Boldog karácsonyt kívánunk!

Mindenkinek kellemes ünnepeket és nagyon boldog karácsonyt kívánunk!

International Day

Október végén az iskolában Nemzetközi Nap volt: van létjogosultsága,  több mint 30 féle nemzetiségű diák jár ide, mondhatni igazán színes kis közösség :-)

A feladat az volt, hogy amennyire lehet, öltözzenek a saját nemzeti viseletükbe és vinni kellett valami olyan ételt vagy sütit ami az országukra jellemző. 

Az öltözést többen a nemzeti focimezzel oldották meg, úgy tűnik, az a leginkább vásárolt népviseleti ruházat :-))))

Mi kitettük magunkért: Petrán az a ruha van amibe még anno én öltöztem valami iskolai ünnepségen (még jó, hogy szeptemberben volt az érettségi találkozónk amire hazaugrottam, így el tudtam hozni a ruhát). Csengének pedig alkottunk egyet, egy szintén régi kis ruhából, ami ugyan már nagyon kicsi lett volna rá, de köténynek megfelelt. A blúzokat még régebben vettük Tihanyban, még éppen sikerült rájuk adni, a pártát pedig anyukám készítette házilag. 

Magyaros ételnek a mákos gubát választottuk, vaníliasodóval. A gulyást vagy a töltött káposztát melegen kellett volna tartani, a mákot meg a legtöbben úgysem ismerik, rendszeresen rácsodálkoznak ha ilyet sütit viszek valahova. 

Jó választás volt, az utolsó morzsáig elfogyott :-)

Jó ebben az iskolában, hogy a gyerekek úgy ismerkednek meg a világgal, hogy szinte észre sem veszik. Beszéltek a különböző nemzetek ünnepeiről, szokásairól, nyelvéről... Persze az angolok és spanyolok nem bizonyultak olyan érdekesnek, de az indiai vagy a kínai annál inkább! Nem beszélve a magyarról, ugyebár :-))

Disznótor októberben

Petra névnapján disznót vágtunk:

Iskolakezdés, 2016

Idén is elkezdődött a tanév, sosem késő megmutatni ...
És ebből már tudhatjuk, hogy végre szeptembernél tartok :-)

year 7 és primaria 6 -  egyszerre :-)

már nagyon nagyok

Nyár végi kirándulások

Voltunk anyukámékkal az algari vízesésnél, majd átmentünk Guadalestbe, ami az egyik kedvenc falucskám a környéken. Mivel ezekről már írtam korábban (vízesés, és itt, Guadalest, Guadalest, még Guadalest,  és ez is Guadalest), most csak pár képet teszek fel, emlékül magunknak. 

Algar, a vízesésnél

itt elég mély a víz, ki van építve az ugráláshoz,
és ottjártunkkor még vízimentő is volt 

Az élet fája előtt anyukámék

tükör-kép

Guadalest, sószóró múzeum -
amikor először voltunk ott nem volt nekik magyar sószórójuk
Most már van ;-)

ezt mi adományoztuk a múzeumnak
sajnos az "Hungría" tábla nem jó helyre volt téve, de szóltunk...
ha legközelebb arra jár valaki, majd írja meg hogy áttették-e :-)

Sárfürdő a Mar Menor mellett , Playa de la Mota

Mikor anyukámék megérkeztek nyár végén a gyerekekkel, elmentünk a közeli tengerparthoz ahol állítólag csodatevő sárral kenegethetjük magunkat, amitől  minden bajunk elmúlik. A babona szerint mindenképpen páratlan számú alkalom kell a jobbuláshoz, a teljes siker pedig 9 kezeléstől várható. A sarat felkenve sétára kell indulnunk, megvárva a teljes száradást (A babona szerint ez pont 3 km gyaloglással érhető el). Vissza kell térni arra a helyre ahol bekentük magunkat és ott, a sós vízben lemosni. (Ennek inkább környezetvédelmi okai vannak, hiszen az agyagos sarat nem célszerű a tisztább tengervízbe mosni)

Na, milyen? :-)))

Ja, és ne felejtsünk el fényképezőt magunkkal vinni ha azt akarjuk, hogy ismerőseink megpukkadjanak az irigységtől, hogy nekünk itt ingyen és korlátlanul áll rendelkezésünkre  mindaz a természetes biosár kezelés amiért ők vagyonokat fizetnek a spa hotelekben :-))) 

Az igaz, hogy elég büdös...
Bár a jó orvosság vagy csíp, vagy keserű vagy drága, ugyebár...

A sár terápiás hatását már az ókortól ismerik, egészségügyi és szépészeti kezelésekre egyaránt használják. Jó ízületi problémákra, bőrbetegségekre, mindenféle fájásokra - egyszóval csodát tesz. 

