A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gastro. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gastro. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 24., csütörtök

Villány


A Villányi borvidék nagy kedvencünk már majdnem két évtizede, néhány évente vissza-visszatérünk pár napra.

A Polgár pincénél kezdtünk, már sokadjára sétáltuk végig a pincéjüket és isteni finomakat vacsoráztunk, közben pedig végigkóstoltuk a fogásokhoz illő borokat. Mindig hozunk is magunkkal pár üveggel - bár mióta nem kocsival, hanem repülővel utazunk, ez azért nehezebb és limitáltabb mennyiség.


A panzió viszont idén csalódás volt. Korábban írtam, milyen jól megcsinálták - idén viszont az látszott, hogy nem megy valami jól az üzlet, minden a minimumra korlátozva: a wellness részleg nem működött, a medencét ugyan lehetett volna használni, de hideg és algás volt, láthatóan nem foglalkoznak vele. A szobákban nem működött a légkondi, a reggelinél pedig úgy kellett valakit előkeríteni, hogy egy kávét kaphassunk... Persze lehet, hogy minden épp előző nap romlott el, de mondjuk azt, hogy nem úgy tűnt... 

Ha a panziót most nem is, de az éttermet és a borokat továbbra is bátran ajánlom :-)



ez a "therápia"nagyon hatásos :-)



Sajnálom, mert a család tényleg szívvel-lélekkel mindent belead - mi már több mint 15 éve járunk ide, láttuk ahogy bővítettek, fejlődtek... és most nagyon rossz volt látni, hogy valami történhetett... Nyilván ez kizárólag magánvélemény, de gondolom itt is a nagy hal megeszi a kis halat elv érvényesül: az ismert pincészetek elszipkázzák a környékre látogató borturistákat: a Gere, Csányi vagy Boch neve azok számára is ismerős lehet, akik egyébként nem foglalkoznak a borászattal vagy akár nem is nagyon isznak bort. A nagy áruházláncok polcairól is bármikor lekapható a termékük. Aki pedig nem konkrét pincészetet keres, az is inkább a központban száll meg, a fő utcán sétál végig, ül be egy-egy borozóba - és valljuk be, Villányban kb minden háznál bort árulnak és a panziók is egymást érik. Így aztán a kicsit is perifériára került helyeknek nagyon nehéz felvenni a versenyt a többiekkel. 



A Gál pincét is régóta látogatjuk, teljesen más borokkal, de szintén rabul ejtettek minket. Most is be akartunk ugrani egy pár üveg fahéjas-almás finomságért, meg persze a fűszeres ürmös borért, amit csak itt készítenek és igazi Hungarikum! - mikor hirtelen elbizonytalanodtunk: a megszokott helyen bezárt pinceajtó fogadott... 

a régi Gál pince
Még szerencse, hogy a szomszédos Bormúzeumban rákérdeztünk, hogy hol is van az a bizonyos pince, azt hittük mi emlékeztünk rosszul...

ez pedig az új, kibővített pince és bormúzeum
Persze ha elölről jövünk akkor láttuk volna a feliratot, de mi a másik utca felől érkeztünk


Kiderült, hogy a régi pince ugyan bezárt, de pont a bormúzeumba költöztek át, úgyhogy a legjobb helyen jártunk! 
Egyszer régen már írtam a pincéről itt a blogban, és képzeljétek, a beszélgetés úgy hozta, hogy kiderült, tudtak rólunk, a blogunkról! Ez meglepett, de nagyon jól esett :-) 


Itt is végigkóstoltuk az újításokat, és persze innen is jó pár üveggel megrakodva távoztunk. A hagyományos borok mellett különleges, egyedi ízesítésű borokkal is foglalkoznak, ez utóbbi csábít ide minket minden alkalommal, ha Villányban járunk. Ezek inkább amolyan édes likőrökre hasonlítanak, de mi szeretjük akár desszert helyett, akár egy finom forró almás rétes mellé megiszogatni. 

az ízesített borokat a nagyon jellegzetes, egyedi grafikájú címkéjükről messziről felismerni 

Itt is sok fejlesztést láttunk, hangulatos a kerthelyiséget alakítottak ki a teraszon. Jó lenne egyszer Márton nap környékén érkezni, és kicsit hosszabb időre maradni... 

