2014. november 30., vasárnap

Pillanatképek


Prológus:

Tipikus:
- Ja, anya, kell a házihoz egy nagy színes karton, filcek, fényképek...
- Mikorra?
- Hétfőre. 
( játszódik: vasárnap este 10 órakor)

.....

Minden tiszteletem a nagycsaládosoké. Mármint akik az n számú (n> 2) gyereket jól tudják menedzselni. És itt a "jó"-n van a hangsúly. Mert az nem kunszt, hogy ne haljanak éhen vagy eljárjanak iskolába, esetleg még ruha is legyen rajtuk.
De komolyan, n számú gyerekkel hogy csinálják, hogy ott vannak minden gyerek minden iskolai ünnepségén, ők mennek eléjük a kirándulás után a buszhoz, jelmezt varrnak mindnek farsangra, tortát sütnek a szülinapjukra, kedvenc kaja van vasárnap ebédre, egyik úszni, másik nyelvórára, harmadik balettra, negyedik színjátszószakkörre, baráthoz megyünk, barátok jönnek, ...  és persze mindegyikkel van idő korosztálytól függően mesét olvasni, házi feladatot írni, posztert ragasztani, falevelet gyűjteni környezet órára...
Pláne ha az n számú gyerek mindegyike törpe és kísérgetni kell őket mindenhová, mert egy kamasz (gondolom) már inkább csak anyagilag (és idegileg) megterhelő...
Ja és mindezt főállású munkahely mellett. (Nálunk nehezítésként hozzájönnek az ügyeletek és délutáni rendelések + továbbképzések is, de azért nem támasztok nagy elvárásokat.)
Nagyszülők bevetése esetén persze más a helyzet, de itt nekünk nincs ilyen luxus, a bébiszittert pedig csak végszükség esetén hívjuk, mégiscsak az én gyerekeim. Így is meg szoktam kapni, hogy " bezzeg másnak az anyukája el tudja vinni a gyereket az oskolába")


Nálunk egy átlagos délutáni leckeírás is így néz ki:

Gyerek 1 : - Anya, segítesz a matekban?
Anya: - Mit tanultok?
Gy 1: - Fraction- öket. De nem értem.
Gyerek 2: - Anya, ezt aláírod?
A: Mindjárt, csak gy 1-nek elmagyarázom a ...
Gy 2: ezt csak alá kell írni. Hogy elolvastam.
A: De elolvastad?
Gy 1:  Anya, most akkor magyarázol?
Gy 2:  Nyugi már, csak ezt nekem aláírja.
A: (Aláfirkálom a füzetet.) Menj, csináld a többi leckét.
- Na hadd nézzem. Aha. Törtek szorzása.
Gy 2: (Gy 1-et cikizve) Mit nem ért ezen?  Az könnyű.
A:  Te kész vagy már a leckéddel?
Gy2: Használhatom a számítógépet? Nyomtatni kell. Presentación-t kell csinálni cono-ból. 
A:  Használd.
Gy2: De a fényképek?
A:  Milyen fényképek?
Gy2: Azok is kellenek. Fel akarom ragasztani a poszterre. 
Gy1: Anya, akkor mondod???
A:  Mindjárt...

stb....

A folytatás is tipikus: 

A:  A számlálót megszorzod a számlálóval, a nevezőt a nevezővel és kész.
Gy: : Miiiii? Mit számolok?
A:  Számláló. Tudod mi az?
Gy: Nem. 
A:   Ez a szám itt felül.
Gy : Ja, a top.
A:  Mittomén, én magyarul tanultam. Szóval akkor ezt meg ezt itt összeszorzod. 3x7?
Gy: (kis gondolkodás után): 21
A: azért ezt vághatnád már gondolokodás nélkül
Gy: akkor ne ezt mondjad, én angolul számolok, még le is kell fordítanom (durcát bevág)
A:  Szóval akkor összeszoroztuk a számlálókat. Most jönnek a nevezők.
Gy: ezek itt alul?
A: (megadóan sóhajt) azok
Gy: 42
A: jó. Akkor az mennyi?
Gy: 21 csík 42 
A: 21 42-ed, ugyebár
Gy: ha te mondod...
A:  miért , te hogy mondod?
Gy: 21 over 42
A: Ja. Akkor az mennyi?
Gy: Most mondtam. Twenty-one over forty-two.
A: akkor egyszerűsítsük le.
Gy: Minek?
A: Csak. Mert így bonyolult. 
Gy: Szerintem nem bonyolult. 
A: Azért csak egyszerűsítsd...


