Eredetileg mikor a tankos sztori történt Tapolcára indultunk a Tavasbarlanghoz. Előző nap sajnos későn értünk oda és már zárva volt, így reggel itt kezdtük (volna) a programot, ha meg nem látjuk a laktanyát, így előbb ott játszadoztunk (A nézelődés után vezetni oda is vissza kellett menni délután, mert akkor épp egy legénybúcsús fiúcsapat szórakozott, így jár az aki nem szervezi meg előre a programját... )
Először egy központi látogatóközpontba jutunk ahol kötelező jelleggel csoportos idegenvezetést tartanak a környék geológiai történetéről, a barlang keletkezéséről, felfedezéséről, állatvilágáról. Alapvetően nem rossz, csak kicsit hosszú, pláne, hogy a srác aki tartotta biztos nagyon sokat tud a barlangról, csak elég gyakran elfelejtette befejezni a mondatot mielőtt újat kezdett volna, így a gyerek pár perc után odasúgta nekem, hogy nem érti amit beszél. Mondtam hogy nyugi, nem az ő készülékében van a hiba :-)
Van egy gyerekeknek való műbarlang ahol kicsit mászkálhatnak, kúszhatnak hogy kijussanak, van geológus palántáknak vak kőtapogatás: ki hányat ismer fel (a srác saját bevallása szerint ő sem ismerné fel mindegyiket, de persze ilyen jellegű kérdésekkel előszeretettel szórakoznak a vizsgáztatók az egyetemeken, szóval nem rossz felkészülési lehetőség...)
Az idegenvezetés végén egy 3D-s mozit láthatunk az előzőekről , majd irány a csónakázás, amiért valójában idejöttünk :-)
Egy lépcsőn át lehet lejutni a barlangba ahol két tábla is emléket állít a felfedezőknek: igaz, két különböző névvel. Az a helyzet, hogy valószínűleg a pékmester és a kőműves mester 1903-ban egyszerre kezdtek a víz után kutatásba és kútásásba (vagy a pék szerződtette a kőművest hogy csináljon neki kutat) és így közös az érdem, csak valahogy ebben nem sikerült megegyezni...
A lényeg, hogy hála a kútjuknak ma lejuthatunk ebbe a csodás barlangba ahol a víz kristálytiszta és olyan türkizkék , hogy míg csak fényképeken láttam azt hittem valami különleges lencsével csinálták, vagy fotoshop vagy ilyesmi. Nos kérem, jelentem, valódi :-)
Magyarországon ez volt az első villanyvilágítással is ellátott barlang amit megnyitottak a nagyközönség számára is. Odalent olyan 10 fok van egész évben.
Sajnos csak egy kört lehet menni ami nem tart tovább 10 percnél, pedig ez a legérdekesebb része az egésznek. Néhol olyan alacsonyan van a barlang teteje hogy nagyon figyelni kellett a fejünkre, hogy elférjünk, máshol egész kis teremmé növi ki magát.
A csónakázás után még lehet sétálni azokban a termekben ahol nincs víz, de ez már nem túl nagy terület.
Összességben jó volt, bár javasolnám, hogy lehessen különjegyet venni csak a csónakázásra, akkor még mentünk volna pár kört ;-)