Még néhány kép a környékbeli pincékről. Csábítóak, nem? :




2017. október 30., hétfő

Pincelátogatás - egy korty Porto(i)



A pincék csak csoportosan, előre megadott időpontokban látogathatók. Több pincészet is szervez borkóstolást, sőt, kombinált jeggyel akár többet is végigjárhatunk. Mi a Ferreira pincészetet választottuk, azt mondták ez a "legautentikusabb". (A Sandeman is nagyon híres, de az állítólag "turistásabb", a többi nagy része, pl. az Offley pedig angol tulajdonú - ami nem véletlen, a portói legnagyobb exportja Angliába tart évszázadok óta) 
A Ferreira egyike a legrégebbi és legnagyobb pincéknek, 100% portugál tulajdonban van, és elég részletesen mesélnek a bor és a borvidék történetéről. A kül. vezetett túrák több nyelven is indulnak, a megfelelő csoporthoz érdemes csatlakozni. 



A bejáratnál egy pici múzeumot is berendeztek ahol könnyen elüthetjük az időt míg várakozunk. Főszezonban mindenképpen érdemes előre jegyet venni (mi a turist info-ban vettük, ott nem volt sor, és ők elintézték telefonon a foglalást) mert bár a helyszínen is lehet kapni, de ott elképzelhető hogy csak soká indul olyan csoport amilyen nyelven mi szeretnénk (és mikor mi voltunk rengetegen álltak sorba)

A pincészet a XVIII. század óta ugyanannak a családnak a kezében van. Antónia Adelaide Ferreira volt az, aki híressé tette boraikat és akkoriban modern technikával szerelte fel a pincészetet. Angliába utazott új módszereket tanulni, a portói mai napig nagy népszerűségnek örvend a brit szigeten.  Manapság, ha portói borról van szó, sokszor külföldön is az ő pincéjük borait kóstolhatjuk. Jelképük a lópatkót a csőrében tartó gólya(?). 

szerintem gólya... bár hiányzik néhány fekete szárnytoll...


Kb. fél óra alatt körbevezetnek minket, meg-megállunk néha, hogy elmondjanak egy-egy érdekességet, történetet, ismertessék a legfontosabb helyi borfajtákat. 
Elmondják a különböző szőlőfajtákat, hordóméreteket, tárolási éveket az egyes boroknál, de ezt kb. akkorra elfelejtettem mire kiértünk. Összességében viszont érdekes volt, mindig tanulunk valamit. Cseppenként pedig szépen lassan kikupálódhat az ember :-)

A portói a Duoro folyó felső szakaszán nagyon szigorúan meghatározott területen termelt szőlőből készült borfajta. (Ezért aztán nincs is sehol a világon máshol portói. Amit Magyarországon anno Oporto-nak hívtak, és egy bizonyos szőlőfajtára utalt, azt ma már "portugieser" néven forgalmazzák)
Kifejezetten édes (nekünk már nagyon is), amolyan likőrbor. Korábban a szőlőt a helyszínen feldolgozták és a boroshordókat kis bárkákon úsztatták le a folyón Portóig. Ma már magát a szőlőt szállítják és a bort a pincékben érlelik és palackozzák. 

a kikötőben még láthatunk néhány hordót szállító bárkát, inkább csak a turisták kedvéért 

A bor attól olyan édes, hogy néhány nap után az erjedést megállítják egy nagyon erős alkoholtartalmú párlat (tulajdonképpen brandy) hozzáadásával, ezért a portói gyakorlatilag mindig cuvée. (Ezt az eljárást a magyar boroknál például kifejezetten tiltják, a tokaji aszú az aszúszemek édessége miatt olyan édes.) Ennek a borpárlatnak a hatására a cukrot nem eszik meg az élesztők, hanem benne marad az italban. Ráadásul így az alkoholtartalma is magasabb mint más boroké, ált. 18-22 fokos. Általában több évjáratot kevernek össze hogy elérjék a kívánt minőséget. 
A gyönyörű vörös színt a bor a kékszőlő héjából nyeri, így eredetileg a szőlőszemeket először jól megtaposták miközben fado-t (portugál szerenád, népdal) énekeltek. Hála istennek ma már nem kell aggódnunk a lábak kétes tisztasága vagy a lábgomba miatt, a legtöbb pincészet gépesített. 
Minden évben az összes új borból mintát kell küldeni egy ellenőrző intézetnek és csak vizsgálatot követően, az ő engedélyükkel palackozható portóiként. 