Angol:

Gy: Anyaaaaa, segííítesz?
A: Mit tanultok?
Gy: Prefix-eket.
A: És mit segítsek?
Gy: Példákat kell írni.
A: Hadd nézzem.
Gy: a -non- t és - mis- t tudom. Mondjál - a - val , és -al - lal.
A: Nyisd ki a szótárt. Mit tudom én.
Gy: De a szótárban nincs benne hogy prefix vagy nem. Mondjuk az Always - ben az "a" az prefix?
A: Hmmm... Na várj, telefonos segítséget kérünk: kérdezd meg a nagynénédet,  mégiscsak jobban ért ehhez.
      ---  Légyszi, mondjál a- val vagy al - lal kezdődő prefixes szavakat.
M: Al-Qaida?
A: Ha - ha. Vedd komolyan légyszi. A gyerek házi feladata a tét.
M: Already?
A: Ha te mondod...  Tovább is van, mondjad még!
M: Guglizok mint állat. Ha még eszembe jut valami akkor sikítok.
A: Tudod mit, fiam, kérdezd meg holnap a tanárodat.
Gy: Anya, ti nem tanultatok semmit az iskolában???!




..... és így tovább, végtelenül....
Most komolyan, minden szülö együtt járja a gyerekkel az iskolát???


2014. november 29., szombat

2014. november 26., szerda

Nyár vége nagyapáékkal Magyarországon


Ez csak egy rövid képriport az utókornak megőrzendő, mivel mi hazajöttünk dolgozni, ők pedig maradtak nagyizni, csak néhány fénykép készült.
Tehát címszavakban:
A debreceni Aquaticum kihagyhatatlan programmá vált. mondjuk tényleg jó kis hely, errefelé Murcia mellé Archenaba szoktunk menni ha fedett élményfürdőt keresünk, de nyomába sem érhet a debreceninek. Ráaadásul Magyarországon augusztusban sem lehet biztos abban az ember , hogy nem ragad a lakásban akár egy hétre az eső miatt, ilyenkor jól jön mentőötletként a fedett strandolási lehetőség. 

Jó időben pedig át lehet menni Hajdúszoboszlóra a fürdőkomplexumba, ami csak pár km-re van Debrecentől, ahol Európa egyik legnagyobb Aquaparkja található. Mi még nem voltunk, de a gyerekek idén nyáron kipróbálták nagyapáékkal, és elsöprő sikert aratott. 

hab-fürdő

ez aztán a csúszda

meg ez :-)



Persze jártak kint az apafai kertben is, bográcsoztak, fáról ettek gyümölcsöt és heverésztek a függőágyban. Kell ennél több? :-)






És ha már augusztus és Debrecen, akkir 20-án kihagyhatatlan program a Virágkarnevál. 




