2015. július 29., szerda

Egy újabb állatság


Amikor egy szórólapon megláttuk, hogy kecskét lehet fejni, nem volt kérdés: nekünk ott a helyünk!

A Hanga-tanya Balatonberényben a falu utolsó utcájának utolsó házában található: semmi különös, egy sima régi parasztudvar a szokásos állatokkal: kutya, tengerimalac, nyuszi, disznók, kecskék, tyúkok, pulyka és egy póniló a felhozatal. Persze csak ezért még nem mentünk volna oda, épp elég állatsimogató van mindenfelé, a kulcsszó a kecskefejés volt. Előző nap megbeszéltük ez iránti igényünket, aztán másnap délután odakeveredtünk. A lányok teljesen be voltak sózva, ilyet még nem csináltak! 



Kiderült, hogy egyáltalán nem olyan könnyű mint látszik - de jelentem, megkaphatják a kecskefejő bizonyítványt, mindkettőnek sikerült tejet csiholni, ráadásul vagy tényleg ügyesen csinálták, vagy (valószínűleg) a kecskemama van hozzászokva a járatlan kezekhez, mert szegény pára elég egykedvűen vette tudomásul hogy dögönyözték. 

Azért még pár kép a többi állatról is:


a kis kecske cumisüvegből való etetése is nagy élmény volt




2015. július 26., vasárnap

Kalandpark Gyenesdiáson



Ha strandidő nem is volt de eső már nem esett így elindultunk fára mászni. Korábban már próbáltuk így tudtuk mire vállalkozunk. Nem túl nagy magasságokban és nem nehéz pályák voltak, de azért élveztük :-) 



ezek még a gyakorlópályán készültek, fent már nem nagyon fotóztam


ez nem a legszokványosabb átkelés...
de ha valami nem elég nehéz akkor is megtalálják a módját, hogy azzá tegyék
- úgy sokkal izgalmasabb :-)




Egy negatív pont, hogy a bejárathoz a strandon keresztül lehet eljutni, ergo ki kell fizetni a balatoni strandbelépőt is… Viszont a büfében finom lángost és gulyást ettünk, úgyhogy elnéztük nekik.


mini homokos tengerpart a Balatonparton 

fokhagymás-tejfölös-sajtos...... mmmmmm

Pepe nagyon leveses, ő mindig azt eszik, itt pl. igazi magyar gulyást 



2015. július 22., szerda

Micsoda? Csodabogyós barlang?



A Csodabogyós barlang Balatonederics mellett található, nevét a szúrós csodabogyó nevű növényről kapta ami a környéken éldegél. Eltérően a tapolcai és több más környéken levő barlangtól, ezt nem a víz mosta ki a mészkőben hanem tektonikus mozgások révén jött létre. Szintén csak szervezett túra keretében látogatható, ráadásul csak csoportosan, minimum 8-főtől indítják a túrát. Nekünk irdatlan nagy mázlink volt: péntekre nem volt csoport bejelentkezve csak hétvégére, viszont mi szombaton már nem tudtunk erre időt szánni – és megszántak minket, csak itt és most, csak nekünk családi túravezetést tartottak. :-)

a pontos részletek, akit érdekel - kattintásra elvileg olvashatóbb lesz

Mi az alap túrát választottuk, de vállalkozóbb szelleműeknek és 18+ - osoknak van úgynevezett extrém túra is. Az alap túra is csak 10 éves kortól teljesíthető, így épp csak befértünk, (bár igazolványt nem kértek). A barlangászsrác elmondása szerint az extrém sem veszélyes, csak hosszabb mint az alap és több helyen kell nagyobbakat lépni, amit egy gyerek esetleg magassága (alacsonysága) miatt nem tud megmászni.
A túra másfél óra és barlangászruhába beöltözve, sisakkal és lámpával a fejünkön kell végigmászni a barlangon. Ez idáig jól hangzik, nem? A csajok is kaphatók az ilyesmire, így eléggé besózva indultunk útnak. 

harcra készen

A találkozó ponttól a hegyre felfelé indultunk, kezdetben jó tempóban és nagy lelkesedéssel (ekkor még csak kézben vittük a felszerelést), később én voltam a gyenge láncszem a csoportban mert a tüdőmet majd’ kiköptem amilyen tempót diktált a srác: na de a gyerekek mentek mint akit húznak, így gondolta jó lesz ez így. Azért csak felértünk úgy fél óra kaptatás után ... Gondoltam is, hogy biztos átverés, a másfél órás túrából fél óra fel majd le, és negyed óra öltözéssel épp csak lejutunk tán a barlangba is. Szerencsére nem így volt: még csak most kezdődött a java :-)

Lefelé indulva volt egy kis intermezzonk néhány pók miatt (jó, tényleg igen kövérre hízott példányok voltak) : Csengét úgy kellett lekönyörögni az első néhány méteren, majdnem visszafordultam vele. Aztán élve átjutottunk a vadállatokon és a mélyben szerencsére már nem laknak ilyen fenevadak, innentől kifejezetten jó hangulatban telt a túra, mindannyian rettenetesen élveztük. 

