Az út utolsó állomása Rio volt. Minimum az óriási Jézus szobrot mindenki ismeri, ha máshonnan nem, hát a filmekből: olyat én még nem láttam, hogy Rio szerepelt egy filmben és ne mutatták volna ezt a szobrot :-)
|
A Megváltó Krisztus szobra a Corcovado hegyen |
A zsebtolvajoktól tartva inkább szervezett túrát választottunk városnézésre, utólag ezt kicsit megbántam, a turistaövezet elég biztonságosnak tűnt, bár ki tudja... Viszont az is igaz, hogy a fényképezőmet nem akartam a szállodában hagyni, márpedig azzal a nyakamban nem lett volna biztonságos gyalogosan császkálni. Másik előnye a csoportos útnak, hogy ki lehet kerülni a sort, bár ez szerintem január környékén sokkal fontosabb, mint így főszezonon kívül. Nem szoktunk ilyen vezetett bámészkodásokra befizetni, így az azért eléggé meglepett, hogy a buszos városnézés című program keretében összeszedték a különböző hotelekből a turistákat. A városnézés pedig abból állt, hogy az idegenvezető menet közben elmondta, hogy 'balra nézz, csodálkozz'...
Először a Metropolitan Katedrálisnál álltunk meg. Másik neve a Szent Sebestyén (San Sebastian) katedrális, nevét Rio de Janeiro védőszentjéről kapta. A kb. 50 éves épület 96 m átmérőjű, 75 m magas, formáját a Közép-Amerikában található piramisok ihlették.
Innen a Cukorsüveg- hegyhez (Páo de Acucar) buszoztunk tovább. Libegővel lehet eljutni először az Urca-hegyre, majd innen a Cukorsüvegre, mely szintén Rio egyik jelképe. A libegő két részletben visz fel, mindkét állomáson érdemes nézelődni, pláne, ha az ember nem jár máshol az országban, itt egy kis ízelítőt kaphatunk a növény- és állatvilágból.
|
A város a hegy lábánál terül el |
|
Hosszú homokos tengerpartok mindenütt |
|
Ott mögöttünk a távolban a Corcovado hegy a Krisztus szoborral |
|
Csak az arányok végett: látjátok ott a kuka mögött azt az iciri-piciri majmocskát? |
|
ha valaki eszik valamit, azonnal megjelennek koldulni |
|
Ülnek a "kérjük ne etesse az állatokat" táblán és várják a kaját :-) |
|
Szerencsére tényleg nem láttuk, hogy etették volna őket, ezt a szitakötőt magának fogta |
|
Ha valakit érdekel, lehet helikopterezni, egy kör fejenként 350 real, nekünk erre nem jutott idő |
Ebéd után a Corcovado-hegyre mentünk fel fogaskerekűvel.
Itt koncentrálódik a városban tartózkodó turisták zöme, mindenki a Jézus szobornál fotózkodik kitárt karokkal.
A 30 méter magas betonszobor valóban felénk magasodik mikor alatta állunk, viszont azért nem annyira nagy mint ahogy elképzeltem. És őszintén szólva nem tudom mitől van mindenki annyira elájulva tőle, nekünk amolyan "ezt is láttuk, kipipálva" élmény volt. Egyébként a
világ hét új csodájának egyike, szóval biztos velem van a baj, hogy nem tudom igazán értékelni...
A szobornál sokkal nagyobb élmény volt a város látványa, ahogy elterült a lábunk előtt. Egy ismerős azt mondta, ha Rio nem a tengerparton, hegyekkel-völgyekkel tarkított zöld területekkel átszőtt város lenne, nem is lenne olyan nagy szám. Van ebben valami, így viszont tényleg lélegzetelállító a látvány, megérte feljönni. Rio két legismertebb hegye közötti városrészt az UNESCO is érdemesnek tartotta a védelmébe venni.
|
Az ott a Cukorsüveg-hegy ahol délelőtt jártunk |
Másnap az Ipenama beach-re és Botanikuskertbe látogattunk el. Az Ipenama inkább a helyiek között népszerű, míg a Copacabana valamivel turistásabb. Mindkettő szép, nagy, homokos tengerpart, aki ráér, érdemes mindkettőt meglátogatni. Mi esténként mezítláb futottunk a homokban végig a vízparton, naplementekor...
|
Copacabana beach |
A parton nagyon jó koktélokat árulnak, de szemrebbenés nélkül ajánlgatták a kábítószert is...
|
Ipenama beach |
A két part közötti sziklára épült a Copacabana erőd, itt katonai kiállítás és néhány ágyú látható. A legjobb mégis a bárban Caipirinha-t iszogatni a várfal mellett, és csak nézni az óceánt, a tengerpartot...
|
Az erődben katonai kiállítás kapott helyet |
|
A nagy hódítók érkezése az "Új világ"-ba |
|
Hát igen, a történelmet a győztesek írják... |
|
Ez a kis bagoly az ágyúcsőben lakik, mind a két nap, mikor erre jártunk, ott nézelődött |
|
Copacabana |
Amiben biztos voltam, hogy nem szeretném látni, azok a favelák, azaz a brazil nyomornegyedek. Egyrészt magamtól bóklászva nem biztonságosak, másrészt amelyekkel leszerződnek az irodák és gond nélkül látogathatók, azokat sem akartam megnézni.
|
csak messziről a tengerparti szállodasor mögött láttunk rájuk |
Személy szerint visszataszítónak tartom, hogy az ő szemükben gazdag európai turistaként nézegessem őket, mint valami állatkertben a ketrecben mutogatott szerencsétlen állatokat, és fényképezgessem a szegénységüket - miközben a fényképezőm többet ér mint amiből ő egész hónapban éldegél az egész családjával... Sajnos Brazília az az ország, ahol a társadalmi különbségek óriásiak, a gazdagok és a szegények közötti szakadék áthidalhatatlan... Rio hegyes-völgyes városszerkezetéből adódóan nem különül el élesen a nyomornegyed az úri negyedtől vagy a turisták által lakott szállodákkal zsúfolt városrészekről, mint sok más városban/országban. Egy rosszul bevett kanyar és máris egy lepukkant sikátorban találhatjuk magunkat. A favelák városközponthoz közelebb eső részei már "pacifikáltak", itt kevesebb a lövöldözés, de ha valaki magának akar nézelődni, akkor állítólag érdemes letölteni azt az appot, ami valós időben mutatja, hogy épp hol ropognak a fegyverek, hol van rendőrségi akció vagy drogbanda-leszámolás. Amikor erről először hallottam, azt hittem valami rossz vicc - aztán letöltöttem, és igencsak meglepődtem, hogy minden nap 4-5 helyen jelzett fegyveres összecsapásokat a városban.... szerencsére mindig messze attól, ahol épp mi tartózkodtunk.
Ennyi volt a brazil élménybeszámoló, remélem, még visszatérünk!