Sajnos ez egyúttal azt is jelenti, hogy vége a nyárnak, és lassan jönni kell vissza, 
kezdődik az iskola :-(

Persze a spanyol tengerparton még tombol a kánikula ilyenkor, úgyhogy suli után simán lehet medencézni vagy tengerparton hancúrozni, bár idén, mivel kész lett a saját medencénk, a tenger eléggé háttérbe szorult. Érdekes, mi anno majd' megvesztünk, hogy csak pár napra is, de lejussunk a tengerhez, az itteni gyerekeket meg egyáltalán nem hatja meg: homokos, hullámzik, sokan vannak...
Nem tudják, mit veszítenek :-)

2014. november 20., csütörtök

Perpignan , Franciaország


A hazaút már elég sietős volt, egy-két napunk volt otthon és aztán irány dolgozni. Az meg egy egy hónapos utazás után még kipakolni is kevés, nemhogy mosni, elrámolni...
Ilyenkor pár napig minden terítve ruhákkal, prospektusokkal és ajándékokkal. A ruhák még csak-csak a helyükre kerülnek, de a prospektusok, térképek, amiket mindig lelkesen gyűjtök a turist info-kban, csak egy dobozba vándorolnak, hogy majd egyszer, egy távoli jövőben, ha lesz időm rendezgetni őket akkor csinálok egy albumot a fotókkal, képekkel, információs lapokkal, térképekkel... azt hiszem ez is a "nyugger" napjaimra marad - ha csak addig meg nem unom a dobozokat és irányítom a szelektív hulladékba mindet...

Perpignan-ra nem voltak terveink. A napi km adagunk és a sötétedés előtt időnk kb. itt járt le, gondoltuk megalszunk és reggel megyünk egyenesen hazáig (ami kb. közel 800 km még)
Persze az útikönyvek minden helyről csupa jókat szoktak írni , még ha pártatlan akar maradni akkor is ír valami templomot/bazilikát/erődöt/várromot, na meg minden faluban van manapság valami helyi múzeum... úgyhogy Perpignanról is azt olvastuk, hogy népszerű tengerparti üdülőközpont, Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli, már a rómaiak is táboroztak errefelé, stb. 
Neki is van temploma, katedrálisa, városkapu bástyával, toronyóra lánccal...

Egészen 2010-ig csak a francia volt a hivatalos nyelv, de ekkor egy szavazást követően a katalánt is elfogadták a város hivatalos nyelveként. 

Szóval úgy gondoltuk, jó lesz nekünk itt megállni, megvacsorázni, sétálni egyet a történelmi központban...

az a bizonyos városkapu a bástyával ami megmaradt belőle
benne van a helytörténeti és népművészeti múzeum

Az tény, hogy amit a városról írnak, az igaz: megtaláltuk a főteret, a városkaput, a katedrálist...

egy csatorna a tengerhez, ami a főtéren folyik keresztül

bástya by night

Le is lehet tűrhetően fényképezni, de ... a környezet, az emberek, minden nagyon elhanyagolt, lepusztult volt, egyáltalán nem éreztem magam biztonságban. Egy főtéri étteremben ettünk, ami drága és vacak volt, a kiszolgálás pedig borzasztó lassú, pedig nem is voltak nagyon tele. 
Úgyhogy rövid séta után visszamentünk a szállodába és inkább kipihentük magunkat. 
Nem láttunk mindent, biztos van még jópár műemlék, de az az igazság, hogy ha a főtér ilyen ... elment a hangulatunk a további nézelődéstől. 
Ízlések és pofonok, de szerintem akinek nem muszáj idejönnie nem veszít semmit ha gyorsan elhúz mellette az autópályán...



2014. november 19., szerda

Mária Magdolna barlangja és koponyája Franciaországban


Nem feladatom állást foglalni a Mária Magdolnát és Jézust érintő kérdésekben , nálam sokkal okosabb emberek sem tudnak megegyezésre jutni a témában. Nekem inkább csak történelmi érdekesség mint hitbeli kérdés, mindenesetre, ha már Provance-on keresztül vezetett az utunk, betértünk egy kis faluba, Saint-Maximin-la-Sainte-Baume -be.

Sainte Marie Madeleine Bazilika

Hogy ennek mi köze Mária Magdolnához? 
Nos, ebben a falucskában van egy bazilika, aminek az altemplomában őrzik Mária Magdolna földi maradványait.