A séta "fénypontja" a borkóstolás: mi egy fehéret és egy Tawny-t kóstolhattunk:


A jobb oldali üveg cimkéján Dona Antonia Ferreira, a picészet alapítójának képe

tawny és branco
Egészségünkre!

A legfontosabb portói borok: 

D.O.C. ez tulajdonképpen a fiatal vörösbor, ez nem a klasszikus édes portói
Branco: fehér portói
Ruby: általában 2 évet tölt hordóban, fiatal rubin színű vörösbor (ennek a színe a legszebb)
Nem szokták sokáig érlelni, a legjobb palackozás után hamar elfogyasztani. Kizárólag kék szőlőből készül
Tawny: több mint 10 éves borokból készített "reserva". Kerülhetnek bele fehér szőlők is, színe inkább dióbarna mint vörös. 
Vintage: abban az évben amikor nagyon jó termés van kiválasztják a legszebb szemeket: az ezekből készült bor a vintage (ez az amelyik cimkén évjáratot is találunk), ez nem több évjárat keveréke. Viszonylag rövid időt (kevesebb mint 2 év) tölt hordóban, majd palackozzák. Ekkor még állítólag ihatatlanul rossz, de 10-20-40 év palackban érlelés után mennyei ital, a portói borok királynője. 
LBV  (Late Bottle Vintage): ugyanaz mint a vintage, csak több időt tölt a hordóba zárva palackozás előtt.

A legtöbb portóit szűretlenül töltik az üvegbe, ezért ajánlatos dekantálni őket fogyasztás előtt. 
Édessége miatt inkább étkezés utáni desszertbor, esetleg kék sajtokhoz, libamájhoz, mandulás-diós süteményekhez ajánlott kínálni. Ideális fogyasztási hőmérséklete 15-18 fok. 


Nagyon ajánlgatták a portóit tonikkal keverve. Ugyan vettünk egy üveggel erre a célra, de ez csak most jutott eszembe a poszt írása közben, még nem próbáltuk ki. 


Nyitvatartás: 

 (utolsó csoport kb 17-kor) 

A vásárlást állítólag nem itt érdemes intézni, a pincészetekben drágábban adják a borokat mint a bevásárlóközpontokban. Gondolom erre több turista megfordul és költi a pénzt... 
Az is igaz ugyan, hogy a drágább, Vintage borok általában nem találhatók meg a szokványos üzletközpontokban, így ha ilyen, (több) száz Euros borra áhítozunk, akkor mégiscsak innen vásároljunk. 


Egészségünkre!

2016. április 22., péntek

A 2015-ös budapesti karácsonyi vásár és ami még az esténkbe belefért


Az eredeti terveink szerint itthon akartunk karácsonyozni, mert a tavalyi bécsi kirándulás ugyan nem volt rossz, de azért a szállodai ünneplés a szemétből összeeszkábált karácsonyfával mégsem az igazi... Bár a hideg, a forralt bor, a kürtős kalács, szóval maga a bécsi karácsonyi vásár hangulata idén is csábított minket. És ha visszaolvastok láthatjátok, hogy én már akkor megmondtam... valami marhaság tuti eszünkbe fog jutni. És lőn :-)

Bár az igazság az, hogy nem is annyira nekünk jutott eszünkbe, hanem az élet írta, de ez részletkérdés.

A lényeg, hogy a szabadnapokat szilveszterre kértük ki, megszerveztük Mesiékkel a szilveszteri bulit (utoljára egyetemistaként köszöntöttük együtt az új évet), szóval minden a tervek szerint, míg nem kaptunk egy igen fontos e-mailt, ami miatt úgy döntöttünk, hogy ha csak egy hétvégére is, de hazarepülünk. Sikerült már szombat kora délutánra Pestre érkezni. 

A gyerekek ismét kitettek magukért: bár hó nem volt, de hideg igen, így mikor kiszálltunk a repülőből, a csajok lelkesen kiabáltak, mit sem törődve azzal, hogy itt mindenki magyar és értik amit mondanak:
- Sárkánylehelet! Sárkánylehelet!!!  És visítva lihegtek, hogy meglátszódjon a leheletük. Nem csak mi röhögtünk...

Aztán béreltünk autót, de nem mentünk egyenesen haza, hanem kihasználtuk az időt és betértünk a karácsonyi vásárba. 