Nagy piros pont az önkormányzatnak, hogy a tengerparton végig ingyenes parkoló, kiépített sétány és stégek találhatók, és a sárfürdőzésért sem kérnek egy centet sem. Sajnos pl. a Balatonnál már nagyítóval kell keresni az ingyenes strandokat :-(

Célszerű vödröket magunkkal vinni, akkor ki tudjuk vinni a sarat a stégre
és ott bekenhetjük magunkat és egymást tetőtől talpig  

a sétány két oldala : jobbra a sár, balra a kristálytiszta tengervíz

Természetesen aki nem a sárban hanem a tiszta tengervízben szeretne pancsolni, csak néhány lépést kell tennie a sétány túloldalára, ahol apró kavicsos majd homokos part található játszótérrel, tengerparti bárokkal, sőt, beljebb a gyerekeknek felfújható vízi csúszda is van - egy szóval itt a nagyitól a tökmagokig mindenki megtalálja a kedvére valót. (Kivéve a család blökijét, aki csak a sétányon sétálgathat, a strandra bevinni tilos)

flamingók

ahol nagyon kiül a só, még sófürdőzni is lehet
 - ez azért annyira nem kellemes, de mint tudjuk,
 a gyerekeknek minden mindegy csak kenhető legyen és kosszal járjon ....

Doagh Famine village - az éhező falu(múzeum)

A Doagh Famine Village (Az éhínség múzeum) az írek életét bemutató múzeum (tulajdonképpen skanzen), ahol az 1840-es évek burgonyavészét és az azt követő éhínség történetét és következményeit mesélik el, egészen napjainkig: tényekkel, adatokkal, mégis humorosan, élvezhetően, párhuzamba állítva a mostani világgazdasági válsággal... - a történelem ismétli önmagát...

Sok néprajzi elemet is beillesztenek.  Jól kell tudni hozzá angolul, mert nem annyira a látottak, mint a történetek a magukkal ragadók, bár vannak kitéve írott információs táblák is, ha valaki nem értené azt a gyönyörű ír akcentust 😉... 

Vezetett csoportokban lehet megnézni a múzeumot, minden részt más-más idegenvezetővel láttunk (nem tudom, hogy azért mert mi önállósítottuk magunkat és egyik csoporttól a másikhoz csapódtunk, vagy minden témának megvan a saját felelőse...)

Az első részben az 1845-ös év burgonyavészéről hallhattunk, ami nem más, mint egy gombafertőzés, mely először a leveleket, majd az egész növényt elpusztítja, beleértve a gumót is. A gomba vélhetően az USA-ból érkezett és gyorsan terjedt Európában a kereskedőknek köszönhetően. Sok krumpli már a földeken megrohadt, illetve az  ép kinézetű termény is szép lassan tönkrement az ősz-tél folyamán. 

Ebben az időben, a burgonya volt a családok fő tápláléka, naponta egy felnőtt munkásember több mint 6 kg krumplit evett meg (nálunk most ez jó ha egy hónap alatt fogy el, az egész családnak!) A nők és nagyobb gyerekek olyan 5 kg-t, a kicsik ennek a felét ették, naponta. Ha volt, ettek hozzá halat vagy káposztát - ha nem, akkor csak a krumplit magában. Elképzelhetjük, hogy micsoda csapás volt mikor egyszer csak minden termény odalett. 

ennyi krumplit evett meg egy ír férfi az 1800-a években
- egymaga, egy nap alatt

Persze mindenkiben felmerül a kérdés: egy szigeten hogy lehet éhen halni? Hiszen a tenger tele van hallal.... Nos a burgonyavész előtt néhány évvel akkora viharok voltak, hogy rengeteg halászhajó odalett: elégette a villám vagy egyszerűen elsüllyedt vagy nagyon súlyosan megrongálódott. A halászok megelégelték, hogy minden hasznukat a javításra, újjáépítésre kell fordítaniuk, miközben a krumplitermelők csak gazdagodnak: nosza mindenki krumplit kezdett termelni. Persze a baj nem jár egyedül: a bejövő import vetőmag gombafertőzött volt, így most már se hal, se krumpli - ha pedig csődbe mentek, nincs pénz hajóépítésre, halászhálókra, a hal pedig csak úgy nem ugrál a tányérokra.

(Amúgy egy érdekes adat: 

Világszerte manapság kb 5 billió US$ -ból gazdálkodhatnak a különböző segélyszervezetek. 

Európa és az USA lakosai 17 billió US$-t költenek - állateledelre...)

Az emberek fokozatosan elvesztették házaikat, hiszen a földesúr kitette a szűrét azoknak, akik nem fizették be a terményadót** . Földbe vájt lyukakban húzták meg magukat, a halál mindennapos vendég volt náluk. 

Azokat a nőket, akik házasságon kívül adtak életet a gyermeküknek (pláne ha az apa vallása ráadásul eltérő volt), kiközösítették. Odúkban húzták meg magukat, ahol vagy éhen haltak a csecsemővel együtt, vagy ha szerencséjük volt, akkor a falubeliek között akadt néhány jóindulatú ember aki megszánta őket és vitt némi ennivalót. Persze ott ahol a falubeliek is éheznek, nem nagyon jutott még két éhes szájnak.

az ún, sod house - fűház

A terményadó mellett ablak - és kéményadót is bevezettek. Az emberek, hogy ne kelljen adót fizetni, ablaktalan, kémény nélküli házakat kezdtek építeni - a füst az egyetlen résen, az ajtón távozott. 