ő csak lazán átszaladt

neki kicsit már préselnie kellett magát


és ha ő is átfért, akkor én is megpróbáltam, bíztam benne, hogy nem járok úgy mint Micimackó...
(annak ellenére, hogy a jó magyar kajától 3 kg-t híztam egy hét alatt, hehe, de hát lehet ellenállni a mákos és meggyes rétesnek, a somlói galuskának, a gesztenyepürének vagy a cigánypecsenyének...??)


Még sosem jártunk ilyen helyen: szűk járatok a föld alatt, néhol fenéken csúszva, néhol oldalt préselődve, létrákon, kötélen kapaszkodva haladtunk. A nedvesség miatt a talaj elég csúszós, sáros, úgy néztünk ki mint a malacok dagonyázás után. Nem véletlen az a barlangász kezeslábas!



A barlang gyomrában szép cseppkövek között haladhattunk és odalent azt is kipróbálhattuk, milyen a teljes sötétség: a lámpákat lekapcsolva szó szerint vaksötét volt. Akárhogy meresztettük a szemünket, itt nem tudjuk megszokni a sötétséget, egy foton nem sok, annyi nem jutott be a retinánkra…

az oltár cseppkő

gyönyörű álló cseppkövek

ezek olyan furcsák, hogy nem tudják megmagyarázni, mitől kanyarodnak felfelé... a fény felé törés elmélete mondjuk igaz lehet, mert a földfelszín arra van, csakhogy ezt ebben a vaksötétben ők nem tudhatják, na meg nem is növényekről van szó...

A farkánál fellógatott egérke, akit azért büntetett meg a királynő mert el akarta lopni a répát (ami ott lóg mellette jobbra)
Amikor a srác elmesélte a történetet, az egérke szeméből még a könny is kicsordult.
Ez a mese a lányaimnak annyira tetszett, hogy azóta is mindenkinek ezt mesélik. 

van kijelölt tapi-cseppkő, ez korábban letört és meghagyták a látogatóknak, hogy inkább ezt fogdossák (meglepően könnyű amúgy) és ne nyúljanak a többi cseppkőhöz, mert azzal megállíthatjuk a növekedési folyamatot
Olyan mint egy nagy taplógomba.
Mármint a cseppkő, ugyebár :-)

létrákon a mélybe

itt már ő is bátor volt és nagyon élvezte, mert itt lent már nem laknak fránya, kövér pókok


Visszafelé már könnyebb volt, mégiscsak lefelé kellett menni. Útközben egy óriási gyíkra bukkantunk, volt vagy 30 cm. Később rákerestem, ő a zöld gyík és természetesen mint minden hüllő ő is védett. Volt olyan kegyes és egész sokáig pózolt a fotómasinám előtt, jó képeket tudtam készíteni. 




 
Akinek nincs claustrofobiája annak csak ajánlani tudom, igazán felejthetetlen élmény ez a kis túra. A csúszásmentes talpú kényelmes bakancsot ne felejtsétek otthon. Nyáron nem kell nagyon beöltözni, mert bár a barlangban kb 10 fok körüli a hőmérséklet, de felfelé amúgy is izzasztó a hegymászás, utána pedig az overall is melegít. Az előzetes bejelentkezés célszerű, talán ha szerencsénk van szerintem az épp induló csoportokhoz is be lehet véletlenszerűen csatlakozni, bár gondolom felső korlátja is van a létszámnak.
  

2015. július 21., kedd

A tapolcai Tavasbarlang


Eredetileg mikor a tankos sztori történt Tapolcára indultunk a Tavasbarlanghoz. Előző nap sajnos későn értünk oda és már zárva volt, így reggel itt kezdtük (volna) a programot, ha meg nem látjuk a laktanyát, így előbb ott játszadoztunk (A nézelődés után vezetni oda is vissza kellett menni délután, mert akkor épp egy legénybúcsús fiúcsapat szórakozott, így jár az aki nem szervezi meg előre a programját... )


Először egy központi látogatóközpontba jutunk ahol kötelező jelleggel csoportos idegenvezetést tartanak a környék geológiai történetéről, a barlang keletkezéséről, felfedezéséről, állatvilágáról. Alapvetően nem rossz, csak kicsit hosszú, pláne, hogy a srác aki tartotta biztos nagyon sokat tud a barlangról, csak elég gyakran elfelejtette befejezni a mondatot mielőtt újat kezdett volna, így a gyerek pár perc után odasúgta nekem, hogy nem érti amit beszél. Mondtam hogy nyugi, nem az ő készülékében van a hiba :-)


Van egy gyerekeknek való műbarlang ahol kicsit mászkálhatnak, kúszhatnak hogy kijussanak, van geológus palántáknak vak kőtapogatás: ki hányat ismer fel (a srác saját bevallása szerint ő sem ismerné fel mindegyiket, de persze ilyen jellegű kérdésekkel előszeretettel szórakoznak a vizsgáztatók az egyetemeken, szóval nem rossz felkészülési lehetőség...)