A Bazilika előtti téren kezdtünk, aztán nem is jutottunk messzebbre: az első sarkon vettünk cipóban tálalt gulyást (a lányok mióta megtudták, hogy haza megyünk egyfolytában ezt emlegették, Bécsben ez lett a kedvencük), aztán kürtős kalácsot, forralt bort, meg persze felpakoltunk ajándékokkal, és el is ment a nézelődéssel az idő. 
Az evés-ivásnak csak a gyomortérfogatunk szabott határt, egy idő után a szemünk még kívánta, de már egy falat nem ment le a torkunkon. 


az első megálló: gulyás cipóban

kemencében sült kenyérlángos

lángos, kolbász, hurka...

csülök, pörkölt, sültek...

töltött káposzta...nyammm

kürtős kalács!

anyukáméktól kaptunk ilyen kürtős kalács sütéshez való fát -
most ellestem a technikát :-)

forralt bor és puncs

nem sokat koptatjuk a sapkát-sálat-kesztyűt, ezek csak ilyenkor kerülnek elő

gyönyörű volt az ünnepi fényekkel 
Ráadásul egy spanyol baráti házaspár is épp Budapesten karácsonyozott, így velük is összefutottunk egy kenyérlángosra és forralt borra. :-)



Ránk eléggé jellemző, hogy maximálisan kihasználjuk a kirándulásra szánt időt, úgyhogy az esténkbe még egy operettszínházi látogatást is beszuszakoltunk: Mivel az utolsó pillanatban vettem jegyeket és konkrétan csak ez az este volt alkalmas (és lehetőleg a színház se legyen messze a vásártól) így nem sok választási lehetőségünk volt: A Mágnás Miskát néztük (láttam már jobb feldolgozásban is, de a kleptomániás nagymama a csajoknál mindent vitt, halálra röhögték magukat rajta)

Szeretek egyébként Magyarországon mindig valami jellegzetesen otthonit mutatni a gyerekeknek, legyen az étel, természeti csoda vagy épp színházi előadás. És mióta nem élünk otthon, kicsit én is turista vagyok ilyenkor, tudatosan és tudattalanul is a magyaros dolgokra esik a választásom, bármiről is legyen szó, ugyanúgy, mint mikor külföldön nyaralok: mindig igyekszem a helyi ételeket enni, a helyi zenét hallgatni, minél többet megismerni az országból nem csak a helyeken, hanem a szokásokon, embereken, ízeken keresztül is. 



sajnos nem a legjobb helyre kaptunk jegyet, de így jár az aki az utolsó pillanatban akar 4 jegyet ...
Azért így is jól szórakoztunk





2012. szeptember 16., vasárnap

Szalonnasütés


Ezek a képek inkább az itteni kollégák, barátok számára készültek, lévén hogy el sem tudják képzelni, hogy pontosan mi is az a szalonnasütés. 

Egyszer, még amikor az első albérletben laktunk kint sütögettünk a kertben (ami kb. akkora volt mint másnál egy nagyobbacska terasz), szóval szinte az utcaajtóban ültünk, mikor arra gördült a szokásos járőrútján a rendőrautó. Lassított, elcsorgott, majd visszatolatott és csodálkozva nézte, hogy mi most épp mit csinálunk :) Gondoltam szag alapján sem sikerült pontosan beazonosítania a cselekedetet :)

Nos igen, mi ezt egyszerűen imádjuk :-) Jó, tudom nem egy Norbi update*, de attól még jóóóó :-)


(A fényképezéssel kicsit elkéstem, későn jutott eszembe hogy meg kellene örökíteni a mozzanatokat, de azért összehoztam belőle valamit. )







És ezt még Pepe is megeszi, pedig ő aztán igazán nem az étvágyáról híres 



* tudom, már nem ez a divat, csak most nem jutott jobb az eszembe

2012. június 25., hétfő

Gazpacho Andalúz


Ha végre itt a nyár és meleg az idő - akkor jöhet a jéghideg spanyol paradicsomleves, a gazpacho:

(Egészen pontosan gazpacho Andaluz, (vigyázat, létezik a gazpacho manchego ami csirke és nyúlhúsból készül és valami teljesen más! Turistaként érdemes odafigyelni erre az apró különbségre ha az étlapon látjuk.)