Hogy ő maga ki volt, arról ahány forrás, annyiképpen ír: a Biblia szerint Jézus egyik (egyes iratok szerint kedvenc) tanítványa volt, ő beszélt vele először a feltámadás után. A keresztény irodalomban a bűnbánat megszemélyesítője. Egyesek odáig mennek, hogy akár a felesége is lehetett, sőt, Sára nevű gyermekükkel egy evező nélküli csónakban a dél-francia partokig menekült. A témának kimeríthetetlen irodalma van, akit érdekel járjon utána.



Én most inkább a helyszínt mutatnám be, ahol egyesek szerint Mária Magdolna utolsó éveit élte, terjesztette a keresztény hitet, majd egy barlangban húzta meg magát haláláig.


Mikor odaértünk, épp a szent ünnepe volt 

a zenészek végigvonultak a falun, még a turista info-irodába is bejöttek

A bazilika belsejében található a kripta, ahol a szent ereklyét őrzik.



1279-ben II. Anjou "Sánta" Károly fedezte fel a koponyát, testének földi maradványait később a templomba szállították, és azóta is ereklyeként őrzik és tisztelik. 
1974-ben a kételyek eloszlatása végett a Vatikán engedélyével antropológiai vizsgálatokat végeztek a koponyán: ebből megtudtuk, hogy a koponya egy mediterrán típusú nőé aki valamikor az első században halt meg, életének kb. 50. évében. Annyit be kell látnunk, hogy a kor és nem stimmel. Többet pedig nem várhatunk a tudománytól, a többit a hitre és a képzeletünkre kell bíznunk. 


ha hiszünk nekik, ez a szent Mária Magdolna koponyája

volt szerencsénk az ünnep miatt a kriptán kívül, közelről látni
 A koponyán kívül őriznek még egy ereklyét (ez a koponya alatt látható, egy üveghengerben), amely állítólag egy mumifikálódott bőrdarab, méghozzá ha minden igaz Mária Magdolna homlokáról származik, és pont az a hely, amit Jézus megérintett : "Noli me tangere" - Ne érj hozzám - mondta Jézus mikor Mária Magdolna  hozzáért a kereszten.

Már a koponya eredetét tekintve is vannak kétségeim - jó, jó, hogy az első századból származik, és egy nőé volt, de azért ez még közel sem szűkítette le minden kétséget kizáróan a kört Mária Magdolnára... na de hogy még azt is tudják, hogy Jézus pontosan hol ért hozzá ...

egyébként lent a kriptában, ebben a szentélyben, rácsok mögött van elhelyezve




Teljesen véletlenül, azonban pont a szentjük ünnepének hetében érkeztünk a faluba, láttunk ünnepi felvonulást, belestünk a misére és szerencsénkre ezen a napon a szarkofágot előhozzák és megcsodálhattuk a szent csontjait. Maga Mária Magdolna napja július 22, mi egy héttel később érkeztünk, úgy tűnik, még egy ideig elől hagyják az ereklyét, hogy mindenki megtekinthesse. 

A templomtól a környező hegyekbe vitt az utunk (kb. 20-30 perc kocsival a falutól). Itt ugyanis, ha követjük a turist info-ban szerzett térképet, egy turistaút vezet ahhoz a bizonyos barlanghoz, ahol a Mária Magdolna csontjait és koponyáját találták.



Jó kis kaptató, de cserébe a barlangban jó hűvös volt és a kilátás is kárpótolt a fáradtságért.




A barlang bejárata, Sainte Baume közelében:

a sziklafalban mára kiépített bejárat van

Bent oltár, szobrok, gyertyák - kész templomot rendeztek be.







Lépten-nyomon szabadkőműves jelek köszöntek vissza.