Képzelhetitek hogy emelkedett meg ezek után a tüdőbetegek száma....

(Azért Mátyás királynak csak volt esze, ő füstadót vezetett be, az alól még így sem lehetett volna kibújni). 

Végül Angliától kaptak segítséget (ne feledjük, ekkor még a brit birodalom része volt a mai Írország!) : viszont az angolok nem akarták, hogy a segély "csak úgy" érkezzen: az embereknek meg kellett dolgozni minden tál ételért: ha mást nem, hát követ fejtettek a hegyek oldalában és abból építettek kerítéseket - a hegyoldalba. Sok értelme nem volt de ők már akkor felismerték, hogy a munka nélkül adott juttatás sok jóra nem vezet - sajnos egyes országok ezt ma sem képesek belátni---hmmm.......

Lee Iacocca - az amerikai self-made szupermanager idézete, nagyon is ideillik:
Tedd hasznossá magad. Tanulj, amíg csak tudsz, de aztán, az Isten szerelmére, CSINÁLJ VALAMIT.
Ne csak állj ott, hanem tegyél valamit. 

A múzeumban tovább haladunk az időben és az ír történelem más pillanataival is megismerkedhettünk. Bepillanthatunk olyan házakba, ahol annak idején a forradalmárok nyertek menedéket - illetve egérutat: ezekben a házakban titkos ajtók  voltak, így ha a rendőrség utolérte őket, csak kislisszoltak a kandalló mögött...

5 ilyen szobán mehettünk végig, nekünk kellett megtalálni a kijáratot - vicces volt ahogy keresgéltünk :-) 

Voltak még érdekes adatok az akkori és mai világra nézve, pl. ez a táblázat: ha a mai világ lakosságát 100 ember reprezentálná egy faluban , így nézne ki az összetétel:

azért megdöbbentő és elgondolkodtató: 70 % analfabéta, 50% alultáplált, 1% -nak van számítógépe és 1%-a juthatna be egyetemre továbbtanulni
nem is gondolunk bele milyen szerencsések vagyunk, hogy az 1%-ban lehetünk...

A világ 3 leggazdagabb milliárdosa gazdagabb mint
  a legkevésbé fejlett országok (2016-os lista ide kattintva) és 600 millió lakosuk...

Számomra az egyik legérdekesebb rész a temetkezési szokásokról szólt: 

tudjátok például, hogy miért állítják meg az órát amikor meghal valaki? Nos azért, mert régen ugye háznál haltak meg az emberek (természetes halállal, nem kellett hozzá orvosi segítség ;-) ). A rokonok, falubeliek pedig jöttek kegyeletüket leróni, elbúcsúzni a halottól. Ahogy beléptek a szobába, az első kérdés rendszerint az volt, hogy mikor történt. Nos, ezt elkerülendő, megállították a faliórát, így mindenki csak odapillantott és nem kellett kérdeznie. (Kegyeletből általában nem is indítják újra)

Nagyon féltek az élve eltemetéstől, ezért volt a halott napokig felravatalozva a szobában, és ezért jajveszékeltek olyan hangosan a siratóasszonyok: hátha felébred... amire azért volt példa. Igaz, a környékbeliek mesélik, hogy az élve eltemetésre is: egyszer egy gazdag nőt felékszerezve temettek el: nem kellett több a sírrablóknak, az éj leple alatt elindultak kiásni: és igen meglepődtek, mikor kinyitva a koporsót a hölgy felült benne... Állítólag túlélte a férjét és kb. 30 évvel később halt meg, úgy igazából. 

Innen ered az a kifejezés, amit Magyarországon is hallhattunk: ha a gyerek nagyon sír, kiabál, rászólnak, hogy hallgasson, még felébreszti a halottakat - ugye nektek is ismerős?

 Megnézhettük még a régi házak belsejét, a ruhákat, berendezéseket, használati tárgyakat, itt is sokat mesélt az idegenvezető, túl sok lenne leírni, meg amúgy is érdekesebb eredetiben...

a krumpli mellé ilyen ételeket ettek: sózott hal, hínár, káposzta, kagylók -
ott középen az a kerek a nád gumiszerű szárából készült rágókat a picibabáknak

Akit érdekelnek az ilyen történetek, mindenképpen látogasson el ide, nekünk nagyon jó idegenvezetőink voltak, élvezhetővé tették az egészet. 

És a környék látványa sem utolsó:

És végül: 

milyen lehetne ma egy jó helyi társkereső hirdetés? (az ajándékboltban kapható pólón volt): 

Ír nőt keresek
Tudjon takarítani, főzni, varrni, krumplit ásni, tüzelőt gyűjteni.
Kell hogy legyen földje és traktorja.
Kérlek küldj képet a földről és a traktorról.
😆

*úgy rémlik, hogy németül is láttam feliratokat, meg lehet hogy más nyelven is volt, annyira nem figyeltem... 

 **az itthoni tized kifejezés nem hiszem, hogy pontos lenne, hiszen nem tudom hogy hanyad részt kellett beszolgáltatni