Mikor életemben először ettem akkor megállapítottam, hogy nekem ez nem jön be és jó sokáig nem kóstoltam újra. Aztán a kórházban ahol dolgozom egy nap nem nagyon maradt semmi jó mire lementem vacsorázni, és ismét adtam neki egy esélyt. És láss csodát, rájöttem, hogy ezt én tulajdonképpen szeretem :-)

Elkértem a receptet (ami első körben kb. annyi volt, hogy turmixoljam össze a paradicsomot a kenyérrel és kész :-) )

Részletesebben nagyjából a következő:
Fogunk néhány (mondjuk 5-6) szép piros paradicsomot, egy uborkát, egy lilahagymát, egy fél kaliforniai paprikát, egy gerezd fokhagymát, némi maradék száraz kenyeret (mi bagettet szoktunk enni, abból olyan 1/3-át, 1/4-ét haszálom. Nem jó ha túl sokat teszünk bele mert nagyon sűrű lesz. Bár ízlés dolga...).
Az egészet feldaraboljuk nagyobb darabokra és picit megsózzuk, meglocsoljuk kb. fél deci olívaolajjal és pár kanál fehérborecettel - és mehet éjszakára a hűtőbe. Ez fontos, így érnek jól össze az ízek.



Reggel felöntjük kevés hideg vízzel (Mondjuk olyan 1 deci, ízlés szerint, függ a zöldségek víztartalmától és persze attól, hogy mennyire szeretjük sűrűre a levest. Egyszerre inkább öntsünk kevesebbet mert ha túlhígítjuk ízetlen lesz) (én ha van itthon fele rész paradicsomlével, fele rész vízzel csinálom) és jól összeturmixoljuk, míg teljesen krémes lesz. Az állaga akkor jó, ha sűrű, de azért nem áll meg benne a kanál. Sózzuk, borsozzuk. (én közben kóstolgatom, hátha kell még bele pl. még egy pici ecet)
Beledobálunk pár jégkockát és jó hidegen tálaljuk. 

Ja, és fontos, kis tálkában tegyünk mellé apró kockákra vágott hagymát, uborkát, paradicsomot, paprikát és pirított kenyeret. (Itt lehet kapni nagyon finom fokhagymás ízesítésűt, azzal valami isteni, de a sima házi készítésűvel is nagyon finom), ezt mindenki saját gusztusának megfelelően dobálja bele. 

jelen esetben a kaliforniai paprika kimaradt, mert nem volt itthon, de azért azzal együtt az igazi



Nyáron isteni hűsítő leves, ha pedig hígabbra csináljuk (viszont akkor kevesebb kenyér (vagy akár a kenyér el is hagyható) és több ecet, fokhagyma és bors kell bele, hogy azért legyen íze) akkor csak úgy pohárból iható zöldséglevet kapunk. Még jobb ha jégkockát is teszünk bele. :-)

Persze ennek is, mint mindennek vannak változatai, vannak akik kenyér nélkül, csak a zöldségekkel csinálják (így mondjuk kevesebb kalória, ha épp valaki fogyózik - bár nekem kenyérrel jobban ízlik), vannak akik a végén a zöldségdarabok helyett savanykásabb almát vágnak kockára és azzal eszik, van aki hámozza a paradicsomot, stb. 

Szerintem meg ki kell kísérletezni a saját legjobb változatot. :-D


Jó étvágyat!

2012. május 18., péntek

Casa Alfonso, Campoamor - avagy lássuk mit ér egy Michelin csillag!

Mivel a húgom egy Michelin csillagos étteremben kezdett nemrég dolgozni, gondoltuk munkakezdés előtt megnézünk magunknak egy ilyet. Itt a közelben egy egycsillagos étterem van, Campoamorban, a Casa Alfonso.

A Michelin csillagok története az autógumikig nyúlik vissza. Mikor a Michelin testvérek a 19. század végén feltalálták azokat a bizonyos gumikat, kitalálták, hogy kiadnak egy térképet amin jó éttermek és szállodák szerepelnek. Így remélhetőleg sokat utaznak majd az emberek, a gumik kopnak, az üzlet meg virágzik :-)
Ez lett a Michelin Guide, mely eleinte Párizs környékére, később Franciaországra majd Európára és szinte az egész világra kiterjedt.
Az ötlet olyan jól sikerült, hogy a mai napig él és működik a rendszer, sőt, egyre inkább továbbfejlesztik, mára már a legkomolyabb szakmai elismerések egyike.
Inkognitóban érkező ellenőrök értékelik az ételek minőségét, a konyha stílusát, az ár-érték arányt. Fontos, hogy csak az étel számít, a szerviz vagy maga a hely dekorációja nem.