Ennyi fért ebbe a napunkba, a mese talán igaz sem volt, de a hegymászás akkor is megérte :-)

2014. november 5., szerda

Egy pillantás a híres pisai ferde toronyra

Mivel visszafelé eléggé szorított az idő, sok volt a napi km és kevés idő maradt a nézelődésre. De hát ez van, vissza kellett jönni dolgozni :-(

Így aztán épp csak megnéztük az útba eső pontokat a térképen, aztán ráböktünk arra ahol épp valami olyasmi volt amit még nem láttunk. Így keveredtünk Pisaba, mert annak ellenére, hogy többször jártunk már erre, valahogy sosem tértünk be a városba, csak épp elhúztunk mellette. 


Pisa, Dóm tér : a keresztelőkápolna, a dóm és az a bizonyos ferde torony

Szerencsére sikerült épp a központban, a Dóm tér mellett parkolót találni (meg egy pizzériát ahol megvacsorázhattunk)
A bejárat közelében a szokásos bóvliárus sátrak, tuti "kínai" ferde tornyokkal :-)

Rövid séta a téren, megnéztük a tornyot (tényleg ferde), kicsit szórakoztunk a turistákon : persze sokszor láttam már olyan képeket, hogy támasztják vagy épp döntik a tornyot, de hogy ennyien  :-O


napnyugtakor


innen még ferdébbnek tűnik

A torony a 12. században épült, majd a talaj lazasága miatt süllyedni kezdett, ezáltal megdőlt és azóta kicsit kótyagosan áll. Sokszor és sokan próbálkoztak a helyrehozatalával, több-kevesebb sikerrel. Az utolsó restaurálás 1990-ben kezdődött és több mint 10 évig tartott, de állítólag megérte: ha minden igaz vagy 300 évig még stabil marad. A két oldala között a magasságkülönbség majdnem egy méter.




Most fel is lehet menni a harangtoronyba (7 harang, mindegyik a zenei skála más hangján szólal meg), de annyira nem hat meg hogy sorba álljak, meg szerintem így az utolsó pillanatban nem is lehetett volna jegyet kapni. Állítólag a 2. szintig lehet menni és eléggé hajtják a népet, folyamatos a fel-le járkálás. Mivel biztos hogy járunk még erre a gyerekekkel is, majd velük felmegyünk. 
Állítólag Galilei itt dobált le ágyúgolyókat, hogy bebizonyítsa, hogy az esési sebesség nem függ a tömegtől (vagy valami ilyesmit...), bár ma már azt mondják, hogy ez csak városi legenda.

Ennyire futotta az időnkből és örülök, hogy ennyire is betértünk. Persze tudom, hogy Pisa közel sem ennyi, de a többit majd legközelebb :-) 

2014. november 1., szombat

Leonardo da Vinci szülőháza Toszkánában


Vinci Firenze mellett található falu, mely mindössze arról híres, hogy  Leonardo da Vinci itt született.


Megkerestük a szülőházát ami ma múzeumként üzemel. Nem mondom, hogy kihagyhatatlan, jópár Leonardo kiállítást láttam már, sok újat ez sem tudott hozzátenni. Egy teremben az utolsó vacsora van projectorral kivetítve és egy értintőképernyőn az egyes részekre kattintva információkat olvashatunk róla.
Egy másik teremben pedig filmet vetítenek az életéről , ami amúgy egész szórakoztató, angolul és olaszul felváltva láthatjuk. Van még egy, a tanulmányaiból, rajzaiból készített kiállítás is.
Igazából ide nem is ezért megy az ember, hanem inkább hogy elzarándokoljon a házhoz ahol a lángelme született.



Az az igazság, hogy Firenzében már jártunk, és most nem volt hangulatunk képekhez és szobrokhoz, ez pedig pont belefért az időbe és a napi kilométerkeretbe. Akinek van kedve (nekünk nem volt) lemehet a faluba (a ház fent van egy domb tetején), ott található a múzeum ahol további Leonardo emléktárgyak és találmányok makettjei láthatók.