Az idegenvezetés végén egy 3D-s mozit láthatunk az előzőekről , majd irány a csónakázás, amiért valójában idejöttünk :-)

Egy lépcsőn át lehet lejutni a barlangba ahol két tábla is emléket állít a felfedezőknek: igaz, két különböző névvel. Az a helyzet, hogy valószínűleg a pékmester és a kőműves mester 1903-ban egyszerre kezdtek a víz után kutatásba és kútásásba (vagy a pék szerződtette a kőművest hogy csináljon neki kutat) és így közös az érdem, csak valahogy ebben nem sikerült megegyezni...




A lényeg, hogy hála a kútjuknak ma lejuthatunk ebbe a csodás barlangba ahol a víz kristálytiszta és olyan türkizkék , hogy míg csak fényképeken láttam azt hittem valami különleges lencsével csinálták, vagy fotoshop vagy ilyesmi. Nos kérem, jelentem, valódi :-)




Magyarországon ez volt az első villanyvilágítással is ellátott barlang amit megnyitottak a nagyközönség számára is. Odalent olyan 10 fok van egész évben. 



Sajnos csak egy kört lehet menni ami nem tart tovább 10 percnél, pedig ez a legérdekesebb része az egésznek. Néhol olyan alacsonyan van a barlang teteje hogy nagyon figyelni kellett a fejünkre, hogy elférjünk, máshol egész kis teremmé növi ki magát. 




A csónakázás után még lehet sétálni azokban a termekben ahol nincs víz, de ez már nem túl nagy terület. 



Összességben jó volt, bár javasolnám, hogy lehessen különjegyet venni csak a csónakázásra, akkor még mentünk volna pár kört ;-)



Tankoltunk


Az északi parton haladva (Tapolca felé) véletlenül vettük észre egy régi laktanyán a feliratot: Tankbérlés.

Mi a fene? Tankot lehet bérelni? Na ne… biztos nem az amire gondolunk…
Mindkettőnknek beindult a fantáziája, úgyhogy vissza is fordultunk: ezt ki kell vizsgálni J

Bevallom meglepődtem, de úgy volt ahogy gondoltuk: igazi orosz tankokat lehet kölcsönvenni egy körre. (Illetve harckocsit, merthogy apósom mindig kijavít.)





Akinek kedve szottyan egy kis harckocsizásra kap egy járművezetési gyorstalpalót és tankra fel!
Két gépet próbálhattunk ki, egy T55-öst és egy csapatszállítót, Zsolt vezetett mi pedig a tetejére ültünk és onnan élveztük a sebességet. Ami valójában olyan 20-30 km/h, de higgyétek el fentről sokkal többnek tűnik! Amúgy (Zsolti szerint) nem vészes vezetni, bár odabent rettentőm kicsi a hely, alig fért el benne, nem az ő magasságához tervezték. Én inkább nem próbáltam ki, nekem a kis szappantartómmal is gondjaim vannak, tuti itt is elvittem volna a kapufélfát…

a sofőr :-)



családi tankolás



a csapatszállító



kb. ekkorák voltak a tankot vezető katonák? ő még elfér :-)

ő meg lazán belefér - kipróbálja hogy lehet látni a periscopon keresztül

a garázs

fentről


Sztálin-orgona vagy más néven Katyusa

a csapatszállítóban bőven volt hely

hátul meg pláne, itt szállították a kiskatonákat 

Ezen kívül bemászhattunk egy T34-esbe, ami teljesen működőképes, akár élesre is tölthető lenne, állítólag jobb állapotban van mint a magyar hadsereg jelenlegi harckocsijai. (mondjuk elfelejtettem megkérdezni, ilyenkor tankra adnak fegyverviselési engedélyt??) 

Látunk tigristankot is, azt épp javítgatták, valami fellépésre készültek vele. Merthogy azon túl, hogy akárki mehet egy-két kört velük a mezőn, ki szokták bérelni őket filmforgatásokhoz és kiállításokhoz is.

a Tigris, a német csodafegyver, ilyenek szerepelnek például A halál ötven órája-ban


Zsoltinak épp aznap volt a szülinapja, így ez lett az ajándéka. Legalább emlékezetes :-)

az utolsó amikor még hármassal kezdődik...


A lányok pedig lány létükre rettenetesen élvezték, eddig csak a filmeken láttak ilyet. 

Teszek fel pár képet a technikai részletekről is, biztos van olyan akit az is érdekel (remélem) : 

 
T34, műszerfal

T34, sebváltó

 ülés

erre már nem emlékszem melyik, azt hiszem T55, ennyi hely van benne

csapatszállító, műszerfal