Családunk pár éve a spanyol tengerpartra, a Costa Blanca-ra költözött. 8 év után a spanyol napsütést lecseréltük az ír esőre. De itt legalább szép zöld minden :-) A blogban az itteni mindennapjainkról olvashattok: munkáról, iskoláról, családi eseményekről, kirándulásokról, és mindarról ami minket érint, érdekel, velünk történik.
2015. április 29., szerda
2015. április 5., vasárnap
A Húsvéti Nyúl lelkiismeretfurdalása
Ha Húsvét akkor Tojásvadászat! - kiáltják a lányaim minden Húsvétkor. És annak ellenére, hogy 10 évesek elmúltak, nálunk még mindig él a Húsvéti Nyúl, a Télapó és a Ratoncito (az angolszász Fogtündér rokona) legendája. Majd 20 éves koruk körül azért megkérdezem, meddig tartott míg tényleg hittek benne és mikortól szülővakítás, hogy kapjanak ajándékot, meg "hadd örüljenek az Öregek, annyira lelkesek"...
A lényeg, hogy nem én fogom megölni a nyulat, így idén is lesz tojásvadászat. Hagyományőrző módon tegnap este elrohantam a szupermarketbe hogy megvegyem a szükséges hozzávalókat: csokitojásokat és egyéb apró ajándékokat: mindig érkezik könyv és pár apró kacat amiknek a csajok örülnek, tollak, apró csecsebecsék...
Már a pénztárnál álltam, felpakolva a szajrét a futószalagra, mikor megszólalt mögöttem egy kisfiú: Apa, nézd, mennyi Kinder!
Akaratlanul is odafordultam, és bár nem volt szándékomban, nem tudom milyen arcot vághattam, csak az apuka bocsánatot kért - miért is?
Őszintén szólva kicsit elszégyelltem magam... Hallgattam, ahogy magyarázza a gyereknek, hogy biztos valami iskoláscsoportnak viszem...
Persze nehéz ez, hiszen miért ne vehetnék több tucat kindertojást csak az én gyerekeimnek? Annyira édesek, ahogy keresgetik őket: nem is annyira a csoki érdekli őket, azt sokszor meg sem eszik: maga a kutatás öröme: a nyuszi elrejtette, mi megtaláljuk.
Szoktunk eldugni a saját kertünkben, de a parkokban, vagy a "nyulas részen" ahol tényleg élnek vadnyulak, egyszóval tényleg sok tojásra van szükség.
De azért rosszul éreztem/érzem magam. Az a kisfiú biztos nem kapott még összesen annyi Kinder tojást mint amit én egyszerre most összevásároltam.
Mert még a Nyuszi sem igazságos.
Pedig ez nálunk csak a gyerek nevetéséről szól. Hányszor mondjuk, hogy a gyerekek mosolya minden pénzt megér...
Most mégis valahogy keserédes lesz ez a nevetés, előttem lesz annak a kisfiúnak az arca :-(
Tudom, nem én fogom megoldani a társadalmi különbségeket... És nagy közhely, hogy a pénz nem boldogít - de azért ennek a kisfiúnak biztos szebbé tehette volna a Húsvétját.
Holnap azért levadásszuk reggel azokat a tojásokat...
Mindenkinek Kellemes Húsvétot kívánunk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)