  • Egy csillaggal (Michelin star.gif) minősíti a Vörös Könyv a „a kellemes úti kitérőt jelentő, kiváló fogásokkal büszkélkedő” éttermeket.
  • Két csillagot (Michelin star.gif Michelin star.gif) kapnak azok a kitűnő éttermek amelyek miatt érdemes az utazóknak hosszabb kitérőket is tenni.
  • Három csillagot (Michelin star.gif Michelin star.gif Michelin star.gif) adnak azoknak a helyeknek, amelyek meglátogatása külön utazást is megér.

Nos, a mi éttermünket kicsit eldugták, konkrétan volt internetünk, térképünk, GPS-ünk, aztán mégis egy helyi ember mondta meg az utat :-) Persze mint kiderült már kétszer elmentünk mellette, csak nem a jó oldaláról közelítettük meg a helyszínt. 

Ez a hátsó bejárat, ez előtt többször is elmentünk. Az oké, hogy láttuk, hogy egy étterem, de errefelé az nem ritkaság, szóval nem jöttünk rá, hogy ez AZ

Aztán mikor jobban megnéztük a postaláda mellett a feliratot rájöttünk, hogy ez az amit keresünk

Végül sikerült rátalálnunk a főbejáratra, azért innen már nehéz lett volna eltéveszteni


A neten valami régebbi infót találtam mert tudomásunk szerint hajnal 1-ig voltak nyitva, de mikor kijöttünk a pincér srác bizony bezárta mögöttünk az ajtót. Rápillantottunk a falon levő táblára majd az óránkra: fél 12 múlt, ők meg 11-kor zárnak. De tényleg egy pillanatig sem éreztették velünk. :-)

Természtesen a kóstoló menüt választottuk mert mindet ki akartunk próbálni. 
Bevallom akartam fényképezni is, de az ételek, a kóstolgatás és véleményezés annyira lekötöttek minket, hogy mindez csak akkor jutott eszembe mikor már kívül voltunk a kapun, így ételfotókkal nem szolgálhatok.  :-( De ha egyszer megint itt vacsorázunk, igyekszem nem elfelejteni!

Persze mindez azt is jelenti, hogy tényleg nagyon különleges dolgokat próbáltunk. Folyamatosan állítgattuk a rangsort: nekem a gyöngyhagymás a nyerő - nem, ez jobb - fú, ez valami csúcs... Voltak nem különösebben ízletes fogások és voltak amikből egy tállal is megettem volna. De olyan, ami kifejezetten nem ízlett, nem volt. 
Mondjuk a szakács kicsit talán túlzásba vitte a zselé használatát, konkrétan az ételek kb. felén volt valamilyen formában, talán ez az egyetlen negatívum, ha egyáltalán ez annak számít. A legviccesebb pedig az egyik desszert volt: fagyi robbanó cukorkával, hát ezen halálra röhögtük magunkat :-) (Persze ezen csak az tud röhögni, aki kb. 20-25 éve nem vett robbanó cukorkát és feltörtek benne a  gyerekkori emlékek :-) )
Az italok közül pedig a legjobb egy édes fehérbor volt ami része volt a menünek (Az egyéb fogyasztott vörös és fehér bort külön fizettük, azokat a menü nem tartalmazta.)

Íme, ezt mindet végigettük. :-) Ez a komplett kóstolómenü (létezik valami expressz változat is kevesebb fogással, na de ha már lúd, legyen kövér, nem?)



A fordításra nem vállalkozom, lévén, hogy némelyikről magam sem tudom, hogy pontosan micsoda, amelyikről meg igen, annak se tudom a magyar nevét... Na meg mondjuk az, hogy "kaviár tojással és sonkával" nem hangzik túl érdekesen, de ahogy elkészítették, na abban van a lényeg. (Tudjátok, a részletekben rejlik, vagy valami ilyesmi...)
Abban egyetértettünk, hogy az abszolút kedvenc a "Tartar de atun rojo, mahonesa de wasabi y dashi" volt, ami szintén nem egyszerűen fordítható, de annál különlegesebb ízkombináció.

A Michelin Guide-nak igaza van, aki erre jár és valami különlegesre vágyik, az ne hagyja ki. 
(De paellaért vagy sangria-ért nem ide kell jönni :-) )

Ja, és előzetesen telefonon érdemes asztalt foglalni (965321365), ha legalább egy nappal előre foglalunk akkor egyedi igényeket (lisztérzékenység, allergiák, stb.) is igyekeznek figyelembe venni)