bár régebben láttam egy filmet, valahol keleten van olyan étterem ahol a vendégek wc csészéken ülnek és wc alakú tálakból esznek. A fiatalok közt állítólag tök népszerű. Azt hiszem öregszem... )

a legkisebb - összehasonlításként ott egy 1 Euro-s

a legnagyobb

márvány

ékszerek - vészhelyzet esetére, csak kikapjuk a fülbevalónkat vagy a mandzsettagombot :)

gyémánt szemekkel




wc
országok szerint csoportosítva

Amúgy hiába kerestem, magyart nem találtam köztük, nekünk pedig véletlenül pont van itthon egy pár a "valakinek csak jó lesz ha gyorsan kell valami magyaros ajándékcsomagot csinálni" dobozban. Ha legközelebb arra járunk felajánljuk a gyűjtő számára :)

A kijáratnál egy térkép volt elhelyezve, ahová minden látogató beszúrhatta a saját gombostűjét annak megfelelően, hogy melyik országból érkezett. Mi tettünk egyet a spanyol lakhelynek megfelelően és egyet Magyarországra, Debrecenre is. Mi voltunk az első magyarok! :-)



Guadalest - Museo de Tortura Medieval



A középkori kínzások, a spanyol inkvizíció világába kalauzol minket ez a múzeum, ahol az emberi gonoszság, kegyetlenség manapság számunkra elképzelhetetlen formáival találtuk szemben magunkat. 





Persze a lányoknak nem mindig részleteztük hogyan is működtek az egyes szerkezetek, de megdöbbentő volt látni mikre képes az ember. :-(



A spanyol inkvizíció 1478-ban alakult Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella uralkodása alatt, és Európában a legtovább, 1834-ig tartott. A kínzóeszközök használata és a halálbüntetés még ennél is tovább,az alábbi képen látható szerkezetet Franco halálakor, 1975-ben vonták ki a forgalomból.



Guadalest - Museo de Microminiaturas y Microgigante



 Microgigante - A legkisebb és a legnagyobb

Ezzel lehetne jellemezni a két múzeumot (amire ha közös belépőt váltunk akkor olcsóbban megússzuk mint külön-külön jeggyel) ami kétség kívül nagy hatást tett mindannyiunkra. 

Ceruzabélből


Hallottam már miniatűr szobrokról, rizsszemre festett képekről, de élőben most láttam ilyet először. Hihetetlen, hogy mi fér el egy ceruza hegyében, egy hajszál végén vagy épp egy légy hátán. Egy teve a tű fokán* már meg sem kottyan, mehet egy egész karaván is :)

 *   "Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni." Lukács evangéliuma"

Itt többek között Manuel Ussá alkotásait láthattuk, azt írták róla, hogy ő volt az első művész aki falevélre, magokra, madártollra vagy akár egy rovar szemére festett vagy szobrászkodott. 

Próbáltam fotózni, de az én kis gépemmel nem igazán lehetett éles képeket készíteni. Azért higgyétek el nekem, tényleg minik! :)

Állítólag itt van a világ legkisebb szobra kiállítva, amit végképp képtelen voltam lefényképezni. A felirat szerint egy hajszál végén van egy rózsa, azon pedig egy madár, csőrében egy kukaccal. Nos, a nagyítón keresztül is csak odáig jutottam, hogy rózsa és madár megvan, még azt is sejtem, hogy hol a csőre, de hogy még kukac is?? Azért elhittem nekik, ha már mondták :)

A spanyolok angolján van még mit csiszolni, de a lényeget értitek :)


Néhány kép azért ízelítőnek:


Kb. ez látható szabad szemmel

és ez nagyítón át nézve
felszarvazva

orrszarvúbogár előlről

A katica és az ember találkozása. A katica életnagyságban :)

Darázs hátán lovagolva

szárnyakkal betakarva


állatkert egy apró levélben

A légy hátán is megél

csigavonalban

madártollon

amennyire tudtam kinagyítottam


Találtam egy videot ami ugyan nem konkrétan az ezen a helyen kiállított dolgokról készült, de érdemes megnézni :-)




és még egy:





A másik múzeumban pedig egymás mellett találhatjuk a törpéket és az óriásokat. 
A földszinten a "Természet szíve" , melyből különböző élőlények születnek, majd kinő belőle az élet fája, mely az emeleten kap helyet, mintegy átnőve a plafonon. 



A fenti szív kicsiben, egy csigaházban




És egy óriási ló, melyben van egy aprócska lovacska, pont a mellkasában :-)


A lépcső pedig csigalépcső, "valódi" csigaházban. :)

csigalépcső

Az emberi kíváncsiság végtelen. Te meddig akarsz eljutni?